A délszláv háború háborús bűnökkel vádolt személyeinek egy része nem volt hajlandó megjelenni Hágában, a nemzetközi bíróság előtt, ezért négy NATO tagország elindította a Borostyán Csillag (Amber Star) hadműveletet. A hadműveletben részt vevő négy szövetséges, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Hollandia megegyezett, hogy különleges műveleti erőket vetnek be 11 háborús bűnökkel gyanúsított személy elfogására. A Borostyán Csillag műveletben az amerikaiak művelete a Borostyán Fény (Amber Light) kódnevet kapta.
 
A Borostyán Fény részeként a CIA és a Védelmi Minisztérium közös csapata, kódnevén Vadgesztenye (Buckeye), a francia szektorban tevékenykedett, Szarajevó és Pale környékén, és két célpontja volt: Radovan Karadzsics, a Szerb Köztársaság volt elnöke, és Ratko Mladics, a szerb hadsereg főparancsnoka. Ezt a műveletet azonban a franciák kiszivárogtatták, és a két célpont eltűnt.
 
A másik amerikai csapat, kódnevén Vaddisznó (Razorback), Bosznia-Hercegovina amerikai szektorában tevékenykedett. A szektor főparancsnoksága a Tuzla mellett lévő egykori jugoszláv légi bázison volt. A Vaddisznó csapat repülőgéppel érkezett a légi bázisra 1997 szeptemberében, majd Tuzla külvárosában öt különböző konspirált lakásba mentek, és onnan végezték a feladatukat.
 
A Vaddisznó csapat összetétele vegyes volt. Egy CIA tiszt volt a parancsnok, a DIA operatív tisztek szerb-horvát nyelvtudással és komoly helyismerettel rendelkeztek, míg a Légierő által küldött operatív tisztek személyes kapcsolatban álltak két célszeméllyel is.  Ezt az állományt megfigyelő operátorok, információelemzők, két helikopter és legénysége, egy műszaki támogató csapat, és általában egy-két SEAL egészítette ki.
A Vaddisznó csapat által felkutatott öt háborús bűnökkel vádolt személy elfogását a DEVGRU SEAL-jeire bízták.
A CÉLPONTOK

A Vaddisznó csapat öt célpontot kapott: Goran Jelisics, Blagoje Simics, Stevan Todorovics, Miroszlav Tadics és Simo Zarics. Goran Jelisicsről, aki tisztviselő volt a brcskói Luka táborban, és többek között népirtással gyanúsították, tudták, hogy a szerb határ melletti Bijeljinában él, és egy könyvesbolt-kávézó tulajdonosa. Blagoje Simics, Bosanski Samac válságstábjának elnökeként, Stevan Todorovics rendőrfőnökként, Miroszlav Tadics a polgári védelmi stáb parancsnokaként játszott szerepet a horvát és muzulmán lakosok ellen elkövetett atrocitásokban.
 
Stevan Todorovics és Miroslav Tadics Bosanski Samac-ban lakott, a horvát határ közelében, és a hírszerzők csak kevés információval rendelkeztek róluk. Simo Zaricsról, akit szintén Bosanski Samac-ban elkövetett bűncselekményekkel vádoltak, szinte semmit nem tudtak, abban sem voltak biztosak, hogy a térségben tartózkodott-e.
 
Az információgyűjtőknek óvatosan kellett eljárniuk, mivel feltételezhették, hogy ha lelepleződnek, akkor a célpontok valószínűleg átmenekülnek a szomszédos Horvátországba és Szerbiába, ahova nem üldözhették őket.
INFORMÁCIÓGYŰJTÉS

A Vaddisznó csapat kezdetben nem igazán végzett jó munkát. Rengeteg időt és energiát felhasználtak, de csak apró részinformációkat tudtak felmutatni eredményként. Nem volt igazán jó az együttműködés a tartótisztek és az elemzők között.
 
A Haditengerészet három információelemzőt küldött a Vaddisznó csapathoz a DEVGRU-tól. Az operatív tisztektől olyan információkat kaptak, amiket nem kértek, és nem tudtak mihez kezdeni velük. A Légierő operatív tisztjei személyesen találkoztak három célszeméllyel is, de a közös italozások során nem sok használható információhoz jutottak. Egy tapasztalt irányító tisztre volt szükség, ezért a DEVGRU hírszerző részlege elküldte Todd Horne korvettkapitányt a Vaddisznó csapathoz. Horne korvettkapitány rögtön meglátta, mi volt a probléma, és hozzálátott a dolgok egyenesbe hozásához. A SEAL korvettkapitány irányítása alatt a DEVGRU elemzői végre elkezdtek dossziékat összeállítani a célszemélyekről.
 
Tudniuk kellett, hogy hol laktak a célpontok, hol dolgoztak, hova jártak inni, milyen autót vezettek, hol parkoltak velük, melyik éttermet kedvelték, mikor voltak sebezhetőek, stb. Ez lassú folyamat volt, de 1997 októberében nem tűnt lehetetlennek, hogy karácsonyra mind az öt célszemélyt elfogják, ahogy azt az amerikai Wesley K. Clark tábornok, a NATO erők európai főparancsnoka elvárta.
Műveleti szoba a Vaddisznó csapat egyik konspirált lakásában, Tuzla külvárosában,
1997 végén.
TERVEZÉS

Az elemzők úgy vélték, Jelisicset nehéz lesz elfogni. Arrogáns alak volt, aki úgy viselkedett, mintha érinthetetlen lett volna. Gyakran „Szerb Adolf”-nak hívta magát, Hitlerre utalva. Feltételezhető volt, hogy az elfogásakor erőszakot kell alkalmazni. Ezt a feladatot a  DEVGRU Arany Csapatának SEAL-jei kapták Ryan Zinke korvettkapitány vezetésével.
 
A SEAL-ek részt vettek néhány figyelő feladaton, felderítették az utakat Tuzla és Bijeljina között, és bejárták a várost. Kiválasztották a 8 fős rohamcsapat tagjait, majd Németországban elpróbálták a feladatot, a célterület felépített másolatán. Tudták, hogy Jelisics egy Mercedes 190 szedánt vezet. A SEAL-ek vettek egy ugyanilyen autót, hogy megtudják, mi a legjobb módszer Jelisics járműből történő kiszedésére, ha arra lesz szükség. Pontosan tudták, hogyan működnek a zárak, mekkora erő szükséges az ajtók erőszakos kinyitásához, az ablakok betöréséhez, stb. De a SEAL-eknek várniuk kellett, hogy a művelet többi része is összeálljon. Fontos volt, hogy az összes célpontot egyszerre fogják el.
 
A Vaddisznó csapat hírszerzői folytatták az információgyűjtést a Samac-ban lévő két célszemélyről, Simicsről és Todorovicsról, miközben fenntartották Jelisics figyelését is, hogy az információik állandóan aktuálisak és döntésre használhatók legyenek.
 
Egy informátortól megtudták, hogy a társasházban, amelynek legfelső emeletén Simics lakott, egy ugyanabból a lépcsőházból nyíló földszinti lakásban tartózkodott a testőre. A testőr minden reggel meggyőződött róla, hogy biztonságos-e a környék, és Simics csak azután jött elő, hogy a testőr jelt adott.
 
December elejére a Vaddisznó csapat elemzői elegendő információra tettek szert, hogy támogatni tudják a három fő célpont - Jelisics, Simics és Todorovics - ellen egy időben végrehajtandó műveletet. Úgy tervezték, hogy a kerekes székhez kötött Tadicsot egy katonai rendész csapat veszi őrizetbe még aznap. A három fő célpont elfogását a DEVGRU három 8 fős csapata hajtja végre, akik hetekig próbálták a műveletet Németországban.
 
A művelet első szakasza Blagoje Simics és Stevan Todorovics elfogása volt a házukban, a kora reggeli órákban, míg alszanak. Róluk megállapították, hogy éjszakai életmódjuk ellenére 04.00 és 06.00 között mindig otthon voltak. Röviddel a művelet után, és remélhetőleg mielőtt elterjed a hír Bosanski Samac-ban, a harmadik DEVGRU csoport elfogja Goran Jelisicset reggel, miközben a lakásából a kávézóhoz megy, akár a kocsijával, akár gyalog. Ez a napi rutinjának része volt.
Goran Jelisics boszniai muzulmánokat gyilkol Brckóban. „Szerb Adolf”-ot SEAL-ek fogták el 1998 januárjában.
TÁBORNOKOK

A Vaddisznó csapat váratlanul üzenetet kapott, hogy készüljön fel egy műveleti csoport fogadására. A Haditengerészet egy kapitányára, vagy a Hadsereg egy ezredesére és néhány törzstisztre gondoltak, ezért meglepetésként érte őket, hogy egy vezérőrnagy és hat ezredes érkezett a tampai Egyesített Különleges Műveleti Parancsnokságról (JSOC). A főtisztek elfoglalták a Vaddisznó csapat csaknem összes konspirált lakását. Bár valamennyien civil ruhát hordtak, nehéznek tűnt leplezni a fokozódott tevékenységet és a nyilvánvalóan katonai állomány jelenlétét.
 
Még nagyobb meglepetést keltett a Vaddisznó csapat tagjaiban, hogy a JSOC több mint 100 operátort szándékozott bevetni két középkorú szerb és egy arrogáns alak ellen. Az operátorok zöme éjszaka érkezett C-17-es repülőgéppel Tuzlába. Rögtön landolás után a gépet a bázis egy félreeső részére irányították, távol a megbízhatatlannak tartott szövetségesek, például franciák és oroszok szemétől. A Vaddisznó tisztjei kis csoportokban vitték el a DEVGRU SEAL-eket a bázisról. Több konspirált lakást béreltek ki a környéken az operátoroknak, de szinte lehetetlennek tűnt ilyen sok fiatal kommandóst hosszú ideig elbújtatni Tuzla kis külvárosában.
 
Mielőtt a SEAL-ek elkezdhették a műveletet, meg kellett kapniuk a végső jóváhagyást Eric Shinseki tábornoktól, a Boszniába települt NATO csapatok főparancsnokától. Míg a JSOC műveleti csapata Tuzlába ment tájékoztatni Shinseki tábornokot, a három rohamcsapat konspirált lakásokba zsúfolódva várta az engedélyt a művelet megkezdésére.
 
A tábornok tudni akarta, mit tesznek majd az operátorok, ha Jelisics elfogásakor szerb rendőrök megpróbálnak közbeavatkozni. A JSOC tábornoka elmagyarázta, hogy a SEAL-ek egyenruhát fognak viselni, mint a NATO erők tagjai, és nem számítanak ellenállásra, de meg fogják védeni magukat szükség esetén.
 
Shinseki tábornok megnézte a Jelisicsről és Simicsről készített videókat, és tudni akarta, milyen zárak vannak az ajtókon, hány kutya van Simics lakóházában, hány őr van az épületben, és vannak-e rendőrök a közelben. Nem örült neki, hogy amerikai erők az éjszaka közepén magánlakásba rontanak be, és elrabolnak valakit a családja szeme láttára. A feszült találkozó után Shinseki felállt, és közölte a JSOC tábornokával, hogy dolgozzák át a terveket, és néhány nap múlva jöjjenek vissza.
 
Az újabb találkozóra azonban nem került sor. A Vaddisznó csapat a Shinseki tábornoknak tartott eligazítás után értesült róla, hogy a szerb vezetők megtudták, amerikai művelet készül háborús bűnökkel gyanúsított személyek ellen. Neveket nem tudtak, de a művelet kitűzött dátuma a tudomásukra jutott. Shinseki tábornok lefújta a műveletet, és utasította a JSOC embereit, hogy térjenek vissza az Egyesült Államokba.
 
Sosem derült ki, hogy a szerbek hogyan szereztek tudomást a műveletről. Egyesek szerint a franciák szivárogtatták ki, mások szerint a Tuzlában tevékenykedő iráni hírszerző csapat leplezte le, megint mások szerint a bevetni szándékozott operátorok túl nagy száma keltett feltűnést.
A DEVGRU operátorait szállító C-17-es szállítógépet a tuzlai bázis távoli részére irányították, hogy ne szúrjanak szemet.
ELFOGÁS

Shinseki tábornok csak 1998 januárjában lett megelégedve a Vaddisznó csapat információival. Mivel nem szándékoztak megismételni az előző hónapban elkövetett hibákat, drasztikusan visszafogták a műveletet. Az elfogó csapat sokkal kisebb lett, hogy kisebb legyen a lelepleződés veszélye. Az a döntés született, hogy a művelet csak egy célpontra korlátozódik. Ez szinte garantálta, hogy a többi el fog menekülni. A Vaddisznó csapat tagjai csalódottak voltak; úgy érezték az összes munkájuk hiábavaló volt, de a döntés már megszületett.
 
1998. január 22-én Goran Jelisics leállította a Mercedesét Bijeljina belvárosában, kiszállt az autóból és gyalog elindult a kávézója felé. Két jelöletlen furgonból SEAL-ek ugrottak elő és gyorsan őrizetbe vették. Megbilincselték, és egy pokrócba tekerték az egyórás autóútra lévő Tuzla bázisig, ahol egy FBI különleges ügynök várta, hogy hivatalosan őrizetbe vegye. A visszaút eseménytelen volt. A nap folyamán az FBI ügynök egy C-130-as fedélzetén Hágába kísérte Jelisicset.
 
Mint az várható volt, Blagoje Simics és Stevan Todorovics Szerbiába menekültek Bosanski Samac-ból, amint hírét vették a letartóztatásnak. A következő három hétben a Vaddisznó csapat operatív tisztjei megpróbálták felkutatni Simics és Todorovics tartózkodási helyét, de mindkettőnek nyoma veszett. A hír, hogy az amerikaiak milyen simán és könnyedén elkapták Jelisicset, a „kemény fickó”-t, gyorsan elterjedt egész Szerbiában. Mivel a feladata már nem volt titkos és a fedése is köddé vált, a Vaddisznó csapat nyilvánvalóvá tette, hogy háborús bűnökkel gyanúsított személyeket keres, köztük Miroslav Tadicsot és Simo Zaricsot. Az amerikai operatív tisztek meggyőzően érveltek: vagy előjönnek és békésen feladják magukat, vagy le lesznek vadászva. Azt is tudatták, hogy a britek és a hollandok megöltek két másik célszemélyt az őrizetbe vételükre tett kísérlet során, amikor azok ellenálltak.
 
1998. február 14-én, három héttel az után, hogy a SEAL-ek elfogták Goran Jelisicset, a Vaddisznó két operatív tisztje a tuzlai bázisra kísérte Miroszlav Tadicsot, Simo Zaricsot és Milan Simicset, akik önként feladták magukat a hatóságoknak. Mindhármukat repülőgéppel Hágába szállították.
 
1998. szeptember 27-én egy 4 fős brit SAS csapat titokban átkelt a Drinán és néhány kilométerre behatolt Szerbiába, ahol Badovinci közelében elfogták Stevan Todorovicsot egy általa biztonságosnak hitt kunyhóban. Abban, amiről egy éve még italozás közben mesélt a Vaddisznó csapat egyik operatív tisztjének. A britek terepjáróval elvitték a Drinához, Zodiac gumicsónakkal átvitték a határt jelentő folyón, majd felrakták a közelben várakozó helikopterre és Tuzlába repítették. Mint a többieket, a NATO erők repülőgéppel Hágába szállították Todorovicsot, ahol hivatalosan őrizetbe vette a nemzetközi bíróság.
 
Blagoje Simics, a Vaddisznó csapat ötödik célpontja, miután a nyugattal a kapcsolatait javítani szándékozó szerb kormány meggyőzte, 2001. március 12-én visszatért Boszniába és feladta magát a NATO erőknek.
Bijeljina a Vaddisznó csapat egyik UH-60 Blackhawk megfigyelő helikopteréből, amelyekkel a DEVGRU célpontjait tartották szemmel.
ÍTÉLETEK

Goran Jelisicset bűnösnek találták emberiesség elleni bűntettekben, valamint a háborús törvények és szokások megsértésében, amiért 40 év börtönre ítélték.
 
Blagoje Simicset bűnösnek találták emberiesség elleni bűntettekben, és 17 év börtönbüntetést kapott.
 
Stevan Todorovicsot bűnösnek mondta ki a bíróság emberiesség elleni bűntettekben, és 10 év börtönre ítélte, de 2005. június 22-én kiszabadult. Alig egy évvel később, 2006. szeptember 3-án öngyilkos lett.
 
Miroszlav Tadicsot bűnösnek találták emberiesség elleni bűntettekben, és 8 év börtönt kapott, de 2004. november 4-én kiszabadult.
 
Simo Zarics a bíróság szerint bűnös volt emberiesség elleni bűntettekben, és 6 év börtönbüntetésre ítélték. 2004. január 38-án szabadult.
NavySEALs.hu
Ryan Zinke korvettkapitány, aki a DEVGRU Arany Csapatának parancsnoka volt Goran Jelisics elfogásakor.
TÖRTÉNELEM

Bosznia: Háborús bűnösök