1987-ben a Hatos SEAL Csapatot átnevezték Haditengerészeti Különleges Hadviselési Fejlesztő Csoporttá (DEVGRU). A változás oka részben az volt, hogy a csapat túl nagy nyilvánosságot kapott, miután több egykori tagját elítélték utazási utalványok hamisítása és lopás miatt. A Hatos Csapat könyvelését és beszállítói szerződéseit már évek óta vizsgálták, és ennek a vizsgálatnak a középpontjában az alapító parancsnok, Richard Marcinko fregattkapitány állt.

Amikor Marcinko fregattkapitány létrehozta a Hatos SEAL Csapatot, nem a legjobban öltözött, legjobb magaviseletű embereket gyűjtötte maga köré, hanem akikről úgy vélte, bármilyen helyzetben megállják a helyüket. Ez sok haditengerész tiszt nemtetszését váltotta ki, főleg olyanokét, akik nem kerültek be az új csapatba. Azzal pedig, hogy a Hatos SEAL Csapat az Egyesített Különleges Műveleti Parancsnokság (JSOC) irányítása alá került, Marcinko tengernagyokat megkerülve dolgozhatott, akik ezt nehezményezték.

Újabb rossz pont került Marcinko neve mellé, amikor létrehozta a Red Cellt a haditengerészeti bázisok biztonságának tesztelésére. A Red Cell  „terroristái” könnyedén hatoltak be a bázisokra, és a támaszpontok parancsnokai ezt sokszor személyes sértésnek tekintették. Marcinkóban olyan embert láttak, aki veszélyt jelentett az előmenetelükre.

1985-ben a Red Cell támogatója, James A. Lyons altengernagy a Pentagonból a Csendes-óceáni Flottához került, és ezzel Marcinko fregattkapitány elveszítette azt az embert, aki megvédte a magas rangú tisztekkel szemben. Egy évvel később Marcinkót eltávolították a Red Cell éléről, majd hamarosan azzal vádolták meg, hogy túlfizetett 4300 db különleges gránátot az arizonai Accuracy Systems-nek, ezzel 113000 dolláros kárt okozva a kormánynak, és vizsgálatot indítottak ellene.

Az egyetlen tanú az a John B. Mason volt, akit 1987-ben elítéltek, mert lopott a Hatos SEAL Csapatnál, de vádalkut kötött. Mason szerint Marcinkóval egy fegyvergyártó céget akartak alapítani a pénzből. 1989-ben bűnösnek találták Charles M. Byers-t, a Hatos Csapat egy másik korábbi tagját, aki az arizonai fegyvergyár tulajdonosa volt, a nyugállományba vonult Richard Marcinkót pedig 1990 januárjában ítélték el 21 havi fogházra és 10000 dollár pénzbüntetésre.
Richard Marcinko nem a legjobb magaviseletű embereket választotta be a csapatába, de a világ egyik legjobb terroelhárító egységét alkották.
A DEVGRU FELÉPÍTÉSE

A Hatos SEAL Csapat/DEVGRU felépítése folyamatosan módosult az évek során. Marcinko alatt két műveleti csapat (Kék és Arany) és egy kiképző keret volt. Gormly sorhajókapitány 1983-ban felállított egy harmadik műveleti csapatot (Vörös), létrejött az állandó kiképző csapat (Zöld), és később két további műveleti csapat is alakult. Ezek a csapatok, a Kék, az Arany, a Vörös, a Szürke és a Fekete, ciklusokban dolgoztak: 2 hónapig készenlétet adtak, 2 hónapig különleges kiképzésen voltak az egyéni szakismereteket fejleszteni, majd 2 hónapra kitelepültek valahova az Egyesült Államokon belül, vagy külföldre.

A DEVGRU jelenleg öt műveleti századból (squadron) áll; négy roham (Kék, Arany, Vörös és Ezüst), egy felderítő/mesterlövész (Fekete) század teszi ki a bevethető állományt. Van egy hajós (Szürke) és egy tűzszerész század is, míg a kiképzésért felelős szervezetet továbbra is Zöld Csapatnak hívják. A századok a 6 fős rohamcsapatokra épülnek, amiket egy-egy rangidős legénységi állományú SEAL vezet. Három rohamcsapat tesz ki egy osztagot (troop), aminek korvettkapitány a parancsnoka, és három osztag alkot egy századot. A századokat fregattkapitányok vezetik. A DEVGRU roham századait hírszerzők és támogató állomány egészíti ki.

A DEVGRU hivatalos feladata a Haditengerészeti Különleges Hadviselési erők által alkalmazható tengeri, földi és légi taktikák, valamint új felszerelések és technológiák fejlesztése, tesztelése és értékelése. És hogy ne csak üres látszat legyen ez, a DEVGRU-nak van egy kb. 300 fős részlege, ami ezzel a feladattal foglalkozik. Az ő munkájuk például az NWU Type II és III gyakorlóöltözet, amit a SEAL-ek ma hordanak a műveleteken.

A DEVGRU a Haditengerészeti Különleges Hadviselési Parancsnokság adminisztrációs irányítása alá tartozik, míg a műveleti irányítását a JSOC látja el. Az észak-karolinai Pope légi bázison állomásozó JSOC irányítja az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnokságának különleges feladatokkal megbízott egységeit, a DEVGRU mellett például a Hadsereg 1. különleges erők Delta műveleti különítményét (Delta Force), vagy a Légierőtől a 24. különleges harcászati századot.
DEVGRU mesterlövészek egy MH-6 Little Bird helikopteren. A DEVGRU számára elsősorban a 160. SOAR biztosítja a helikoptereket.
KIKÉPZÉS

Ahhoz, hogy egy SEAL bekerüljön a DEVGRU-ba, legalább két tengerentúli kitelepülésnek kell a háta mögött lennie, és kérvényeznie kell, hogy elindulhasson a rendkívül nehéz válogató/kiképző tanfolyamon. A kérvényezéssel sikerrel jártakat meginterjúvolja egy bizottság, ami a DEVGRU tapasztalt altisztjeiből áll. Howard E. Wasdin az öbölháború után jelentkezett: „Megadtak egy időpontot, hogy megjelenjünk az interjún, amiből csak egyet tartottak egy évben. Májusban átmentem a fő válogatáson a virginiai Dam Neckben, habár a Hatos általában megkövetelte, hogy a jelentkezők legalább öt éve SEAL-ek legyenek.”
 
Az interjún sikeresen átesett jelentkezők kapnak egy időpontot, amikor megkezdik a 9 hónapos kiképzést, amit az operátorok Zöld Csapatnak hívnak. Harci pisztoly és gépkarabély céllövészet, CQB (Close Quarters Battle - kb. zárt környezetű harc), katonai szabadeső ejtőernyős műveletek, kézitusa, harci úszás, szárazföldi hadviselés, városi hadviselés, sivatagi hadviselés, tengeri VBSS taktikák, harcászati földi mozgékonysági műveletek, személyvédelmi kiképzés és a különféle más, bizalmas tanfolyamok várnak a jelöltekre.

Howard E. Wasdin beszámolója: „Vagy százötven ejtőernyős ugrást csináltunk négy héten belül: szabadesés, HAHO, kupolaboglyázás, stb. A tananyagunk tartalmazott szabad mászást, fegyvertelen harcot, defenzív és offenzív autóvezetést, és Menekülés, Kitérés, Ellenállás és Szökést (SERE). Bár töltöttünk egy kis időt olyan ismeretekkel, mint például hogyan törjünk fel egy autót és hogyan indítsuk el csavarhúzóval, több időt fordítottunk arra, hogy hogyan manőverezzünk a járművel és hogyan lőjünk belőle. Az instruktorok értékeltek minket és osztályoztak mindent, amit csináltunk.”
 
A CQB kiképzésen a helyiség megtisztítás mellett megtanulják a zárfeltörés trükkjeit, de azt is, hogy hogyan robbantsák le az ajtót a pántjairól. Minden kiképzési nap kemény testnevelési foglalkozással indul, így mire a tanulók a taktikai házba érnek, minden izmuk sajog. Ezzel a valódi harc stresszét szimulálják.
 
A jelöltek a SEAL csapatoknál tanultak már CQB-t, de amit a DEVGRU-nál megtapasztalnak, az egészen új szint. Howard E. Wasdin: „Egyik gyakorlat alatt be kellett hatolnunk egy helyiségbe, leküzdenünk a célpontokat, sprintelnünk, és álló célalakra lőnünk. Az instruktorok állandóan átalakították a helyiségeket: nagy, kicsi, négyzet, téglalap, ellenséges, baráti. A bútorokat is állandóan áthelyezték a helyiségekben. Állandó figyelés alatt voltunk; az instruktorok felvételeket mutattak nekünk a teljesítményünkről videón.”

Matt Bissonnette, aki 2004-ben ment át a Zöld Csapaton, így írt: „A lőterek a világ legjobbjai között voltak. Ez nem olyan alapvető lőtér, ahol egy vonalról lősz a célokra. Nem, mi akadályokon futottunk át, kiégett autóroncsokból tüzeltünk, és egy szett húzódzkodást csináltunk, mielőtt futottunk, hogy célok sorára lőjünk. Úgy tűnt, mindig mozogtunk. Már leraktuk az alapokat: most harcban lőni tanultunk. Az instruktorok azon dolgoztak, hogy emeljék a szívverésünket, és így kontrollálnunk kelljen a légzésünket, miközben lőttünk.”

Bár a jelöltek többsége számára a CQB jelenti a buktatót, a további kiképzés semmivel sem könnyebb. A CQB után rátérnek a robbantásos átjárónyitásra, a szárazföldi hadviselésre és a híradásra. Heteket töltenek különböző hajók támadásával a luxushajóktól a teherhajókig. A kiképzés utolsó hónapjában a VIP személyvédelmet gyakorolják, és részt vesznek haladó SERE tanfolyamon is.
A DEVGRU elsődlegesen tengeri terrorelhárító egység, ezért a tagjai alapos kiképzést kapnak tengeren előfordulható terrorhelyzetek felszámolására.
A DEVGRU-ba vágyók többsége számára a Zöld csapat CQB része jelenti a legnagyobb akadályt.
A DEVGRU Arany százada kiképzésen. A századok a kitelepülés és a készenlét ciklusok közötti időt kiképzésre fordítják.
DRAFT

Az instruktorok minden feladat végrehajtását pontozzák és rangsorolják a jelölteket. Engednek nekik hibákat, de nem sokat, és így nagyon magas a lemorzsolódás. Azok, akik nem jártak sikerrel, visszakerülnek a korábbi csapatukhoz, és tisztek esetében ez a SEAL pályafutásuk végét is jelentheti. A lemorzsolódott tiszt a csapatához visszakerülve rendszerint olyan beosztásokba kerül és olyan feladatokat kap, hogy be kell látnia, nem vár rá fényes karrier a SEAL csapatokban.

A jelöltek teljesítményét figyelemmel kísérik a DEVGRU századainak képviselői, hogy megtalálják azokat, akiket beválasztanak a saját századukba. A kiválasztás, vagy draft, ahogy hívják, a mutatott teljesítményen, az addig felépített hírnéven és a személyiségen múlik. A draftolt SEAL-ek hivatalosan az öt Harcászati Fejlesztő és Értékelő Század (TACDEVRON) egyikéhez kerülnek.

A Zöld Csapattal nem ér véget a kiképzés a DEVGRU operátorok számára. A századok tagjai különféle egyéni kiképzésekre és tanfolyamokra járnak, katonai és civil intézményeket egyaránt igénybe vesznek. Az operátorok legjobb iskolák közül válogathatnak tetszésük szerint, vagy a századuk igényeinek megfelelően, és közös kiképzéseken vesznek részt amerikai és külföldi elit egységekkel.

A DEVGRU századai állandó mozgásban vannak. A tengerentúli kitelepülésről hazatérő század rövid szabadság után elkezdi a hónapokig tartó kiképzést, különböző helyekre utazva az egész országban. A kiképzést a készenlét ciklus követi, amikor a század tagjai állandó készültségben vannak, és ha a riasztják őket, egy órán belül jelentkezniük kell a Dam Neck-i bázison, mert feladatot kaptak. A készenlétet a kitelepülés követi, bárhova a világon.
TÖRTÉNELEM

DEVGRU
NavySEALs.hu