Én voltam a rajunk terepkutatója. A terepkutató ment a járőr élén. A terepkutató és a tűzcsoport tisztje szemként, fülként és orrként szolgált a járőr számára. A terepkutató a tereptől függően néhány méterrel vagy néhány száz méterrel járt a raj előtt. Az volt a feladata, hogy felderítse a különösen veszélyes pontokat, például folyami átkelőket, nyílt utakat és rizsföldeket, mielőtt a raj kilépett volna ezekre a nyílt tűzkörletekre.

Amikor az élen haladtam, lassan lépkedtem, a terepen szerzett tapasztalataimra alapozva hoztam döntéseket, aztán jelentettem az információt a csapatot vezető tisztnek, hogy ő parancsnoki döntést tudjon hozni arról, hogy előre menjünk, körkörös biztosítást állítsunk, visszavonuljunk, tüzet nyissunk vagy tüzérséget hívjunk.

A járőr biztonságához arra volt szükség, hogy mindenki elvégezze a saját feladatát, a végbiztosítótól a géppuska irányzókon át a rádiósig. Mindenki nem tudhatott mindent egyszerre, amikor a bozótot tiportuk. Az információt a járőrön keresztül kézjelekkel, suttogással és testbeszéddel kellett továbbítani. Járőrözéskor az információ jelentett mindent. Mindannyian a tapasztalatunkra, az önbizalmunkra, a fegyvereinkre, a kiképzésünkre, az előzetes intézkedés és a műveleti eligazítás során a terepről és az ellenségről kapott információkra támaszkodtunk, valamint azokra az információkra, amiket a terepkutató és a csapatparancsnok gyűjtött össze és elemzett.

A terepkutató fegyvere ritkán volt nehezebb egy puskánál vagy egy Stoner könnyű géppuskánál. Emellett magával vitt néhány repeszgránátot és füstgránátot, egy világítórakétát, egy kis egészségügyi csomagot és az alapvető tájékozódó felszerelést - egy tájolót. [...]

Mindig nagyon feszült és koncentrált voltam, amikor én voltam az élen. Folyamatosan szimatoltam, szaglásztam, figyeltem és füleltem, a terepen és az időjárási viszonyokon és az ellenségen gondolkodtam, és próbáltam kitalálni, hogy milyen meglepetésbe futhatunk bele. […]

A járőrözés során létfontosságú, hogy a terepkutató előbb vegye észre az ellenséget. Az a feladata, hogy találkozzon az ellenséggel, és küzdje le, vagy határozza meg, hogy merre lehet az ellenség, elkerülve a járőr lesállásba vezetését. A meglepetés ereje kulcsfontosságú az életben maradáshoz. Óriási szabadságot éreztem, hogy ott lehettem az élen, ahol én voltam az első, aki láthatta, hogy mi történik. Szerettem az élen lenni.


Dennis J. Cummings: The Men Behind The Trident: SEAL Team One in Vietnam
SEAL-ek hagyják el az LSSC-t a Rung Sat mocsárban, a terepkutatóval az élen, aki Ithaca M37 sörétes puskával van felfegyverkezve.
Dwight D. Daigle, Egyes SEAL Csapat:

Terepkutató
NavySEALs.hu