1980. április 24-én tragikus véget ért a Saskarom hadművelet (Operation Eagle Claw), amelyben a Delta Force amerikai túszokat próbált meg kiszabadítani az Egyesült Államok teheráni nagykövetségéről. A kudarc egyik okát a különböző haderőnemek közötti elégtelen együttműködésben látták. Hogy elejét vegyék egy újabb ilyen fiaskó megismétlődésnek, a Delta parancsnoka, Charlie Beckwith ezredes javaslatot tett egy egyesített harci kötelék létrehozására.

Richard Marcinko SEAL korvettkapitány, aki a Haditengerészet egyik képviselője volt a Saskarom hadműveletet tervező alkalmi kötelékben, meglátta a lehetőséget Beckwith ezredes elgondolásában. A pentagoni beosztását kamatoztatva elérte, hogy egy haditengerészeti terrorelhárító egység is helyet kapjon a formálódó szervezetben. A probléma az volt, hogy ilyen egység nem létezett az akkori Haditengerészetben.

Az 1970-es évek vége óta képeztek ki SEAL-eket terrorelhárításra mind a két csapatnál. A nyugati parti Egyes SEAL Csapatnál az E szakasz volt bevethető terrorhelyzetek megoldására, míg a keleti parti Kettes SEAL Csapatnál a Hatos mozgósított szakasz (Mobilization Platoon Six - röviden Mob 6) látott el hasonló feladatot. Ezek azonban nem voltak önálló egységek, és az új egyesített szervezetnél a Hadsereg irányítása alá kerültek volna, amit a Haditengerészet nem tűrt volna el.

Marcinko korvettkapitány elkezdett lobbizni egy új SEAL csapat felállításáért, ami tengeri terrorhelyzetek felszámolására lehetne bevetni. Mint önálló parancsnokság, egyenrangú lenne az egyesített harci kötelékben a Delta Force-szal és a Légierő különleges műveleti erőivel, az egész világra kiterjedő tengeri felelősséggel. A lobbizás eredményre vezetett; Thomas B. Hayward tengernagy, a Haditengerészet vezérkari főnöke áldását adta az új SEAL csapatra.
A Hatos SEAL Csapat 76 pallótulajdonosa, vagyis eredeti tagja a virginiai Little Creek bázison számukra kijelölt két barakk előtt.
TOBORZÁS

Marcinko a Hatos SEAL Csapat nevet adta az új egységnek, részben azért, mert 6 szakasz szerepelt az állománytábláján, részben pedig a szovjetek megtévesztése miatt. El akarta hitetni, hogy a Hatossal együtt nem csak három SEAL csapat volt. Az egység mind a 75 tagját személyesen Marcinko választotta ki, és minden jelöltet meginterjúvolt 1980 augusztusában. Helyettesének Norman J. Carley sorhajóhadnagyot, a feloszlatott Mob 6 parancsnokát választotta ki, de a Becsület Éremmel kitüntetett Michael E. Thornton is segített a csapat létrehozásában.

A kiválasztásban sokat nyomott a latban a harci tapasztalat, de az idegen nyelv ismerete is lényeges volt, hogy a világ bármely pontján tudjanak kommunikálni a helybeliekkel.  Szakismeretre is szükség volt ahhoz, hogy egy művelet alatt civilként el tudjanak vegyülni. A Hatos SEAL Csapat minden tagját részben a különféle szakismeretük miatt választották ki, amit az egységükből vittek magukkal. Például a légi műveleti részleg, melynek specialitása a HALO/HAHO szabadeső ejtőernyőzés volt, magasan képzett ejtőernyősökből állt, és több világrekordot tartott.

A Hatos SEAL Csapat létezése annyira titkos volt, hogy a tagjai papíron egy tengeri kutatóintézet polgári alkalmazottjai voltak a virginiai Tidewaterben. Engedélyezett volt számukra az előírásosnál hosszabb haj és bajusz, szakáll növesztése, még fülbevaló viselése is, hogy civilként tudjanak beszivárogni bárhová. A csapat tagjai keresztnéven vagy beceneveken szólították egymást, és kerülték a tisztelgést vagy bármi olyat, ami elárulhatta volna, hogy katonai szervezethez tartoztak.
A Hatos SEAL Csapat tagjai tengeri kiképzésen. A tengeri terrorhelyzetek megoldása lett az alakulat elsődleges feladata.
KIKÉPZÉS

A csapatnál a korábbi tapasztalataikhoz képest is feszítettebb kiképzéssel és agresszívabb vezetéssel találkoztak a SEAL-ek. „A kiképzési tervünk elég hihetetlen volt - mondta Wellington T. Leonard, akkor fregatthadnagy. - Négy évig durván évi háromszáz napot töltöttem kiképzéssel. Évi hatvan napot voltam otthon, hogy lássam a családomat, és soha nem tudtam, mikor megyek haza… Emlékszem, a virginiai A. P. Hillbe mentünk tűz és manőver feladatra a Kék Csapattal. Ez a Pokol Hét volt újra. Hét nap alatt durván tizenkét órát aludtunk.”

Marcinko az egységét Arany és Kék csapatra osztotta, és azok egymást váltogatva vettek részt különféle kiképzésen. A lőkiképzés az alapoknál kezdődött, kis lőtávolságból, maroklőfegyverrel, először egyesével, aztán párokban, majd 4 fős és 6 fős csapatokban. A floridai Eglin Légi Bázison kezdték el gyakorolni a helyiségek megtisztítását, a túszok és terroristák megkülönböztetését. A Hatos SEAL Csapat tagjai annyit lőttek, hogy több 9 mm-es lőszert használtak el évente, mint az egész Tengerészgyalogság.

A Hatos SEAL Csapat ideiglenes körlete a Little Creek-i bázis két barakkja volt, amíg 1981-ben el nem készült a végleges helyük Dam Neckben, Norfolktól kb. 50 km-re délre. A lövészek azonban szinte folyamatosan úton voltak. Arizonában gyakorolták a HALO és HAHO ejtőernyős ugrásokat, a louisianai partok előtt a tengeri olajkitermelő berendezések megtisztítását, de külföldi csereprogramok is voltak a német GSG-9-cel, a brit SBS-szel vagy az ausztrál SAS-szel.

A Hatos SEAL Csapat alig fél év alatt bevetésre készen állt, és az Egyesített Különleges Műveleti Parancsnokság (JSOC) irányítása alá került, amit 1980 decemberében hoztak létre. A csapat állandó hadilétszámon volt, és rövid idő alatt mozgósítható, az egész világon bevethető volt. Az egyik rohamcsoport készültségben volt, és amikor a tagjait riadóztatták, egy órán belül bevetésre készen kellett állniuk. A másik rohamcsoport ezalatt kiképzésen volt, és nekik egy napon belül kellett jelentkezniük a bázison riasztáskor. A két rohamcsoport felváltva adott készültségi szolgálatot.
A Hatos SEAL Csapat Kék Csapatának tagjai dzsungel hadviselési kiképzésen Puerto Ricóban.
TÖRTÉNELEM

Hatos SEAL Csapat
NavySEALs.hu