TÖRTÉNELEM

II. világháború: Scouts & Raiders
Röviddel azelőtt, hogy az Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, haditengerészetének vezetése felismerte egy kétéltű felderítő egység szükségességét, amely besurranhat az ellenséges vonalak mögé, felderíti a partraszállási helynek megfelelő partokat, és később a partokhoz kalauzolja a partraszálló erőket. A Haditengerészet és a Hadsereg egyesített Scouts & Raiders (kb. Felderítők és Rajtaütők) nevű alakulata volt az első az elit egységek sorában, amit erre a célra hoztak létre.

A Scouts & Raiders szíve Phil H. Bucklew volt, a Cleveland Rams egykori 1,87 m magas, 106 kg súlyú  profi futball játékosa, majd később a Haditengerészeti Műveleti Támogató Csoport első parancsnoka. Mielőtt a tíz eredeti S&R egyike lett, Bucklew rövid ideig szolgált az egykori nehézsúlyú ökölvívó világbajnok Gene Tunney „Tunny’s Fish” nevű egységében, amely testnevelési foglalkozást biztosított a Haditengerészet állományának. De a matrózoknak tartott testnevelés nem kínált olyan fajta izgalmat, amilyenre Bucklew vágyott.

Amikor önkénteseket kerestek „kétéltű kommandósnak”, Bucklew és a „Tunny’s Fish” más kiváló tagjai, köztük a profi védőjátékos, John Tripson, jelentkeztek az akkor alakuló S&R-be, mely akkoriban a virginiai Norfolkban állomásozott. Valamennyien kiváló erőnlétben voltak; magasak, izmosak és nagyon motiváltak.

Szigorú fizikai követelményeknek kellet megfelelni az S&R-be való bekerüléshez. A jelöltek általában 20-28 évesek fiatalemberek voltak, nem viselhettek szemüveget, és le kellett úszniuk 400 yardot. A testnevelési foglalkozás kemény volt. A 8 hetes tanfolyam lett a Haditengerészet első szervezett erőnléti kiképző programja. Távúszásból, futásból, mély homokban végzett erőltetett menetekből és farönkös gyakorlatokból állt, amely során a csapatok együtt hajtottak végre számos csuklógyakorlatot  200 kg-os farönkökkel. A program tartalmazott kézitusát, csónak kezelést, rádiós műveleteket, gépészetet, jeladást, felderítést és járőrözést, valamint hidrográfiai felméréseket és elsősegélynyújtást.

1942 májusában az önkéntesek átköltöztek a marylandi Patuxent haditengerészeti légi támaszpont közelében lévő Solomons kétéltű kiképző bázisra, ahol újabb 90 önkéntes jelentkezését fogadták el. További kiképzés után a legjobb 30 jelölt a virginiai Little Creekbe került. 1942. augusztus 15-én ők alakították meg hivatalosan a  Scouts & Raiderst, melynek parancsnoka Lloyd Peddicord főhadnagy lett a Hadseregtől, míg helyettese John Bell korvetthadnagy a Haditengerészettől. A következő januárban a  Scouts & Raiders áttelepült a floridai Ft Pierce-be, és a keleti part legnagyobb kétéltű kiképző bázisa lett az egység végleges otthona.

Körülbelül ugyanekkor felállítottak egy szakosított haditengerészeti romboló csapatot 2 tartalékos haditengerész tisztből és 17 legénységi állományú tengerészből. Mind a Haditengerészet kiképzett mentőbúvárai voltak. A csoport egyetlen feladata az erős védmű lerombolása volt a francia-marokkói Wadi Sebou-folyón, a Fáklya hadműveletben (Operation Torch), az észak-afrikai partraszállásban.
Phil H. Bucklew, a haditengerészeti különleges hadviselés atyja. Ma az ő nevét viseli a Haditengerészeti Különleges Hadviselési Központ a kaliforniai Coronadóban.
A Scouts & Raiders tagjai csuklógyakorlatokat hajtanak végre nehéz rönkökkel. Ezek a gyakorlatok a fizikum mellett a csapatmunkát is erősítették.
Port Lyautey repülőtere a Wadi Sebou-folyó ölelésében. A Haditengerészet rombolóinak a folyót elzáró akadályt kellett elvágniuk.
 
Port Lyautey-i csata térképe. A folyón vörös csík jelöli a zár helyét, amit a rombolók vágtak át.
AZ ELSŐ ROMBOLÓ BEVETÉS

A Fáklya hadművelet részeként a Nyugati Haditengerészeti Harci Kötelék legészakibb partraszállását Monroe Kelly ellentengernagy Északi Támadócsoportja (Task Group 34.8) hajtotta végre, Lucien K. Truscott Jr. dandártábornok 9. gyalogos hadosztályát kirakva öt parton a francia-marokkói Mehdia falu mindkét oldalán. A Goalpost A1 Harci Köteléket jelölték ki egy fontos, de összetett feladatra, a Wadi Sebou-folyó térségének biztosítására, Salé minden időjárásban használható felszállóhelyének elfoglalására, és Port Lyautey (ma Kenitra) kikötőjének elfoglalására.
 
November 7-én, éjfél után, a csapatok kihajózását megelőzően a USS George Clymerről (APA-27) leeresztettek három csónakot. Kettőben a hálóvágó osztag volt, míg a harmadik támogató csónakként szolgált. A S&R tagjai által kalauzolt partraszállítók 1942. november 8-án 05.30-kor értek partot Mehdiánál, és kirakták a katonákat. Kezdetben semmilyen ellenállással nem találkoztak az amerikaiak, de hamarosan jelentették, hogy a hálóvágó osztag csónakjára tüzet nyitott egy parti üteg. A franciák ellenállása meglepte az amerikaiakat, akik azt remélték, hogy csatlakozni fognak a Szövetségesek ügyéhez. Kelly ellentengernagy azonnal reagált a franciák ellenállására, 06.15-kor jelt adott a tűzmegnyitásra. A USS Eberle (DD-430) romboló 5 hüvelykes (kb. 127 mm) lövegei  tüzet nyitottak a francia partra, és azokra a géppuskákra, amelyek visszavonulásra kényszerítették Frederick A. Henney utász alezredes  hálóválgó osztagát. Feltételezve, hogy a Kasba nevű erőd védőit már riadóztatták, Henney ezredes utászainak fel kellett hagyniuk a „meglepetésszerű” támadással. A franciák továbbra is tartották a Kasbát, ami elzárta az összes útvonalat a repülőtérhez, ezért mindenképp meg kellett nyitni a folyót.
 
1942. november 9-én éjszaka a Haditengerészet 17 fős romboló csapata beszállt egy robbanóanyagokkal megrakott fatörzsű Higgins-csónakba Mark W. Starkweather tartalékos sorhajóhadnagy vezetésével. Csendesen fehajóztak a Wadi Sebou-folyóra, ami Port Lyautey-be vezetett. A rombolók a lélegzetüket is visszafojtották, míg elhaladtak a Kasba ágyúi alatt, és végül elérték a célpontjukat, egy 40 mm átmérőjű sodronyt, amit kis csónakok sora támasztott, a hálót tartva a folyón keresztbe. A romboló csapat tagjai elhelyezték a tölteteket a sodronyon, elvágva azt, mire a csónakok a part felé sodródtak, magukkal húzva a hálót. A háló fölött egy vékonyabb sodrony volt, ami riasztóként szolgálhatott, mivel az elvágása után hamarosan megszólaltak a francia erőd géppuskái. A romboló csapat a feladatát teljesítve visszaindult a torkolat felé, őrülten manőverezve, hogy elkerülje az erődből érkező erős tüzet. A torkolatnál hatalmas hullámokkal találkoztak, amik kis híján felborították a csónakjukat és az egyik géppuskájukat el is sodorták, de végül sikerült kijutniuk a tengerre és visszatértek a várakozó szállítóhajókhoz. A Higgins csónakot tizenhárom találat érte, de egyetlen tengerész sem sebesült meg.
 
November 10-én az addig partközelben várakozó USS Dallas (DD-199) romboló elindult, hogy felhajózzon a folyón a Hadsereg egy ranger zászlóaljával, akiknek gumicsónakokkal kellett megrohamozniuk a repülőteret. Bár a USS Dallas-t csaknem eltalálta két 37 mm-es gránát, a kapitánya higgadtan irányban tartotta a hajót. A romboló 07.36-kor rakta ki a rangereket, miközben a franciák 75 mm-es gránátokkal lőtték a gumicsónakokat. A rangerek és az 1. század hamarosan elfoglalták a repülőteret, és november 11-én a francia Georges Lascroux tábornok beleegyezett az ellenségeskedés beszüntetésébe.

A Fáklya hadművelet után a romboló csapat mind a 17 tagját, akik az Egyesült Államok Haditengerészetének első harci romboló bevetését hajtották végre, Haditengerészeti Kereszttel tüntették ki. De a Scouts & Raiders tagjai között is gazdára talált 8 Haditengerészeti Kereszt. A felderítők november 8-án éjszaka, a művelet megindulása előtt kieveztek a partra, és az ellenség golyózáporában is tartották az állásaikat Safinál, Fedalánál és Mehdiánál, a lámpáikkal a megfelelő partszakaszokra irányítva a partraszálló amerikai csapatok hullámait.
NavySEALs.hu