A SEAL-ek rendszerint kisméretű csoportokat vetnek be az ellenség mélységében, ahol ha harcérintkezésbe kerülnek, csak a saját erejükre támaszkodhatnak. Ezeknek a csoportoknak nagy szükségük van hordozható páncéltörő fegyverekre, amelyekkel hatékonyan fel tudják venni a harcot az ellenség páncélozott járműveivel.

A páncéltörő rakéták alkalmazása a II. világháborúban kezdődött. 1942-ben hozták létre az első ilyen fegyvert az Egyesült Államokban egy kumulatív töltetű kézigránát és egy rakéta kombinálásával. Ez lett az M1 Bazooka, amely annyira bevált, hogy a módosított változatai egészen az 1960-as évekig szolgálatban álltak.

A páncéltörő rakéták kumulatív hatású üreges töltettel vannak ellátva, amelynek sárgarézből vagy acélból készített béléskúpja a homogén robbanóanyag felrobbanáskor megolvad és folyékony fémsugárrá alakul át, ami átégeti a páncélt, és az emberre végzetes túlnyomást hoz létre a harckocsi küzdőterében. A nagy sebességű és hőmérsékletű fém ezen kívül meggyújtja az éghető anyagokat és berobbantja a málházott lőszert is.

A SEAL-ek a vietnami háborúban kezdtek ilyen fegyvereket használni, igaz nem harckocsik, hanem bunkerek és fedezékek ellen, de lesállás megnyitásához és üldöző ellenség lassításához is alkalmasnak találták. A SEAL-ek ma szinte minden szárazföldi feladatra visznek magukkal páncéltörő fegyvert, és általában minden járőrben van egy SEAL, aki elrak egy-két M-72-est, amit a könnyű súlya miatt előnyben részesítenek.
A páncéltörő rakétával, például a képen látható Carl Gustavval tüzelés a leendő SEAL-ek körében az egyik legnépszerűbb foglalkozás.
M-72 LAW

Az M-72 Könnyű Páncéltörő Fegyvert (LAW) az M20 Super Bazooka leváltására fejlesztették ki az 1960-as években, és Vietnam óta használják az amerikai erők, köztük a SEAL-ek is. Az M-72 könnyű, hordozható páncéltörő fegyver. Az indító két csőből áll, amiket szét kell húzni, és automatikusan felpattan az irányzék. A belső cső tartalmazza a rakétát, amely kumulatív robbanófejjel van felszerelve. A fegyver hátrasiklás nélküli, így a kezelőre nem hat nagy erő, ezért fekvő, térdelő és álló testhelyzetből is lehet használni. Az M-72 könnyű súlyú, így egy ember akár többet is magával vihet a bevetésre. Nem igényel túl sok törődést a használótól, csak vizuális ellenőrzést és némi karbantartást. A rakéta bármelyik vállról indítható, így jobb- és balkezesek egyaránt tudják használni. A rakéta kilövése után a vetőcsövet eldobják.

Típus: M-72 páncéltörő rakéta
Űrméret: 66 mm
Súly: 2,36 kg
Hossz: 0,65 m, tűzkészen 0,89 m
Rakéta súlya: 1 kg
Lövedék kezdősebessége: 145 m/s
Maximális lőtávolság: 1000 m
Páncélátütő képesség: 305 mm
M-72 könnyű páncéltörő fegyver, amit már a vietnami háborúban is használtak a SEAL-ek.
M3 CARL GUSTAV

Ezt a svéd tervezésű fegyvert a rangerek kezdték alkalmazni 1990-ben, de aztán a SEAL csapatoknál is rendszeresítették. A sokoldalú páncéltörő  fegyverrendszer (MAAWS) az M3 Carl Gustav hátrasiklás nélküli lövegből és a 84 mm-es lőszercsaládból áll. A fegyvert és a hozzá való repeszromboló páncéltörő (HEAT), repeszromboló (HE), repeszromboló kettőscélú (HEDP), füst, világító és gyakorló lőszereket a svéd Saab Bofors cég gyártja. A lövedékek súlya 3 és 5 kg között változik. A fegyver hatásos lőtávolsága az alkalmazott lőszerektől függően 200 m-től 1000 m-ig terjed. A Picatinny egy tűzvezető berendezést készített a rendszerhez, amely korrigálja a HEAT, HE és HEDP lőszerek közötti röppálya eltérést. Ennek a berendezésnek a segítségével ki lehet választani a lőszert és a lőtávolságot, emellett optikai- vagy éjjellátó irányzékot is lehet rögzíteni rá. Álló, térdelő, ülő testhelyzetekből lehet tüzelni vele, és bunkerek, járművek ellen használják. Mindent összevetve az M3 Carl Gustav megbízható, pontos és sokoldalú fegyver. Irakban szinte összeverekedtek a SEAL-ek miatta, mert mind használni akarták, olyan hatásos volt.

Típus: M3 páncéltörő fegyver
Űrméret: 84 mm
Súly: 15 kg
Hossz: 1,13 m
Lövedék súlya: 3-5 kg
Lövedék kezdősebessége: 380 m/s
Maximális lőtávolság: 1300 m
Páncélátütő képesség: 400 mm
M3 Carl Gustav rendkívül pontos fegyver, de a tömege és terjedelme miatt a SEAL-ek csak akkor viszik magukkal, ha biztosan használni fogják.
M-136 AT-4

Az M-136 AT-4 az amerikai fegyveres erők elsődleges könnyű páncéltörő fegyvere. A svéd Saab Bofors által gyártott AT-4 egy hátrasiklás nélküli eszköz, amelyet az ellenség páncélozott járműveinek megsemmisítésére használnak. A fegyverhez egy 84 mm-es repeszromboló, páncéltörő harci részt terveztek. A szabadon repülő, szárnystabilizált rakéta típusú lövedéket egy darabból álló, üvegszál borítású, eldobható csőből indítják. A rakéta 2 km-es hatótávolsággal rendelkezik és 400 mm-es páncélt tud átütni. Az AT-4-est egyetlen ember kezeli, és bármilyen testhelyzetből, de csak a jobb vállról lehet kilőni. Rövid kiképzést igényel és igen egyszerűen használható. 1989-ben a Négyes SEAL Csapat egyik tagja egy ilyen fegyverrel rongálta meg azt a repülőgépet a panamai Paitilla repülőtéren, amit a bukott diktátor, Manuel Noriega menekülésre használhatott volna.

Típus: AT-4 páncéltörő rakéta
Űrméret: 84 mm
Súly: 6,7 kg
Hossz: 1,02 m
Rakéta súlya: 1,8 kg
Lövedék kezdősebessége: 290 m/s
Maximális lőtávolság: 2000 m
Páncélátütő képesség: 400 mm
M-136  AT-4 páncéltörő rakéta. Egy SEAL raj magával visz egy-két ilyen fegyvert, ha arra számítanak, hogy páncélozott járművel akadnak össze a műveleten.
FELSZERELÉS

Támogató fegyverek: Páncéltörők
NavySEALs.hu