1965. április 24-én baloldali erők megdöntötték Donald Reid y Cabral kormányát a Dominikai Köztársaságban. A „Los Tigres” néven ismert felfegyverkezett kommunista érzelmű civilek, valamint ellenzéki katonai csoportok elözönlötték a főváros, Santo Domingo utcáit, és tűzharcokat vívtak a biztonsági erőkkel.

Az amerikai nagykövet, W. Tapley Bennett aggodalmát fejezte ki az országban lévő amerikai állampolgárok biztonsága miatt, és katonai beavatkozást kért a rend helyreállítására. Attól tartva, hogy kommunisták ragadják meg a hatalmat, és megismétlődnek a kubai események, Lyndon B. Johnson elnök parancsot adott az amerikai erőknek, hogy települjenek a Dominikai Köztársaságba.

A 82. légideszant hadosztályból és tengerészgyalogosokból felállított harci kötelék kapta feladatul a Tápegység hadművelet (Operation Power Pack) végrehajtását. A 7. különleges erők csoport, lélektani hadviselési egységek és különböző támogató elemek is részt vettek a megszállásban.

A UDT-22 egyik szakasza a USS Ruchamkin (APD-89) rombolóval a Vieques-szigetnél volt ekkor, és elsőként érte el a műveleti területet. A UDT-k arra készültek, hogy felderítik a partot Haina kikötőjénél, de a romboló parancsot kapott, hogy azonnal menjen a kikötőbe, vegye fel az ott összegyűlt amerikai állampolgárokat, vigye őket Puerto Ricóra, majd a legnagyobb sebességgel térjen vissza a lehetséges partraszállásra.

Április 27-én a USS Ruchamkin felvett 205 civilt, és elindult a Puerto Ricó-i San Juan felé. A UDT-tengerészek számára kellemetlen volt az út. Nem csak azért, mert távolodtak az akció lehetőségétől, hanem azért is, mert a tengeribeteg utasok összehányták a hajót. San Juanba érve a lehető leggyorsabban kirakták az evakuált civileket, és másnap visszaindultak a Dominikai Köztársaság felé.

Április 28-án este a USS Boxer (LPH-4) helikopterhordozóról felszálló helikopterek 400 tengerészgyalogost vittek Santo Domingóba az amerikai állampolgárok oltalmazására. Másnap reggelre 530 tengerészgyalogos volt a városban, és további 1000 fő csatlakozott hozzájuk még aznap. Miközben a tengerészgyalogosok megtisztítottak egy biztonsági zónát az amerikai nagykövetség és az Embajador szálloda kötött, ahol menekültek gyűltek össze, a helikopterek a USS Boxerre szállították a civileket.
1965 áprilisában a polgárháborús állapotok miatt amerikai erők, köztük UDT-k és SEAL-ek érkeztek a Dominikai Köztársaságba.
UDT FELDERÍTÉS

Április 29-én a UDT-22 szakasza nappali felderítést kapott feladatul Santo Domingótól keletre, a repülőtér közelében. A partot lehetséges evakuálási pontnak szemelték ki. A UDT békaemberek azt tervezték, hogy 1000 méterre megközelítik a partot, majd négyen kiúsznak mélységet mérni és homokmintákat gyűjteni. A csoportot a szakasz parancsnokhelyettese,  Robert Gormly korvetthadnagy vezette:

„Meleg volt a víz, így csak úszónadrágot és UDT mentőmellényt hordtunk. Egy K-Bar kés az övön, meg az uszonyok és az arcmaszkok egészítették ki a »harci« felszerelésünket. Mélységmérő zsinórokat vittünk a vízmélység ellenőrzéséhez, és műanyag palatáblákat az információ rögzítéséhez. Minden húsz méteren megálltunk, vonalat alkottunk, a fenék felé engedtük süllyedni a hat és fél méteres mélységmérő zsinórjainkat, és felírtuk a mélységet az úszó palatábláinkra. Aztán mentünk a következő megálló ponthoz. Ahogy közeledtünk a parthoz, a zabszem faktor emelkedett. Nem tudtuk, hogy nem vártak-e ránk felkelő erők, és akkoriban a UDT úszók nem vittek fegyvert a vízbe, mert nem voltak elég megbízhatóak, miután vizesek lettek. Ezért a K-Barokon kívül az egyetlen védelmünk a gyors úszás képessége volt, amíg a hajónk tűztámogatást nem biztosított”

Az úszók 50 méterre megközelítették a partot, és mivel nem láttak mozgást, elindultak, hogy homokmintákat vegyenek. A minták elemzésével megállapíthatták, hogy a talaj elbírja-e a tengerészgyalogosok partraszállító járműveit.

„Majdnem a víz szélén voltunk - írta Gormly -, amikor a bokrok között mozgás keltette fel a figyelmemet. Jobban megnéztem és egy fejet meg egy puskát láttam fel-le mozogni, ahogy egy ember jött fel a párkányra. Amint a feje kilátszott, szemkontaktusba kerültünk, és felkiáltott meglepetésében, aztán eltűnt. Nem kellett mondanom az embereimnek, hogy irány a tenger: ők is látták a katonákat.

Alig hagytuk el a hullámverés zónáját - kábé 3 méter víz volt köztünk meg a fenéken lévő korallfejek között -, amikor vagy öt fegyverest láttam feljönni a párkányra. Izgatottan kiabáltak spanyolul és felénk mutogattak. Ránk céloztak a fegyvereikkel. Eleget láttam. Jeleztem az embereimnek, hogy merülés és úszás a tenger felé.”

A UDT-tengerészek lemerültek és úszni kezdtek a víz alatt. Csak levegőt venni mentek a felszínre, majd gyorsan lemerültek ismét. Az LCPL partraszállítójukról látták a fegyvereseket a parton, és eléjük indultak, készen állva a .30-as kaliberű géppuskákkal. De a fegyverekre nem volt szükség, mert a parton lévő emberek eltűntek, amint meglátták a partraszállítót. Az LCPL felvette a kimerült úszókat, majd rádión jelentették az esetet. Egy órával később közölték velük, hogy menjenek keletebbre, egy másik parthoz, és nézzék meg, vannak-e ott akadályok.

A UDT-22 szakasza a sötétedés után ért a célterületre. Mivel az előző felderítésen nem tudtak homokmintákat gyűjteni, a szakasz vezetői úgy döntöttek, az LCPL naszád géppuskáinak fedezete alatt most ezt végrehajtják. Óvatosan megközelítették a partot, megszerezték a mintákat, és esemény nélkül távoztak.

Mint utóbb kiderült, a parton lévő fegyveresek a baráti erőkhöz tartoztak. Az amerikai békaembereket dominikai búvár kommandósoknak gondolták, akiket aznap korábban észleltek, és csak azért nem lőttek a UDT úszókra, mert azok gyorsan víz alá merültek, és a közeledő partraszállító  naszád elijesztette őket.

A USS Boxer helikopterhordozó körülbelül 1000 férfit, nőt és gyereket evakuált a szigetről. Az első hét végére 500 tengerészgyalogos és a 82. légideszant hadosztály két teljes zászlóalja hajtott végre biztonsági műveleteket, majd május végére az egész hadosztály az országban volt. Az amerikai erők hozzáláttak a stabilizáló műveletekhez, majd rendvédelmi feladatokat is elláttak, élelmet, vizet és gyógyszereket osztva mindkét frakció tagjainak. Végül körülbelül 42000 amerikai katona vett részt a hadműveletben.
UDT-k, tengerészgyalogosok és a USS Ruchamkin tengerészei nézik, ahogy a Dominikából kimentett emberek leszállnak a hajóról Puerto Ricóban.
A UDT-22 szakasza hidrográfiai felderítéseket hajtott végre a USS Ruchamkin rombolóról tevékenykedve.
Tiszta ég, napsütés, nyugodt tenger és rum - tengerész nem kérhet többet. A UDT-21 tagjai a dominikai partok előtt 1965 áprilisában.
A KETTES SEAL CSAPAT FELADATAI

A dominikai műveletben feladatot kaptak a zöldsapkások is, valamint egy szakasz SEAL a Kettes Csapattól, akik civil ruhában voltak, hogy megpróbáljanak elvegyülni a lakosság között. A zöldsapkások és a SEAL-ek rajtaütéseket hajtottak végre a felkelők területein, kubai tanácsadókat és fegyvereket keresve.

Santo Domingo belvárosában volt egy rádióállomás, amit a baloldali felkelő csoport használt. A zöldsapkások parancsnoka úgy döntött, ezt a rádióállomást a különleges műveleti erőknek kell elfoglalni. Azt tervezték, hogy a Kettes Csapat SEAL-jei gumicsónakkal átkelnek a Rio Ozama torkolatán, és elfoglalnak egy partvédfalat, majd a többi SEAL átviszi a zöldsapkásokat a folyón. Ezután a vegyes csoport átkel a partvédfalon és megtesz körülbelül 800 métert a nyílt utcán, teljesen ellenséges területen, majd felrobbantja a rádióállomást.

„Ez igazi John Wayne-es dolog volt - emlékezett később Larry Bailey, a SEAL szakasz egyik tisztje. - Ha lemegy, a férfiasságunk meg minden ilyesmi bizonysága lett volna. Az egyszerű tény az volt, hogy hatvan hajó volt a part közelében. Bármelyik kilőhetett egy bemérő gránátot meg még egyet a célra, és ripityára zúzhatta azt a rádióállomást. Használhatatlanná akarták tenni, az Isten szerelmére. Jack Macione sorhajóhadnagy, a szakaszparancsnokom, kiverte a balhét. Azt mondta, meg fognak ölni ott minket, és nincs semmi értelme. Teljesen igaza volt.”

A SEAL-ek szerencséjére közben megegyezés született a baloldali felkelőkkel, akik szabadon távozhattak Kubába. A műveletet így törölték, még mielőtt a SEAL-ek megölették volna magukat - vagy mielőtt a tisztjük hadbíróság elé állíttatta volna magát.

A harcok augusztus 31-ig folytatódtak a karibi országban, amikor a felek tűzszünetet hirdettek. Az amerikai csapatok többsége röviddel később elhagyta a Dominikai Köztársaságot, és a békefenntartó műveleteket átadták a Brazília által vezetett latin-amerikai harci köteléknek. 1966-ban a Johnson-adminisztráció által támogatott Joquin Balaguer nyerte meg a választásokat, és viszonylagos politikai stabilitás következett az országban. A Tápegység hadműveletben összesen 44 amerikai katona vesztette életét és további 172 sebesült meg.
TÖRTÉNELEM

Dominikai Köztársaság
NavySEALs.hu