Bolívia a világ harmadik legnagyobb kokain előállítója, ezért az első számú piacnak számító Egyesült Államok már az 1980-as évektől kiterjedt programot folytatott ott a kábítószer-kereskedelem ellen. A DEA, az amerikai kábítószer-ellenes hivatal 1986 szeptemberében elindította a Hókorona műveletet (Operation Snowcap) több közép- és dél-amerikai országban, köztük Bolíviában.
 
Spanyolul beszélő, dzsungel hadviselési és harcászati kiképzésben részesült DEA ügynökök tevékenykedtek  tanácsadókként az újonnan megalakult UMOPAR (Unidad Móvil de Patrullaje Rural - Mobil Vidéki Járőr Egység), Bolívia drogellenes rendőri alakulata mellett. Közösen gyűjtötték az információt és hajtottak végre rajtaütéseket az ismert kokain feldolgozó létesítmények ellen, de kevés sikert értek el, mivel a helyi lakosság gyorsan értesítette a drogbárókat. Amikor a Hókorona művelet megkezdődött, Bolívia gazdasága a kokalevél kereskedelemtől függött. A bolíviai nép vonakodott feladni fő bevételi forrását a külföldi ügynökök kedvéért. 
A SEAL-ek 1988-tól segítik a bolíviai haditengerészetet a kábítószerek elleni harc megvívásában.
SEAL-EK BOLÍVIÁBAN

Az eredményesség növelése érdekében amerikai különleges műveleti erőket is bevontak az UMOPAR és a DEA kiképzésébe, de a Hókorona művelet művelet-végrehajtási szabályai nem engedélyezték, hogy tényleges műveletben részt vegyenek. A Négyes SEAL Csapat is embereket küldött a feladat segítésére. Noha a SEAL-ek hivatalosan nem voltak jelen, és a feladatuk kiképzésre és tanácsadásra korlátozódott, vészhelyzetek esetén mentésben vagy támogatásban részt vehettek.
 
A SEAL-ek nem igazán lelkesedtek a hivatalosan külhoni belső védelemnek (FID) nevezett feladatért, mivel elsősorban közvetlen művelet erőként tekintettek magukra. Szerintük a FID feladat csak a holnapi ellenség kiképzése volt. De ez nem jelentette azt, hogy nem magas szintű professzionalizmussal végezték a munkájukat. Frank E. White, a DEA vezető ügynöke így beszélt egy SEAL tanácsadóról: „Eltöltöttem egy kis időt egy vietnami veterán SEAL korvettkapitánnyal. Ez a tiszt értette a dolgát, mindig volt nála fegyver, kemény volt, de elővigyázatos. Különböző útvonalakat választott, de egy néhány kilométeres autóutat kellett megtennie egy védtelen töltésen, hogy eljusson a vízi járműveihez. A meglepő csapdák vagy lesállások elkerülése érdekében halászokat vett fel, akiket leültetett a teherautója platóján. Ezek jó információforrások voltak, előrejelzést adhattak, és ha elutasították az utat, azzal gyanút keltettek.”
MOBIL KIKÉPZŐ CSAPATOK

Noha Bolívia körülbelül tízszer akkora, mint Magyarország, az ország területének felét hegyvidékek és fennsíkok foglalják el, a másikat pedig erdő és sűrű dzsungel borítja. Részben ezért  az út- és vasúthálózat elég gyenge, így a szállítás komoly problémát jelent. Gyakran csak a légi vagy vízi útvonalak jelentik az egyetlen megoldást, különösen az esős évszakban, ami Bolíviában hat hónapig is eltarthat.
 
Bolívia folyói az ország fontos kereskedelmi útvonalai, legális és illegális értelemben egyaránt. A sok milliárd dolláros kokainiparral és az 55000 kilométeres folyórendszerével Bolíviának elsőrangú folyami járőr képességre volt szüksége.

1988-tól mobil kiképző csapatok (MTT) települtek Bolíviába, elsősorban az SBU-26 és a Négyes SEAL Csapat állományából, hogy kiképezzék az ország haditengerészeti erőit és az UMOPAR-t a folyami hadviselésre. A tananyag között szerepelt kishajó kezelés, hajóra átszállás és átvizsgálás,  kézifegyver használat, felderítés és megfigyelés, kirakás/kivonás és  dzsungel hadviselés. Míg az SBU-26 tagjai a hadihajósoknak tartottak kiképzést, addig a SEAL-ek az UMOPAR rendőreivel dolgoztak, akiknek a folyók mentén kellett járőrözniük.
Tony Duchi altiszt a Négyes SEAL Csapat tanácsadójaként Bolíviában, az UMOPAR tagjai között.
KÉK ÖRDÖGÖK

A bolíviai haditengerészet körülbelül 3000 főből állt, ebből 53 alkotta a Kék Ördögöket (Diablos Azules), a kábítószer-kereskedelem elleni harcra kiképzett folyami különleges műveleti alakulatot. A SEAL és SBU tanácsadók által kiképzett Kék Ördögök Zodiac gumicsónakokat és Boston Whaler típusú könnyű járőrhajókat használtak az ország három fontos folyórendszerén végrehajtott műveleteikhez.
 
Az Egyesült Államok 1990-1991-es külhoni katonai finanszírozási programjának köszönhetően a bolíviai haditengerészet növelni tudta a horgonyzó- és karbantartó létesítményeit Trinidadban, Riberaltában és Puerto Villaroelben. Egy kiterjedt folyami programot is felállítottak, ezzel tervezték megakadályozni a kábítószer-kereskedőket a vízi útvonalak zavartalan használatában, amelyeken elsősorban a kokain előállításához szükséges vegyszereket szállították.
 
A mobil kiképző csapatok közel két évig végezték a kiképzést, és segédkeztek négy előretolt műveleti bázis létrehozásában is, amelyekről a bolíviai erőket bevethették. 1991 júniusára a bolíviai haditengerészet készen állt megnyitni Trinidadban egy folyami hadviselési iskolát, az Escuela de Operaciones Fluviales-t. Az iskola első kiképző keretét 10 fő adta a Négyes SEAL Csapattól és az SBU-26-tól. A későbbi MTT-k már kisebb létszámmal érkeztek, ahogy a bolíviai instruktor keret fokozatosan önállósodott. Végül csak 2-4 SEAL és a támogató állomány volt az intézményben, ami az Egyesült Államok Déli Parancsnoksága felelősségi területén az első számú folyami hadviselési iskolává vált.
A Kék Ördögöket vízi útvonalak ellenőrzésére és kis hajós műveletekre képezték ki a SEAL és SBU tanácsadók.
TÖRTÉNELEM

Bolívia 1988 - 1991
NavySEALs.hu