A gránátvető olyan fegyver, amely pontosabban, nagyobb sebességgel és nagyobb távolságra juttatja el a gránátot, mint amire az ember kézzel hajítva képes. Az ilyen fegyverek elődje az I. világháborúban megszületett puskagránát volt, amellyel át lehetett hidalni a szembenálló felek lövészárkai közötti távolságot. A puskával és gépkarabéllyal egyaránt használható puskagránát sikeres fegyvernek bizonyult, olyannyira, hogy a II. világháborúban és még Koreában is használatban maradt.

A puskagránátoknak kb. 150 méter volt a hatásos lőtávolsága, és igény mutatkozott olyan fegyverre, ami nagyobb távolságra képes kilőni a gránátot. Az új fegyver működési elve a puskagránáton alapult, ami úgy működött, hogy a gránátot a kilövővesszővel a csőbe helyezték és speciális gránátkilövő tölténnyel lőtték ki. A gránátvetőnél elhagyták a kilövővesszőt, és közvetlenül a töltény lövi ki a gránátot.

A gránátvetők első típusai kézifegyverhez hasonló, önálló eszközök voltak, később kifejlesztették a gépkarabélyok csöve alá rögzíthető változatokat, majd a forgódobos és az automata gránátvetőket is. Az automata gránátvetők nagyobb sebességű gránátot lőnek ki nagyobb lőtávolságra, de a súlyuk és méretük miatt csak állásokba telepítve vagy járművekre rögzítve használhatóak. Ma már a különféle gránátvetők minden különleges műveleti egység alapvető fegyverének számítanak.
M-79 GRÁNÁTVETŐ

Az 1960-as évek elején fejlesztették ki az M-79-es gránátvetőt, amit az amerikai csapatok - köztük a SEAL-ek - a vietnami háborúban kezdtek használni. Pontosabbnak bizonyult a puskagránátnál, hordozhatóbb volt, mint az aknavető, így hamar elterjedt. Lehajtható csövű, hátultöltős típusú fegyver, ami 40 mm-es, forgásstabilizált gránátok kilövésére alkalmas. Az M-79-es kezelőinek speciális mellényt készítettek, amelynek zsebei 20 darab gránát szállítását tették lehetővé, ez jelentős tűzerőt biztosított egy gyalogos járőrnek. Hátránya viszont, hogy csak egylövetű fegyver, minden lövés után újra kell tölteni, így alacsony a tűzgyorsasága. Továbbá a mérete miatt a használója csak gránátvető irányzóként tevékenykedhet, és ha elfogynak a gránátjai, csak a pisztolyával vehet részt a tűzharcban. Még a vietnami háborúban elterjedt a gépkarabélyok csöve alá szerelt gránátvető, de a SEAL-ek a mai napig használják az M-79-est az M-203-asénál nagyobb pontossága miatt, a DEVGRU fegyvertárában pedig egy rövid csövű, pisztolymarkolatos változata is megtalálható.

Típus: M-79 gránátvető
Űrméret: 40 mm
Súly: 2,72 kg
Hossz: 0,73 m
Hatásos lőtávolság: 350 m
Lövedék kezdősebessége: 76 m/s
M-79-es gránátvető, amit a SEAL-ek a vietnami háborútól kezdődően a mai napig is használnak.
M-203 GRÁNÁTVETŐ

Az M-203-as gránátvetőt azután tervezték, hogy a vietnami bevetések során az M-79-es korlátai megmutatkoztak, és 1969-től áll hadrendben. Az M-203-ast gránátvetőt úgy tervezték meg, hogy az M-16-os gépkarabély valamennyi változatának csöve alá lehessen rögzíteni. Ennek a kombinációnak az a nagy előnye, hogy a katona a 40 mm-es gránátok kilövése közben is rendelkezik egy fegyverrel. Ráadásul egy rajon belül több katonát is fel lehet szerelni gránátvetővel anélkül, hogy az egység hagyományos tűzereje csökkenne. A hátultöltős fegyverhez külön irányzék tartozik, amit a gépkarabélyra kell rögzíteni. Ennek használatára egy tűzharcban nem mindig van lehetőség, a gránátvető kezelői gyakran becslés alapján lövik ki a gránátokat. A kilövést a filmekkel ellentétben nem követi azonnal a robbanás, mivel a gránát kezdősebessége mindössze 76 m/s. A 40 mm-es, forgás által stabilizált gránát a kilövés után 14-38 méterrel élesíti önmagát, minimalizálva a saját erők sérülésének veszélyét. Az M-203-as könnyű, egyszerűen kezelhető, és mivel repesz-, romboló-, világító- vagy füstgránátok egyaránt kilőhetőek vele, nagyon hatékony fegyver. Bár több típus készült a felváltására, valószínűleg jó ideig használatban marad.

Típus: M-203 gránátvető
Űrméret: 40 mm
Súly: 1,58 kg
Hossz: 0,38 m
Hatásos lőtávolság: 350 m
Lövedék kezdősebessége: 76 m/s
40 mm-es M-203 gránátvető. Ez a fegyver az M-16-os gépkarabély összes változatára felszerelhető.
MK 19 MOD 3 AUTOMATA GRÁNÁTVETŐ

A Mk 19-es automata gránátvető kifejlesztését 1966-ban kezdte meg a Haditengerészet, miután a Vietnamban használt Mk 18 típusú, kézzel működtetett, hevederadogatású gránátvetőnél nagyobb lőtávolságú fegyverrel akarta felszerelni vízi járműveit. A Mk 19 Mod 0 típusjelet kapó fegyver 1968-ban mutatkozott be Vietnamban folyami naszádok fedélzetén, míg a Mod 3 változat 1981-től van használatban. A Mk 19 léghűtéses fegyver, 320 darab gránátot képes kilőni egy perc alatt 1600 méteres hatásos lőtávolságra. Különféle 40 mm-es, forgás által stabilizált gránát kilövésére alkalmas, de ezek a nagyobb kezdősebességük miatt az M-79-esben vagy az M-203-asban nem használhatóak. A fegyverhez háromlábú állványt terveztek, a lőszer adagolása általában 50 darab gránát tárolására alkalmas rakaszból történik. A Mk 19-es gépjárművekre és szinte az összes SEAL-ek által használt vízi járműre is telepíthető. Általában 200 darab gránátot visznek magukkal bevetésre a SEAL-ek, ez a mennyiség igen komoly tűzerőt biztosít a járműveknek.

Típus: Mk 19 automata gránátvető
Űrméret: 40 mm
Súly: 34 kg
Hossz: 1,09 m
Hatásos lőtávolság: 1600 m
Tűzgyorsaság: 40-320 lövés/perc
Lövedék kezdősebessége: 240 m/s
Mk 19 automata gránátvető. A SEAL-ek ezt a 40 mm-es gránátok kilövésére alkalmas fegyvert járművekre telepítve használják.
MK 47 MOD 0 AUTOMATA GRÁNÁTVETŐ

A Mk 19-es automata gránátvető leváltására szánt fegyver kifejlesztése 1988-ban kezdődött, és az első prototípusai az 1990-es évek közepén készültek el. Az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnoksága 2003-ban kezdte rendszeresíteni a Mk 47 Mod 0 típusnevet kapó új fegyvert a háromlábú állványával és a Raytheon cég AN/PWG-1 könnyű video irányzékával együtt. A Mk 47-es rövid csőhátrasiklással működő, léghűtéses, hevederadagolású, zárt zárpozícióból tüzelő fegyver, amellyel különféle 40 mm-es nagy sebességű gránátok lőhetőek ki. A fegyverhez ugyanolyan széteső tagú hevedert használnak, mint a Mk 19-eshez, 32 vagy 48 darabos rakaszokkal. A Mk 47-es újdonsága a hozzá kifejlesztett, levegőben robbanó Mk 285 okos gránát, amit a programozható gyújtója az előre beállított távolságon működtet el. A fegyverhez használt AN/PWG-1 könnyű video irányzék egy kifinomult tűzvezető rendszer, ami lézeres távméréssel, éjjellátó képességgel és ballisztikai számítógépes technológiával segíti a kezelőt a cél gyors felderítésében és leküzdésében. A Picatinny szereléksínre további eszközök rögzíthetőek, például AN/PAS-13 hőképes irányzék. A SEAL-ek rendszerint gépjárművekre telepítve használják ezt a rendkívül hatékony fegyvert.

Típus: Mk 47 Mod 0 automata gránátvető
Űrméret: 40 mm
Súly: 18 kg
Hossz: 0,94 m
Hatásos lőtávolság: 1700 m
Tűzgyorsaság: 225-300 lövés/perc
Lövedék kezdősebessége: 240 m/s
A Mk 47 Mod 0 automata gránátvető a video irányzékával, tűzvezető rendszerével és programozható gránátjaival nagyon hatékony fegyver.
FELSZERELÉS

Robbanóeszközök: Gránátvetők
Egy SEAL 40 mm-es gránátokat málház a GMV-N terepjáró Mk 47 automata gránátvetőjének rakaszába.
NavySEALs.hu