A tengeralattjáró a SEAL-ek egyik legfontosabb szállítóeszköze. Ezek a járművek szinte észrevehetetlenek, de robotrepülőgépek indításával nagy mélységben képesek csapást mérni az ellenséges célpontokra. Mivel szerkezetük elnyeli a szonár hanghullámait, úgy vethetik be a SEAL-eket a part közelében, hogy közben észrevétlenek maradnak. A SEAL kommandók bármilyen tengeralattjáróból bevethetőek a búvónyíláson keresztül zsilipelve, viszont a leghatékonyabbak azok a tengeralattjárók, amelyek Száraz Fedélzeti Fedezék (DDS) hordozására lettek átalakítva. A DDS-ben tárolják a SEAL-ek felszereléseit, mint például az SDV nevű mini-tengeralattjárót vagy a CRRC csónakot.

A tengeralattjárók különleges műveletekre történő alkalmazása az amerikai haditengerészetnél a II. világháborúban kezdődött, dízel-elektromos meghajtású járművekkel. A UDT-k a koreai háborúban rajtaütéseket hajtottak végre tengeralattjáróról és Vietnamban már a SEAL-ek is igénybe vették ezeket a járműveket. Az 1990-es években a tengeralattjárók és a különleges műveletek új szintre léptek a két korábbi Benjamin Franklin-osztályú atom-tengeralattjáró, a USS James K. Polk (SSN-645) és a USS Kamehameha (SSN-642) átalakításával. Ezek a tengeralattjárók már két DDS hordozására voltak képesek. A USS James K. Polkot 1999-ben vonták ki a hadrendből, míg a USS Kamehameha-t, amely a leghosszabb ideig, 37 évig állt szolgálatban, 2002-ben szerelték le. A legfontosabb, SEAL-ek által is igénybe vett tengeralattjárók ma a Los Angeles, az Ohio, a Seawolf, és a Virginia osztály egységei.
Az SDVT-1 SEAL-jei visszaúsznak a DDS konténerrel felszerelt USS Michigan tengeralattjáróhoz a Csendes-óceánon tartott gyakorlat során.
LOS ANGELES OSZTÁLY

1974 óta 62 db hajóegység készült, amelyek egy kivételével városok neveit viselik. A tengeralattjáró-elhárítás volt a legfontosabb feladata, ezért a nagyobb sebesség igénye miatt új reaktorrendszerre volt szükség. A Haditengerészet Truxton fregattja által üzemelt reaktort alakították át a tengeralattjárók részére. Számos erősítés és biztonságnövelési intézkedés történt, amely fokozta a megbízhatóságot és növelte a hajók harcértékét. A hajóegységek számítógéppel és elektronikával messze jobban el vannak látva, mint bármelyik ellenséges ország hajótípusa. A hajóosztály 5 egysége lett átalakítva DDS konténer hordozására, a Los Angeles (SSN-688), a Philadelphia (SSN-690), a Dallas (SSN-700), a La Jolla (SSN-701), és a Buffalo (SSN-715). Négy további hajó - a Greenville (SSN-772), a Charlotte (SSN-766), a Columbus (SSN-762), és a Hartford (SSN-768) - került átalakításra az ASDS mini-tengeralattjáró szállítására. Az ASDS programot végül 2006-ban törölték.

Típus: Los Angeles osztályú atom-tengeralattjáró
Hossz: 109,7 m
Átmérő: 10,1 m
Merülés: 9,85 m
Vízkiszorítás: 6927/7177 t
Meghajtás: 1 db GE S6G reaktor,  2 db gőzturbina, 1 db hajócsavar, 1 db Magnetek segédmotor (325 LE)
Teljesítmény: 35000 LE
Sebesség: 33-40/58-61 km/h
Merülőképesség: normál: 450 m,  max. 750 m
Legénység: 133-141 fő
Fegyverzet: 4 db 533 mm-es torpedóindító Mk67 torpedókkal, SubHarpoon rakéta, VLS indító 12 db Tomahawk robotrepülőgéppel
A DDS konténerrel felszerelt Los Angeles-osztályú USS Dallas befut a krétai Souda Bay haditengerészeti támaszpontra.
OHIO OSZTÁLY

Az Ohio osztály egységei a valaha épület legnagyobb amerikai tengeralattjárók. Az első példány gerincét 1976. április 10-én fektették le, de csak 1981 novemberében állt szolgálatba. Az első tervekben 24 hajóegység szerepelt, de a hatalmas költségek miatt ezt 1991-ben 18 db-ra csökkentették. Az összes egység a General Electric S8G típusú atomreaktorát kapta, amely 2 db Westinghouse turbinával egy 7 lapátos hajócsavart hajt meg. Az első nyolc Ohio-osztályú tengeralattjárót Trident I. C-4 ballisztikus rakétával fegyverezték fel, míg a későbbi 10 egység Trident II. D-5 rakétát kapott. 2002-től az első négy példányt, az SSBN-726 Ohiót, az SSBN-727 Michigant, az SSBN-728 Floridát és az SSBN-729 Georgiát átépítették Tomahawk robotrepülőgépek kilövésére, és az SSGN megjelölést kapták. A hajók 24 rakétasilójából 22-t átalakítottak az egyenként 7 robotrepülő kilövésére képes VLS függőleges indító hordozására. A maradék 2 silót zsilipkamrává építették át, amelyekhez DDS konténer csatlakoztatható. Az SSGN tengeralattjárók egyenként 66 fős különleges műveleti különítményt szállíthatnak, és vethetnek be.

Típus: Ohio osztályú atom-tengeralattjáró
Hossz: 170,7 m
Átmérő: 12,8 m
Merülés: 10,8 m
Vízkiszorítás: 18750 t a víz alatt
Meghajtás: 1 db GE S8G reaktor, 2db gőzturbina, 1 db hajócsavar, 1 db segédmotor
Teljesítmény: 35000 LE
Sebesség: 46 km/h a víz alatt
Merülőképesség: operatív 300 m, max. 500 m
Legénység: 172 fő
Fegyverzet: 4 db 553 mm-es torpedóindító Mk48 ADCAP torpedókkal, 22 db VLS indító a Tomahawk robotrepülőgépekhez, Mk48 aknák
A USS Florida befut a Nápolyi-öbölbe. Az átalakított Ohio-osztályú hajó a DDS konténer mellett 66 SEAL-t is szállíthat.
SEAWOLF OSZTÁLY

A Seawolf osztály fejlesztése 1982-ben kezdődött, de az első példány csak 1997-ben állt szolgálatba. A cél a világ legkorszerűbb és legnagyobb teljesítményű tengeralattjárójának megépítése volt. Egy univerzális tengeralattjárót írtak elő, amely vadászhajó, robotrepülőgép hordozó, aknarakó és némi átalakítással SEAL kommandó szállítója is lehet. A nagy sebességet kedvezőbb, esőcseppformával érték el, a hajó elődeinél rövidebb, de nagyobb átmérőjű lett. Új toronyformát kapott, amelynek kisebb a víz alatti ellenállása. A jég alatti hajózás miatt bevonható mélységi kormányai az orrba kerültek. A hajócsavart Kort-gyűrűbe burkolták, és lassú menethez egy vízszivattyús hajtóműve is van. Az akusztikai érzékelés miatt igyekeztek mindent burkolni rajta. Az új típusú szonárokat a SUBACS integrált rendszere fogja össze. AN/PS-16 felszíni kereső radarja, AN/BSY-2 szonárja van az orrban, plusz 3-3 lapos szonár antenna a törzs két oldalán. Ezeken kívül van még egy TB-16 illetve TB-29 típusú vontatott szonárja is. 8 db új 660 mm-es torpedóindító van az orrban, ezenkívül Harpoon és Tomahawk robotrepülőgépekkel is támadhatja az ellenséges célpontokat. A Seawolf program azonban sokat csúszott. A csillagászati összegek és a Szovjetunió széthullása miatt végül is leállították a gyártást. Mindössze három darab - az SSN-21 Seawolf, az SSN-22 Connecticut, és az SSN-23 Jimmy Carter - készült el.

Típus: Seawolf osztályú atom-tengeralattjáró
Hossz: 107,6 m
Átmérő: 12,9 m
Merülés: 10,9 m
Vízkiszorítás: 8060/9142 t
Meghajtás: 1 db GE S6G reaktor,  2 db gőzturbina, 1 db hajócsavar, 1 db segédmotor
Teljesítmény: 45000 LE
Sebesség: 38/72 km/h
Merülőképesség: normál: 550-600 m,  max. 850 m
Legénység: 134 fő
Fegyverzet: 8 db 660 mm-es torpedóindító Mk48 ADCAP torpedókkal, Tomahawk TLAM és TSAM robotrepülőgépek, Harpoon és Fasthawk rakéták, valamint 100 db akna
A Seawolf-osztályú USS Connecticut a Csendes-óceánon. Ebből az osztályból mindössze három egység készült el a hatalmas költségek miatt.
VIRGINIA OSZTÁLY

A Seawolf program csődje 1992-re teljesen nyilvánvaló lett, és egy olcsóbb hajótípust kellett tervezni, amelynél a legkorszerűbb megoldásokat alkalmazták, de a technológia nem lehetett annyira bonyolult, mint a Seawolf osztálynál. Az új tengeralattjáró felépítése az Improved Los Angeles osztálynak felel meg, a torony formáját, a hat kormánysíkos far stabilizátort és a TB-29 vontatott szonárt pedig a Seawolf osztálytól vették át. Megmaradt a VLS függőleges indító az orrban a Tomahawk robotrepülőgépek számára. A periszkópok és antennák nem hatolnak át a nyomásálló testen, ezek teleszkóposak, a jeltovábbítás pedig elektronikus. A SEAL-ek bevetését egy 9 fős, kamerákkal felszerelt zsilipkamra könnyíti meg. A Virginia osztályból jelenleg 11 egység áll hadrendben. Az SSN-774 Virginiát 2004-ben, az SSN-775 Texas-t 2006-ban, az SSN-776 Hawaii-t 2007-ben, az SSN-777 North Carolinát és az SSN-778 USS New Hampshire-t 2008-ban, az SSN-779 USS New Mexicót és az SSN-780 USS Missourit 2010-ben, az SSN-781 USS Californiát 2011-ben, az SSN-782 USS Mississippit 2012-ben, az SSN-783 USS Minnesotát 2013-ban, míg az SSN-784 USS North Dakotát 2014-ben adták át a flottának.

Típus: Virginia osztályú atom-tengeralattjáró
Hossz: 114,9 m
Átmérő: 10,4 m
Merülés: 9,3 m
Vízkiszorítás: 7800 t a víz alatt
Meghajtás: 1 db GE S6G reaktor, 1 db hajócsavar pumpjet sugárhajtással, 1 db segédmotor
Teljesítmény: 40000 LE
Sebesség: 62 km/h a víz alatt
Merülőképesség: 488 m felett
Legénység: 134 fő
Fegyverzet: 4 db 553 mm-es torpedóindító Mk48 ADCAP torpedókkal, 12 db VLS indító a Tomahawk robotrepülőgépekhez, Mk48 aknák
A USS New Mexico az ötödikként elkészült Virginia-osztályú támadó tengeralattjáró a New London tengeralattjáró bázisra tart a Thames-folyón.
DDS

A Száraz Fedélzeti Fedezék (DDS) teszi lehetővé az SDV vagy a CRRC gumicsónak és azok személyzetének indítását és fogadását egy lemerült tengeralattjárón. A Száraz Fedélzeti Fedezék három modulból áll, amelyek egyetlen integrált egységet alkotnak. Az első modul egy hangár, amely elég nagy egy SDV, vagy egy SEAL szakasz és gumicsónakjai befogadásához. A második modul egy átjáró nyílás, amely lehetővé teszi a közlekedést a modulok és a hordozó tengeralattjáró között. A harmadik modul a nyomáskiegyenlítő kamra. A DDS száraz munkakörülményt biztosít a bevetés előkészítéséhez, ami hosszú órákat vehet igénybe. Egy tipikus DDS műveletnél a hangármodult elárasztják, kiegyenlítik a nyomást a tenger mélységének megfelelően, aztán kinyitják a nagy ajtót, hogy lehetővé tegyék az SDV búvárjármű indítását vagy fogadását. Ez több órás komoly előkészítő munkát igényel. A tengeralattjárók egyszerre legfeljebb két DDS konténert hordozhatnak, melyeknek ellenkező oldalra nyíló ajtóval kell rendelkezniük. A Száraz Fedélzeti Fedezék szállítható C-5-ös repülőgéppel, továbbá vasúton, közúton vagy felszíni hajón.

Típus: Száraz Fedélzeti Fedezék
Hossz: 12 m
Átmérő: 3 m
Súly: 29,4 t
Térfogat: 105 m
3
SDV-t raknak a DDS konténerrel felszerelt USS Dallas Los Angeles-osztályú tengeralattjáróra a virginiai Norfolkban.
Mk VIII SDV

A Mk VIII SEAL Szállító Jármű (SDV) egy „nedves” tengeralattjáró, amelyet úgy terveztek meg, hogy az elárasztott rekeszeiben harci úszókat és azok felszerelését tudja szállítani. A legénység és az utasok a saját légzőkészülékeiket használják, de a jármű tartályaiból is lélegezhetnek. Az SDV a búvárok kijuttatása mellett alkalmazható víz alatti térképezésre, terepfelmérésre, elsüllyedt eszközök felkutatására és felszínre hozatalára, valamint különleges felderítésre és korlátozott közvetlen művelet feladatokra. A Mk VIII SDV-t elektromos hajtóműrendszer hajtja, amelyet újratölthető lítium-ion akkumulátorok táplálnak. A jármű stabilitását a ballaszt és kiegyenlítő rendszer, irányítását pedig a botkormánnyal vezérelt függőleges és vízszintes állású kormánylapátok biztosítják. Fejlett Doppler navigációs szonár jelzi ki a sebességet, a távolságot, a haladási irányt és más, a kormányzáshoz szükséges adatokat. Az SDV műszereit és más elektromos egységeit száraz, vízhatlan dobozokban helyezték el, és a különleges, modulokból álló felépítése megkönnyíti a karbantartását. A Mk VIII SDV  főbb rendszerei: a hajótest, a hajtómű, a ballaszt/kiegyenlítő, a vezérlőrendszer, a tartalék oxigéntartályok, a navigációs rendszerek, a híradó berendezések, és a szonár.

Típus: Mk VIII SEAL Szállító Jármű
Hossz: 6,7 m
Sebesség: 6 csomó (11 km/h) felett
Hatótávolság: 130 km felett
Legénység: 2 fő
Különítmény: 4 fős egység
Az SDVT-2 tagjai SDV-t készülnek indítani a Los Angeles-osztályú USS Philadelphia tengeralattjáróról az Atlanti-óceánon.
SAHRV

A Fél-Autonóm Hidrográfiai Felderítő Járművet (SAHRV) közösen fejlesztette ki a Haditengerészeti Tengeri Parancsnokság (NAVSEA) és a Haditengerészeti Kutató Iroda (ONR) a Haditengerészeti Különleges Hadviselés feladatainak támogatására. Az SAHRV egy távirányítású víz alatti jármű, amivel hidrográfiai felderítés és szonáros felmérés hajtható végre parti vizekben, a hullámverés zónájának külső szélétől akár 150 méteres mélységig. Az SAHRV kicsi, két fő könnyen üzemeltetheti, a programozása egyszerű, és daru vagy más különleges berendezés nélkül indítható és fogadható kis vízi járművekről, például CRRC gumicsónakról. A lítium-ion akkumulátorokról működő hajócsavarral hajtott távirányítású jármű 5-7 km/h-s sebességre képes 71 km-es hatótávolságig. Az SAHRV érzékelőcsomagja egy Sea Scan 600 kHz-es szektorosan letapogató szonárból, egy 1,2 MHz-es ADCP akusztikus Doppler-elvű áramlásmérőből, egy OS200 CTD (vezetőképesség, hőmérséklet, mélység) szenzorból és a víz zavarosságának mérésére szolgáló SeaTech optikai visszaszórás érzékelőből áll. A járművet az SDV SEAL-ek a tengeri aknák keresése mellett hidrográfiai felderítő feladatokra is használhatják, többek között megállapíthatják vele a víz áramlási sebességét, a tengerfenék mélységét, a víz hőmérsékletét, sótartalmát és optikai tulajdonságait.

Típus: Fél-Autonóm Hidrográfiai Felderítő Jármű
Hossz: 1,6 m
Szélesség: 0,19 m
Súly: 36,5 kg
Sebesség: 5-7 km/h
Hatótávolság: 71 km
Az SAHRV távirányítású járművet tengeri aknák keresése mellet hidrográfiai felderítésre is használhatják a SEAL-ek a partraszállások előtt.
FELSZERELÉS

Hajók és csónakok: Tengeralattjárók
NavySEALs.hu