A SEAL-ek rendszerint 8 fős járőröket indítanak bevetésre, a kisebb, 4 fős alegységeket inkább csak felderítésre alkalmazzák. A járőrhöz a feladattól függően csatlakozhat tűzszerész, előretolt repülésirányító, tolmács, vagy akár kutyavezető és a kutyája is. A 8 fős SEAL járőr menetsorrendje az alakzattól függetlenül mindig ugyanolyan.
 
A terepkutató vezeti járőrt, ő a SEAL járőr szeme és füle. Állandóan résen kell lennie, hogy észlelje az ellenséges járőröket, a meglepő csapdákat vagy az aknamezőket. A terepkutató erdős területen 20-30 méterrel haladhat a járőr előtt, ugyanez a távolság a dzsungelben 3 méterre is csökkenhet, mindezt a látótávolság dönti el. Igyekeznek a lehető legnagyobb távolságot tartani, hogy ugyanaz a sorozat vagy akna ne végezzen több SEAL-lel is. A terepkutató gyakran megáll, fülel és figyel, minden érzékszervét fel kell használnia, hogy észrevegyen minden szokatlan dolgot. A járőr tagjai a terepkutató mozdulataira reagálnak; ha ő megáll, akkor mindenki megáll mögötte. Ha valami gyanúsat észlel, akkor megállítja a járőrt, és előremegy körülnézni.
  
A terepkutató  a járőrparancsnoktól kapott irányt követi a GPS-ével, de mindig van nála térkép és tájoló is, ha a készülékkel történne valami. Az elsődleges fegyvere általában az 5,56 mm-es M-4 gépkarabély, de dzsungelbe őzsöréttel töltött 12-es kaliberű Remington 870-es, vagy Mossberg 590-es sörétes puskát is vihet magával. A sörétes puska nemcsak arra jó, hogy az ellenség behúzza a nyakát, és a járőr vissza tudjon vonulni, hanem arra is, hogy kilátást nyisson az aljnövényzet kuszaságában. A terepkutató beosztás nagy felelősséget igényel, amit rendszerint egy nagy tapasztalatokkal rendelkező SEAL tölt be.

A SEAL-eknek tartanak terepkutató tanfolyamot a SEAL Minősítő Kiképzés (SQT) részeként, ahol egyesével lépkednek egy ösvényen, mögöttük néhány lépéssel lemaradó instruktorral. Út közben a SEAL-nek kis tisztásokat és más hasonló veszélyes körzeteket kell leküzdenie. Az agresszorokat a tanulótársai személyesítik meg, akik lesállásban várnak Simunition festék lőszerrel töltött M-4-essel. Ha a tanuló szerencsés, vagy jó megfigyelő, meglátja az agresszorokat, és ő nyit tüzet elsőként. A gyakorlat lényege a reagálás a harcérintkezésre és a tűz gyors viszonzása. A terepkutató gyors reakciója megmentheti a raját és talán a saját életét is, ha eredményesen le tudja küzdeni az ellenséget és lehetőséget tud biztosítani a társainak, hogy csatlakozzanak a harchoz.
A terepkutató általában a legtapasztaltabb SEAL a járőrben, mivel idejében észlelnie kell a meglepő csapdákat, aknákat és ellenséget az útvonal mentén.
A JÁRŐRPARANCSNOK

A terepkutató mögött a járőrparancsnok halad a járőrben. Ő felel a feladat végrehajtásáért és az egész rajért. Ő a vezetés-irányítási elem a terepen, a raj minden tagja tőle kapja az utasításokat, ő  hozza meg a döntéseket. A járőrparancsnok rendszerint egy tiszt (sorhajóhadnagy, fregatthadnagy, vagy korvetthadnagy), de lehet tengerészzászlós, vagy a rangidős legénységi állományú tengerész is. Ő tervezi meg a feladat minden részletét, beleértve az útvonalakat, a gyülekezési pontokat, ellenőrzőpontokat és más találkozási pontokat.

Minden parancsát kézjelekkel adja ki, vagy ha a helyzet lehetővé teszi, a rádiója mikrofonjába suttogja. Gyalogos járőrözés során gyakran tanácskozik a terepkutatóval, biztosítva, hogy a raj a helyes irányba, és a nehéz tereptárgyak között a legjobb útvonalon haladjon. A fegyvere általában egy M-203-as gránátvetővel felszerelt M-4-es gépkarabély. A tűzharcban takarékosan használja a fegyverét. Az ő feladata inkább az, hogy a lövészei akcióját irányítsa, mintsem hogy a figyelmét a saját fegyverére összpontosítsa. A gránátvetője alkalmas világítógránátok kilövésére is, miközben a híradós/gránátost leköti az, hogy a rádión a helikoptert hívja, vagy tűztámogatást kérjen.
 
Mint a SEAL járőr minden tagja, a járőrparancsnok mindig visz magával éjjellátót, ami a cél parancsnoki felderítésekor nagyon előnyös. Visz egy GPS vevőkészüléket is a tájékozódás megkönnyítésére, és az álláspont ellenőrzésére, miközben egy gyülekezési ponton vagy ellenőrzőponton tartózkodik a járőr. Van egy AN/PRC-148 MBITR rádiója a raj közötti kapcsolattartásra, és távcsöve, kamerája, amiket felderítésre és információgyűjtésre használ.
A járőr parancsnoka általában tiszt, de rangidős altiszt is lehet, mivel ők akár több éve lehetnek a szakasznál és nagyobb a tapasztalatuk.
HÍRADÓS

A híradós egyben gránátos is, mint a legtöbb SEAL, ő is M-4/M-203-as fegyvert használ. A híradós feladata a raj külső híradó felszerelésének szállítása és szakszerű kezelése, amikor a járőrparancsnok kapcsolatba akar lépni valakivel. A híradós mindig a járőrparancsnok szoros közelségében tartózkodik, hogy rendelkezésére álljon a készülékével. Egy jó híradós a terepen legcélszerűbb antennák felhasználásával és a legnehezebb hírközlési problémák kiküszöbölésével képes összeköttetést létesíteni a parancsnoksággal, vagy tűztámogatást kérni bármilyen terepen, illetve környezetben.

A híradósnak nem kell a járőrparancsnok utasítására várnia ahhoz, hogy tűztámogatást kérjen, ha a járőr harcérintkezésbe kerül, vagy hogy végrehajtsa a terv szerinti rádióellenőrzéseket a parancsnoksággal. A híradós feladata, hogy elkészítse a bevetés részletes híradótervét a tömörített kódokkal együtt, valamint a fontos események - például beszivárgás, lelepleződés, célpont megtámadása, készen állás a kivonásra, stb. - esetén a parancsnokság értesítése.

A SEAL járőr rendszerint műholdas híradóberendezést, például az AN/PSC-5-ös rádiót visz magával. A híradósnál vannak az elsődleges, másodlagos és harmadlagos frekvenciák, a tartalék akkumulátorok és alkatrészek, valamint szükség esetén a tartalék rádió is. A híradós feladata a bevetés előtt  gondoskodni arról, hogy a járőr minden tagjának személyi rádiója rejtjelezett legyen és feltöltött akkumulátorokkal rendelkezzen.

A SEAL híradós ma már nem csak rádiókkal, hanem számítógéppel is dolgozik. A „toughbook”-nak hívott strapabíró számítógép úgy lett megtervezve, hogy csatlakoztatható legyen a rádiókhoz és kamerákhoz. Minden SEAL híradós tud hangot, adatot és képet továbbítani számítógéppel, ami különleges felderítő feladatokon nagyon hasznos lehet. Mivel légi- vagy tüzérségi támogatás kérésével sokszorozni tudja a csoport erejét, a híradós a járőr egyik legfontosabb tagjának számít.
A híradós fontos beosztás a SEAL járőrben, de nem könnyű, mivel a málhájánál csak a géppuskásé nehezebb.
GÉPPUSA IRÁNYZÓ

A híradóst az első géppusa irányzó követi a járőrben. Az ő feladata az, hogy támadás esetén alaptüzet lőjön. Ettől az alaptűztől behúzza a nyakát az ellenség, míg a járőrparancsnok megszervezi a manővert, amivel kikerülhetnek a tűzből.

Hosszú évtizedekig a 7,62 mm-es M-60 géppuska különböző változatai voltak a SEAL gyalogos járőrök géppuskásai által használt fegyverek, ma már a feladattól függően az 5,56 mm-es Mk 46 vagy a 7,62 mm-es Mk 48 géppuskát viszik magukkal. Némelyik feladat szükségessé teheti mindkét űrméretű fegyvert, ilyenkor a raj egyik géppuskása a Mk 46-ost, a másik a Mk 48-ast használja.

A géppuska irányzó egyedül kezeli a fegyverét, és a 400 darab hevederezett lőszerrel jókora tűzerőt tud biztosítani a SEAL rajnak egy harcérintkezés során. Járőrözés közben a géppuskás maga előtt tartva viszi a fegyverét, de ha használnia kell, akkor a vállához emeli és rövid, célzott sorozatokat ad le, növelve a pontosságot és a találati valószínűséget.
 
A SEAL géppuskása irányzók speciális felszerelése egy különleges tervezésű, szövetből készült szerelvény, amelyben a széteső tagú hevederezett 5,56 mm-es vagy 7,62 mm-es lőszert szállítják, és amely megkönnyíti a folyókon történő átkelést is.

A géppuska és a hozzá való lőszer súlya jelentős, ezért ez a fegyver hagyományosan a szakaszhoz kerülő új fiúkra vár. A nevük is hagyományosan 60-as irányzó, még akkor is, ha nem M-60-ast használnak. A másik nevük a Pig, amit a vietnami háborúban kapott az M-60-as a súlya miatt, és ami így ráragadt a használóira is.
A két géppuska irányzó nagy tűzerőt biztosít a SEAL járőrnek, de a fegyver és lőszer súlya lelassítja őket, és a többieknek az ő tempójukhoz kell igazodniuk.
SZANITÉC

Az első géppuska irányzót követi a járőrben a szanitéc. A raj számára a szanitéc az orvos. Ő szintén lövész, de ezen kívül nagy felelősséggel járó feladata van: a művelet közben megsebesült, vagy megbetegedett SEAL-ek ellátása. A feladat tervezési szakaszában készítenie kell egy részletes elemzést annak egészségügyi veszélyeiről, valamint egy kiürítési tervet arra az esetre, ha egy sebesültet ki kell emelni.
 
A SEAL szanitécek elvégzik a 12-13 hónapig tartó 18D tanfolyamot Fort Braggben, ahol taktikai harctéri sebesült ellátást (TCCC) tanulnak és civil kórházakban dolgozva szereznek tapasztalatot. A szanitécnek képesnek kell lennie az elsőbbségi sorrend megállapítására a sebesültek között, valamint harctéri műtétet, sebvarrást, újraélesztést és más életmentő beavatkozásokat kell tudnia végrehajtani. Az első számú megelőzhető halálok a harctéren az elvérzés, ezért a SEAL szanitécek életmentőnek tartják az érszorító alkalmazását.
 
Egy harcérintkezés során a szanitéc is lövészként ténykedik egészen addig, amíg az egyik SEAL meg nem sebesül. Ilyenkor dokivá válik, és a figyelmét a sebesült életének megmentésére fordítja, miközben a járőrparancsnok egy biztonságos területre irányítja a járőrt, ahol el lehet látni a sebesültet. A szanitéc a SEAL járőr nélkülözhetetlen tagja. 
 
A szanitéc mögött halad a rajoszlopban a második géppuska irányzó, akit a járőrparancsnok-helyettes követ. Ő rendszerint a szakasz főaltiszt, vagy a vezető altiszt. Tűzharcban ő felel a tűzcsoportjáért, és a járőrparancsnok vezetésre képtelenné válása esetén ő veszi át a járőr irányítását.
A szanitéc hosszú kiképzésen megy át, és kórházakban szerez gyakorlatot, hogy mire élesben megy, bármilyen harctéri sérülést el tudjon látni.
VÉGBIZTOSÍTÓ

A járőr utolsó tagja az végbiztosító, aki tulajdonképpen egy hátsó terepkutató. A gyakorlatokon sokszor ő alakítja az terepkutatót, hiszen ha a járőrnek meg kell fordulnia, akkor a 360 fokos forduló helyett egyszerűen sarkon fordulnak, és a végbiztosító lesz a terepkutató, a járőrparancsnok-helyettes a járőrparancsnok, és így tovább.
 
A tűzharcban a végbiztosító is lövészként tevékenykedik, a járőrben mindig leghátul halad, szemét és fülét a raj mögötti ösvényen tartva. Lassan halad a járőr mögött, és mozdulatlanul figyel, ha a járőr mögötti irányból mozgást vagy szokatlan neszt észlel. A végbiztosító feladata az, hogy észrevegyen minden hátulról fellépő fenyegetést. Ha a raj irányváltásra kap parancsot, akkor a járőrparancsnok-helyettes utasítja a végbiztosítót, hogy terepkutatóként vezesse az egységet. Ez nem okoz nehézséget neki, mivel gyakorlott tájékozódó, és mindig nála van a térképe, a tájolója és a GPS-e. A végbiztosító sűrűn egyeztet a járőrparancsnokkal és a terepkutatóval a raj által használt útvonalról, mivel bármelyik pillanatban készen kell állnia, hogy átvegye a terepkutató szerepkörét.
 
A végbiztosító M-203-as gránátvetővel felszerelt M-4-es gépkarabélyt visz magával a műveletre, valamint számos füstgránátot, amit tűzharcban az ellenség összezavarására használ. Ha követik a járőrt, akkor rövid időzítővel ellátott C-4-es robbanótöltetet vagy M-18 Claymore-aknát hagyhat maga mögött. A többi felszerelése megegyezik a terepkutatóéval, mivel lényegében azonos a feladatuk.
A végbiztosító gondoskodik arról, hogy a járőr háta biztosítva legyen, és semmilyen meglepetés ne érje a maga mögött hagyott területről.
JÁRŐR ERŐSÍTÉSEK

Az erősítések olyan ismereteket biztosítanak a járőrnek, amikkel a SEAL szakasz tagjai nem rendelkeznek. Ilyen erősítést jelenthetnek a kalauzok, a tolmácsok, illetve más katonai alakulatok tagjai, akik olyan speciális ismeretekkel rendelkeznek, amikre a SEAL járőrnek szüksége lehet a feladata végrehajtása során.

A felderítő vagy kalauz olyan személy, aki bensőségesen ismeri a célkörzetet, vagy aki el tudja vezetni a SEAL járőrt az ellenség egy ismert tartózkodási helyéhez. Kalauz lehet magát megadó ellenség, a területen élő helyi lakos, vagy bárki más, aki ismeri a területet. A felderítő/kalauz általában közvetlenül a terepkutató mögött és a járőrparancsnok előtt van a járőrben, és folyamatosan felügyelnek rá. Az útmutatását is ellenőrzik, hogy biztosan ne vezesse a járőrt rossz helyre.

Afganisztánban 2009 óta zajlanak a falustabilizációs műveletek, amelyekben fontos szerepet kapnak a különleges műveleti erők, köztük a SEAL-ek. A távoli, félreeső falvakban tevékenykedő járőröknek szükségük van tolmácsokra, hogy érintkezni tudjanak az afgán biztonsági erőkkel, illetve a lakossággal. A tolmács pozíciója a járőrben közvetlenül a járőrparancsnok mögött és a híradós előtt van. A kalauzhoz hasonlóan állandó felügyeletet igényel, és mivel többnyire civileket alkalmaznak tolmácsként, hasznos kiképzést tartani nekik a járőrözésről.

2001-től minden SEAL szakasszal két tapasztalt tűzszerész kezdi meg a kitelepülés előtti kiképzést, akik a szakasszal maradnak a kitelepülés végéig. A tűzszerész a híradós mögött járőrözik, de gyakran előreküldik az útvonalat biztosítani közvetlen művelet feladatokon. A SEAL járőrhöz csatlakozhat a Haditengerészettől légi/tüzérségi összekötő vagy a Légierőtől harci irányító is, hogy tűztámogatást, illetve közvetlen légi támogatást biztosítsanak és irányítsanak. Ezeket a személyeket indulás előtt eligazítják a SEAL szakasz hatályos műveleti utasításairól, és a pozíciójuk a járőrben a híradós mögött van.
Egy SEAL tolmácson keresztül falusiakkal beszélget gyalogos járőrözés közben az afganisztáni Ghazni tartományban.
HARCÁSZAT

Szárazföldön: A járőr
NavySEALs.hu