2002. január 3-án amerikai repülőgépek bombázni kezdtek egy al-Kaida vezetési komplexumot Zavar Kilinél, Kelet-Afganisztánban, a pakisztáni határ közelében, majd január 6-án a Task Force K-Bar felderítőket küldött ki a létesítmény átkutatására. A csoport a Hármas SEAL Csapat E szakaszából és 50 tengerészgyalogosból állt, akik biztosítást nyújtottak a felderítéshez. A SEAL szakasz parancsnoka Christopher J. Cassidy sorhajóhadnagy, a későbbi űrhajós volt.
 
A SEAL-ek a művelet előtt néhány hírszerzési eligazítást kaptak az 1980-as évek elején kialakított barlangkomplexum történelméről, valamint az alaptábor és a felette lévő alagútkomplexum felépítéséről, térképekkel és fényképekkel kiegészítve. Megtudták, hogy a szovjetek 1986-ban 57 nap bombázás és harc után tudták csak megtisztítani a barlangokat a makacs mudzsahedektől.
 
Az E szakaszhoz beosztottak egy vegyi fegyver szakértőt a Hadsereg állományából, valamint két FBI ügynököt a már a szakaszban lévő két légierős harci irányító és két haditengerészeti tűzszerész mellett. A SEAL szakasz parancsnokhelyettese video/kamera felszerelést vitt az információgyűjtéshez. A csoport vitt DNS felszerelést is, hogy segítsenek az FBI ügynököknek mintákat venni a holtestekről, ujjlenyomatokat, hajmintákat, stb. A halottak fényképeit a kulcsfontosságú ellenséges személyek azonosítására használták.
SEAL-tengerészek a Zavarnál feltárt barlangrendszer egyik bejáratánál., ami téglákkal lett kiépítve.
A BEVETÉS

A SEAL-ek és tengerészgyalogosok CH-53-as helikopterekkel repültek Kandahárból a kb. 180 km-re lévő Zavar Kilihez. Hosszú repülőút volt, csaknem 3 órás, egy légi utántöltéssel összekötve.
 
A hadműveleti parancs szerint a kirakásnak a komplexumnál magasabban kellett történnie, hogy az amerikaiak lényegében legyalogolhassanak a célpontjukhoz. A magasságkülönbség a célponthoz képest hozzávetőleg 200 méter volt, de ahogy a földetérési zónájukhoz közeledtek, egy kis falut vettek észre, ami nem volt rajta a szovjet térképeken. A gyors döntés következtében egy sík területen rakták ki őket délkeletre, ami arra kényszerítette az amerikaiakat, hogy 3-4 km-t meneteljenek, és a völgy déli végéről hatolhassanak be a területre.
 
A mesterlövész Chris Osman ott volt a Hármas SEAL Csapat E szakaszában: „Amint kiraktak minket, mind megálltunk és a kezdő biztosító pihenő közben levetettük a kabátunkat, amit viseltünk a berepülés alatt. Járőrözni kezdtünk, és hamar rájöttünk, hogy a bombák szart se értek, és a szándékolt célpontjaik kábé 90%-át elvétették.
 
A szakasz feljárőrözött oda, ahol a barlangok kezdődtek, és elkezdtünk behatolni a barlangokba, mintha házban vagy hajón lettünk volna. Baromi ideges voltam, mert a barlangok olyan mélyek voltak, hogy a fegyvereinken lévő lámpák fénye elveszett a sötétben. Nagyon nehéz volt látni némelyik barlangban, ehhez hozzájött a taposóaknára és/vagy meglepő csapdára lépés mindig jelenlevő lehetősége.
 
Órákig kutattuk át a barlangokat, és hatalmas készlet fegyvert, lőszert, BMP-ket, két harckocsit és lopott amerikai PRC-117-es rádiókat találtunk. Voltak vegyvédelmi öltözékek, Stinger rakéta ládák, lényegében minden, amire szükséged lehet egy háború indításához.
 
Alapos, nagyon meleg munka volt. Feljött a nap, és a 12 órás időkényszer miatt nem vethettük le a hideg időjárási alsóruhánkat, és melegebb volt, mint a rókának az erdőtűzben.
 
Ahogy folytattuk a barlangok megtisztítását, a harci irányítóink és a pékáhánk GPS-szel megjelölték a barlangok bejáratát, és más nagyobb célokat, például tankokat és BMP-ket. Az infót aztán megosztottuk, amikor visszatértünk a repülőtérre a kimélyítő csapásokhoz.
 
A szakasz megtisztította az utolsó barlangot és rövid pihenőt tartott, hogy igyon egy kis vizet és egyen egy gyors falás MRE-t [azonnal fogyasztható étel - víztelenített élelem]. Ezután felálltunk és a kivonási pontunkhoz járőröztünk, és vártunk, hogy a tengerészgyalogosok felszedjenek minket. Semmit sem tudtunk arról, hogy mi fog történni.”
A hírszerzés számára készült képen álló SEAL-hez viszonyítva következtetni lehet a Zavarnál talált komplexum méreteire.
A Hármas SEAL Csapat tagjai a komplexum egyik helyiségében, amit lőszer tárolására használtak a tálib és al-Kaida erők.
12 ÓRÁBÓL 9 NAP

Harward sorhajókapitány további információkat akart a komplexumról, ezért közölte a SEAL-ekkel, hogy maradjanak ott és készüljenek utánpótlás ledobására. A SEAL szakasz és a tengerészgyalogosok vezetői rögtönzött tanácskozáson eldöntötték, hogyan folytassák a műveletet. Chris Osman: „Az FBI ügynököknek, akik velünk voltak, DNS mintákkal kellett dolgozniuk minden halotton, és ki kellett ásniuk minden sírt, amit találtunk. Az ellenségről tudott volt, hogy 24 órán belül eltemették a halottaikat, ezért a feladatuk része volt DNS minták szerzése, hogy elemezve kiderítsék, a korábban ledobott bombák megöltek-e valaki jelentőset.
 
Néhány kép hátra lett küldve SATCOM-mal Harward sorhajókapitánynak, hogy megnézze, míg mi a felszedésre vártunk. Beszélni akart az FBI ügynökökkel, hogy megtudja, kiástak-e sírokat. Amikor azt felelték neki, hogy nem, törölte a kivonást, és a helikopterek megfordultak kábé 10 perccel a tervezett felszedésünk előtt.
 
Harward sorhajókapitány mondta a pékámnak, hogy nem távozunk, és vissza kell mennünk, kiásni a holttesteket. Ez némi problémát okozott. Az egyik az volt, hogy nem hoztunk semmilyen éjjelező cuccot, hogy megbirkózzunk az elemekkel, és a tengerészgyalogosok sem. Azt mondták, nem számít, mi lesz, 12 órán belül kijövünk, ezért 24 órás műveletre csomagoltunk. […]

A másik dolog egy alaptábor volt, hogy lerakhassuk a cuccunkat, és könnyíthessünk a felszerelésünkön egy kicsit, mert mindenkin málha volt rakétákkal, testpáncéllal és ballisztikus sisakkal. A tengerészgyalogosok is hasonló helyzetben voltak. Ezért a szakasz négy csúcsvezetője gyors megbeszélést tartott a tengerészgyalogosok vezetőivel, és eldöntötték, hogy visszajárőrözünk a barlangokhoz, és elfoglaljuk a kis falut, ami fent volt az egyik dombon.”
 
A SEAL-ek elfoglalták a falut, és ott rendezkedtek be éjszakára, majd másnap reggel folytatták a műveletet. A napok különböző feladatokkal teltek, a barlangok megtisztításával és az ott felhalmozott hadianyagok megsemmisítésével. Annyi zsákmányt találtak, hogy az általuk vitt robbanóanyag nem volt elég, ezért bombázók segítségét kérték.
 
A harmadik napon érkezett meg a légi utánpótlás, és vele a nagyon várt mesterlövészpuskák és két sivatagi járőr gépjármű (DPV). A negyedik napon egy 4 fős elem felderítést hajtott végre egy másik völgyben, hogy szemügyre vegyen egy újabb objektumot. Miután két óráig figyelték az objektumot, a SEAL-ek rádióztak a szakaszuknak, amely aztán odajárőrözött és lerohanta, eredmény nélkül.
 
Éjszaka az összes korábban megjelölt, 60-nál több barlangbejáratot bombázták. A harci irányítók folyamatosan új koordinátákat kaptak egyre több és több közvetlen légi támogató feladatra. A SEAL-ek részletes információt nyújtottak a barlangok fekvéséről és kialakításáról, még lépésszámlálást is végeztek és vázlatokat is készítettek. A harci irányítók úgy elfáradtak, hogy a SEAL-ek segítségét kérték. Szünet nélkül ment a bombázás, és evésre és alvásra volt szükségük.
 
Az ötödik napon három foglyot ejtettek a SEAL-ek egy újabb helikopteres utánpótlást követően. Egy 4 fős csapatot raktak ki másnap a kora reggeli órákban, hogy egy ösvényt figyeljen, amiről azt feltételezték, tálib-al-Kaida harcosok használják a Pakisztánból történő beszivárgásra. Ha bárkivel találkoznak, a parancs szerint meg kellett ölniük. A 4 SEAL csatlakozott a 6 tengerészgyalogosból és 2 mesterlövészből álló csoporthoz egy helyen, ahol ellenséges lesállás volt. Itt találtak egy forró teás kannát, hat kínai gránátot, hat RPG-t és egy SZKSZ puskát. Az egyik RPG most az NSWG-1 nagytermét díszíti. Az ellenséget vélhetően megijesztette az amerikaiak kirakása, és elmenekültek.
 
Egy szabadnap után a hetedik nap látszólag soha véget nem érő műveletet hozott a két fedező mesterlövésznek, miközben az Echo szakasz a tengerészgyalogosokkal végigsöpört a völgyön Pakisztán felé. Két járőröző SEAL felfedezett egy újabb ellenséges állást és gond nélkül megtisztították. A kis barlangban pokrócokat, hálózsákokat, tányérokat, főzőedényeket és egy kis tűz helyét találták. A hamu becslésük szerint kétnapos volt. A koordinátákat rögzítették, hogy később megsemmisíthessék a barlangot.
 
A nyolcadik napon az amerikaiak készülődtek elhagyni a területet, de a közvetlen légi támogató bevetések szünet nélkül folytatódtak. A kilencedik nap, január 14-e volt a kivonás napja. Mind legyalogoltak a dombról a helikopterekhez, miután sikeresen teljesítették az egyszerű, 12 órás bevetésüket. Kandahárba érve Harward sorhajókapitány, a Task Force K-Bar parancsnoka azt követelte, hogy a SEAL-ek borotválkozzanak meg, mielőtt engedélyezte nekik a kihallgatást.
A SEAL-ek még egy börtöncellát is felfedeztek a pakisztáni határ közelében feltárt barlang- és alagútrendszer mélyén.
Zavar barlangjaiban és alagútjaiban nagy mennyiségű felszerelést és lőszert találtak a SEAL-ek.
A Hármas SEAL Csapat E szakasza a zavari művelet után a Bagram repülőtéren, útban vissza Kandahárba.
TÖRTÉNELEM

Afganisztán: Zavar Kili
NavySEALs.hu