A SEAL-ek célpontja a Szabad Grenada Rádió adóállomása volt, amely Grenada nyugati partján, Beausejournál, egy hegycsúcson helyezkedett el, és könnyen azonosítható volt a a magas antennájáról. Ez egy 75 ezer Watt teljesítményű, szovjet építésű adóállomás volt, amely a karibi térség nagy részét le tudta fedni. A SEAL-ek feladata az volt, hogy megakadályozzák a grenadai erőket az adóállomás használatában.
 
A terv az volt, hogy a Hatos SEAL Csapat két rohamcsapatát (12 fő) a Task Force 160 egy UH-60 Blackhawk helikoptere juttatja el a célpont közelébe október 25-én 05.00-kor. A földet érés után a SEAL-ek azonnal megrohanják az épületet és elfoglalják az adóállomást, ha lehet, akkor sértetlenül, és tartják az objektumot, amíg a baráti csapatok megérkeznek a nap folyamán. A menekülés-kitérési terv szerint, ha a SEAL csoportot felfedezik vagy valami okból kifolyólag meg kell szakítania a bevetést, akkor visszatér a tengerre és felszáll egy baráti hajóra.
 
A SEAL-eknek nem állt rendelkezésükre információ a helyszínen, vagy annak közelében tartózkodó ellenséges erőkről. A csapatoknak tulajdonképpen még térképük sem volt a szigetről. Az utolsó percben a Pentagonban valaki kerített egy turistatérképet Grenadáról, ezt lemásolták és a tervezőknek adták, amíg nem találtak egy megfelelő térképet. A gyenge hírszerzés jellemző volt a grenadai műveletekre.
A Hadsereg 160-as harci kötelékének (Task Force 160) UH-60 Blackhawk helikoptere rakta ki Erskine sorhajóhadnagy SEAL egységét az adóállomásnál.
AZ ADÓÁLLOMÁSNÁL

A SEAL rohamcsapatokat szállító UH-60 Blackhawk helikopter egy órás csúszással, körülbelül 06.00-kor érkezett meg a célterületre. A landoló helikopterből kiugorva a SEAL-ek azonnal felfejlődtek a támadáshoz, és megrohanták az épületegyüttest. Mire odaértek, az őrök és az ott dolgozók elmenekültek. 06.30-ra a Hatos Csapat SEAL-jei elfoglalták az adóállomást, ezzel teljesítve a feladat elsődleges célját.

A SEAL-ek azt az utasítást kapták, hogy tartsák a helyet, amíg Scoon kormányzót és egy rádiós csapatot oda lehet vinni. Miután a csoport elfoglalta az állomást, megpróbáltak híradó összeköttetést létesíteni a parancsnokságukkal, de nem jártak sikerrel. A rádiófrekvenciákat megváltoztatták a SEAL csoport tudta nélkül. A modern, rejtjelezett műholdas rádiójuk ezzel hasznavehetetlenné vált, míg a tartalék készülékeiknek nem volt elég teljesítményük. A SEAL-ek elfoglalták a célpontjukat, de senkivel sem tudták ezt közölni.
 
A rádióállomást megtisztítva körkörös biztosítást állítottak az amerikaiak. Donald K. Erskine sorhajóhadnagy ismételten eligazította a csoportját a művelet-végrehajtási szabályokról és vészeljárásokról arra az esetre, ha sietve kellene visszavonulniuk. Miközben a tartalék rádión dolgozott, hogy híradó összeköttetés létesítsen, megérkeztek az első látogatóik. Egy katonai teherautó állt meg az állomásnál, és húsz fegyveres grenadai katona szállt ki belőle kék tábori egyenruhában.
 
A SEAL-ek éberek voltak, álcázottak és jól elhelyezkedtek a fogadásukra. Erskine kilépett a fedezékből és a művelet-végrehajtási szabályoknak megfelelően azonosította magát az amerikai katonaság tisztjeként. Felszólította őket, hogy tegyék le a fegyvert és hagyják el a területet. Azok tüzet nyitva válaszoltak, és ezért súlyos árat fizettek. A SEAL-ek megszórták őket a gépfegyvereikkel és elpusztították a grenadai egységet. A fele azonnal meghalt, míg a többi súlyosan megsebesült, többen halálosan. Erskine SEAL-jei sietve átalakították az adóállomás egyik helyiségét hevenyészett hullaháznak a halottak számára, míg egy másikat gyengélkedőnek a sebesült és haldokló grenadaiaknak. Amerikai nem sérült meg. A SEAL-ek a lőszerük egyharmadát és szinte az összes egészségügyi felszerelésüket elhasználták a grenadai egységre. Újra elosztották a lőszert, a védelmi állásaikba mentekm és vártak.
 
Erskine sorhajóhadnagy felmászott a rádiótoronyra az MX-360-as rádiójával, hogy megpróbáljon kapcsolatba lépni a szigetre érkező amerikai erőkkel. Nem járt szerencsével. Aztán az egyik embere figyelmeztette, hogy ismét társaságuk lesz.
A Szabad Grenada Rádió adóállomásánál a SEAL-ek heves összecsapásba kerültek a grenadai katonákkal.
ELLENTÁMADÁS

Az adó elfoglalásáról értesülve a Forradalmi Néphadsereg vezetői Fort Frederickben ellentámadásra adtak parancsot. Egy szovjet gyártmányú BTR-60-as páncélozott szállító harcjármű, valamint három teherautónyi gyalogoskatona indult el az adóállomás felé. A grenadaiak felállítottak egy 82 mm-es aknavetőt egy hegygerincen, körülbelül 500 méterre az adóállomásától, a 35-40 főnyi gyalogság a teherautókból kiszállva dél felől indított támadást, míg a BTR-60-as a jobbszárnyon, egy hídon át közelítve támadott az amerikaiakra.
 
Erskine sorhajóhadnagy gyorsan bevonta az embereit a körkörös biztosításból azzal a szándékkal, hogy az adóállomás főépületéből fognak védekezni. A grenadai katonák átkarolták az épületet és tüzet nyitottak, míg a PSZH egyenesen a főbejárathoz hajtott, aztán a 20 mm-es géppuskájával elkezdte tépni a fából és gipszvakolatból készült épületet. Ilyen közelről a 20 mm-es KPVT géppuska pusztító fegyver. A PSZH tornya oda-vissza forgott, lyukakat tépve az adóállomás épületébe. A SEAL-ek tartani tudták magukat a grenadai gyalogsággal szemben, de a páncélozott harcjármű már más kérdés volt.

Miközben az épület készült a fejükre omlani, az egyik SEAL különleges puskagránáttal eltalálta a PSZH-t, és sikerült megakasztania a tornyát. A PSZH továbbra is tudott lőni, de az irányzó most képtelen volt forgatni a tornyot. Ezzel Erskine sorhajóhadnagy és SEAL-jei lélegzethez jutottak, de a helyzetük bizonytalan volt. A grenadaiak jól fel voltak fegyverkezve, jókora lőszertartalékkal, és erős gépfegyvertüzet eresztettek az épületre. Bent kiszakadtak a falak, golyók repkedtek mindenfelé, a SEAL-eknek pedig vészesen fogyott a lőszerük, és Erskine tudta, ha a 20 mm-es ismét harcba áll, nincs semmi esélyük.
A  Hatos SEAL Csapat tagjai a visszavonulás előtt használhatatlanná tették a Szabad Grenada Rádió adóállomását.
MENEKÜLÉS ÉS KITÉRÉS

A SEAL-ek hasznavehetetlenné tették a rádióadót, majd az előre megtervezett menekülési útvonalat követve az állomás mögött elindultak a tengerhez. Egy széles mezőn kellett keresztülvágniuk egy ösvényig, ami a szirtek között vezetett a partra. A mezőn teljesen védtelenek voltak a grenadai katonák tűzével szemben. A csoport Erskine sorhajóhadnagy vezetésével tűzzel fedezett visszavonulás manővert hajtott végre a nyílt területen keresztül, erős ellenséges tűz alatt. A visszavonulás közben három SEAL megsebesült; az egyikük Erskine sorhajóhadnagy volt, akit többször is eltaláltak, és a könyökén olyan súlyosan megsebesült, hogy csaknem elvesztette a karját.
  
A SEAL-eknek végül sikerült elérniük a mező végét, átvágtak egy drótkerítést és befutottak a sűrű bozótba. Gyorsan követték az ösvényt a parthoz. A grenadai katonák még üldözték őket, ezért belegázoltak a vízbe, és a parttal párhuzamosan kezdtek úszni, amíg olyan szirthez értek, mely elrejtette őket. A SEAL-ek rejtve maradtak a szirten még azután is, hogy a grenadaiak feladták a kutatást. Erskine sorhajóhadnagy a rangidős altisztjeivel egyeztetve úgy döntött, várnak éjfél utánig, mielőtt megpróbálnak kiúszni a tengerre. Erskine sebesült karja lüktetett, és könyök alatt nem érzett semmit. A rádiósnak szintén nagy fájdalmai voltak, de kitartott. Egy másik SEAL a combján szenvedett sebesülést. Berendezkedtek várakozásra, de kevéssel 22.00 előtt a SEAL-ek ismét tűz alá kerültek, méghozzá baráti tűz alá.
 
Mivel Erskine csapata felől semmit sem hallottak, és grenadaiak tartották az adóállomást, Metcalf altengernagy azt feltételezve, hogy megölték őket, légicsapást rendelt el az adóállomás ellen. Miközben a SEAL-ek befúrták magukat a sziklák közé, egy haditengerészeti A-7 vadászbombázó raj több géppuskás rácsapást hajtott végre az adóállomás és a környező terület ellen. Kósza lövedékek repültek a SEAL-ek körül, sziklákat faragva és faágakat aprítva, de senki nem sérült meg.
 
Miután a vadászbombázók távoztak, a SEAL-ek is elindultak. Leugrottak a magas szirtről és kiúsztak a nyílt tengerre. Erskine tudta, hogy rendszeres időközökkel egy kutató-mentő repülőgép, egy C-130-as körözött a sziget felett. Közel hat órája voltak vízben, míg végül a kutató-mentő gép a közelükbe repült. Több ceruza jelzőrakétát lőttek ki, mire a gép feléjük fordult. A C-130-as az erős keresőlámpájával megtalálta a SEAL-eket a vízben, és odairányított egy hadihajót. A SEAL-eket röviddel hajnal előtt szedte fel a USS Caron (DD-970) romboló.
 
Donald K. Erskine sorhajóhadnagyot a művelet során tanúsított bátorságáért és rendkívüli hősiességéért Ezüst Csillaggal tüntették ki.
A  Hatos SEAL Csapat számára a grenadai Hirtelen Harag hadművelet jelentette a tűzkeresztséget.
TÖRTÉNELEM

Grenada: Szabad Grenada Rádió
NavySEALs.hu