Az öbölháborút követően Iraknak az ENSZ határozata szerint fel kellett hagynia a tömegpusztító fegyverek gyártásával és a rendelkezésére álló készleteket meg kellett semmisítenie. A hírszerzési jelentések szerint Szaddam Husszein igyekezett kijátszani a fegyverzetellenőrök munkáját, és nem hagyott fel az ilyen eszközök gyártásával. Az Egyesült Államok és szövetségesei úgy ítélték meg, hogy ez veszélyt jelent a világra, és ellentétes az ENSZ határozataival. George W. Bush amerikai elnök ezért parancsot adott a beavatkozásra.
 
2003. március 19-e kora reggelén az amerikai erők ejtették az ötvenöt iraki csúcsvezető elleni lefejező támadás tervét, mert jelentést kaptak, hogy Szaddam Huszein meglátogatja a lányát és fiait a Dora farmon Bagdad külvárosában. Körülbelül 05.30-kor két F-117 Nighthawk lopakodó bombázó négy GBU-27-es műholdas irányítású bunkerromboló bombát dobott az objektumra. A bombázást közel 40 darab Tomahawk robotrepülőgép kilövése kísérte a Vörös-tengeren és a Perzsa-öbölben lévő hajókról és tengeralattjárókról.
 
Egyik bunkerromboló bomba sem talált célba, de ez lényegtelen volt, mert sem Szaddam, sem más iraki vezető nem tartózkodott ott. A későbbi vizsgálatok feltárták, hogy az iraki elnök 1995 óta nem látogatott el a farmra. Ezzel elkerülhetetlenné vált a nagyszabású katonai hadművelet, ami az Iraki Szabadság (Iraqi Freedom) nevet kapta.
 
2003. március 20-án hajnalban amerikai bombázók megkezdték a légi műveleteket, és este már megindult a szárazföldi háború is. Amerikai katonai járművek ezrei indultak el Kuvaitból Irak felé. Az 1. tengerészgyalogos expedíciós erő lépte át először a határt, majd a Hadsereg 3. gyalogos hadosztálya is behatolt Irakba és Baszra felé vonult.
Hozzávetőleg 250 SEAL települt 2003 márciusában a Perzsa-öböl térségébe, hogy részt vegyen a meginduló Iraki Szabadság hadműveletben.
A SEAL-EK FELADATAI

A Robert Harward SEAL sorhajókapitány által vezetett Haditengerészeti Különleges Hadviselési Központi Harccsoport (NSWTG-CENT) feladata volt az iraki olajinfrastruktúra biztosítása. Ez öt célpontot jelentett az al-Fao félszigeten és a Perzsa-öbölben. A művelet célja annak megakadályozása volt, hogy az irakiak szabotálják ezeket a létesítményeket, és olajjal árasszák el a Perzsa-öblöt, ahogy azt az 1990-1991-es öbölháború idején tették. Egy újabb ilyen lépés a hatalmas környezetszennyezés mellett nyilván az olajárakra is hatással lett volna.

Az NSWTG-CENT öt célpontjából kettő volt a Perzsa-öbölben, a Mina al-Bakr (MABOT) és a Khor al-Amaja (KAAOT) tengeri olajterminálok. A két terminált egy-egy szivattyútelep látta el olajjal a tengerfenéken lefektetett csővezetékeken keresztül. Az al-Fao félsziget csúcsán elhelyezkedő szivattyútelepeket SEAL szakaszokból és brit tengerészgyalogos zászlóaljakból összeállított csoportoknak kellett biztosítaniuk. Az ötödik célpont, amit szintén SEAL-eknek jelöltek ki, az az-Zubajrnál lévő mérőállomás volt, Umm Kaszr mellett.

Az NSWTG-CENT állománya három hétig készült a nagyszabású művelet végrehajtására a kuvaiti Ras al-Kulaja haditengerészeti és az Ali al-Szalim légi bázison. Közben folyamatos volt a célpontok megfigyelése járőröző hajókról és helikopterekről, ügyelve, hogy ne keltsenek gyanút. Néhány nappal a művelet tervezett időpontja előtt két Mk V SOC naszádról egy-egy SDV-t indítottak az éjszaka leple alatt a két tengeri olajterminál felderítésére. Az SDV legénységek észrevétlenül hajtották végre a feladatot, és hasznos információkkal tértek vissza.
Mk VIII SDV-t bocsátanak vízre egy Mk V SOC-ról, hogy felderítsék az iraki tengeri olajterminálokat a Perzsa-öbölben.
A TENGERI OLAJTERMINÁLOK ELFOGLALÁSA

2003. március 20-án éjszaka négy Mk V SOC indult el a Ras al-Kulaja bázisról a 110 km-re lévő tengeri olajterminálok felé. A célpontoktól kb. 8-10 km-re a SEAL és GROM rohamcsapatok átszálltak hat RHIB-be, hogy megkezdjék a számukra kijelölt terminál megközelítését. A 31 SEAL-ből 2 tűzszerészből, 2 tolmácsból és 1 harci irányítóból álló csoport 22.25-kor kezdte meg a felmászást a MABOT szálláskörletként szolgáló fedélzetére. A tűzszerészeknek egy biztosító elemmel a két töltőfedélzethez kellett sietniük, míg a többi SEAL a szállások megtisztítására indult.

A Van Wennen sorhajóhadnagy által vezetett SEAL-ek tudták, hogy az iraki Köztársasági Gárda tagjai őrizték az olajterminált, és fennállt a veszélye, hogy felrobbantják azt, ezért bármilyen gyanús mozdulatra lőhettek. A támadás azonban meglepte az irakiakat, akik többsége azonnal megadta magát. Csak ketten próbáltak ellenállni, de a SEAL-ek legyűrték őket. A szállásfedélzeten összesen 23 gárdistát ejtettek foglyul, továbbá légvédelmi géppuskákat, RPG rakétákat és SA-7 hőkereső légvédelmi rakétákat zsákmányoltak.

Míg a SEAL-ek a gárdistákkal foglalkoztak, a kutató alcsoportok robbanótölteteket találtak a csővezetékeken és csapokon. A gyutacsok és detonátorok még a ládáikban voltak, de a tölteteket már elhelyezték az irakiak a robbantáshoz. A tűzszerészek kb. 1,5 órával a művelet megkezdése után nyilvánították biztonságosnak a terminált. A MABOT megtisztítása után tengerészgyalogos őr- és biztosító alakulat érkezett a komplexum őrzésére.

A MABOT-tól néhány kilométerrel délnyugatra lévő KAAOT olajterminált a GROM foglalta el. A lengyel kommandósok nem találkoztak ellenállással, és a tűzszerészek sem találtak robbanótölteteket. A terminálok biztosítását átvevő tengerészgyalogosok megérkezése után a SEAL és GROM rohamcsapatok a RHIB csónakokkal visszatértek a Mk V naszádokhoz, majd átszálltak a HSV-X1 Joint Venture katamaránra, és visszatértek a kuvait bázisukra.
A Mina al-Bakr olajterminált 2003. március 20-án éjszaka foglalták el a Hármas SEAL Csapat tagjai.
A SZÁRAZFÖLDI CÉLPONTOK BIZTOSÍTÁSA

Az olajtermináloknál indított bevetéssel egy időben az Ali al-Szalim légi bázisról felszálló MH-53-as helikopterek elkezdték kirakni az egyenként 8 SEAL-ből, 8 brit tengerészgyalogosból, 1 tűzszerészből és 1 harci irányítóból álló csoportokat az al-Fao-félszigeten, a terminálok szivattyútelepeinek elfoglalására. Az volt a terv, hogy miközben a britek biztosítást nyújtanak, a SEAL-ek megrohamozzák és megtisztítják az objektumokat, az előző hetekben begyakoroltaknak megfelelően.

A MABOT szivattyútelepét egy AC-130-as és egy A-10-es csatarepülőgép támadása készítette elő, de ezek beszüntették a tüzet, amikor az MH-53-as megérkezett. Az irakiak ekkor előjöttek a fedezékből, és tüzet nyitottak a helikopterre, és a kirakást tovább nehezítette, hogy a földetérési zónának kiválasztott helyet drótakadály borította. A 1,5 méteren kifüggő gépből előbb a tengerészgyalogosok ugrottak ki, az irakiak tüzében kivergődtek a drótakadályból, majd elindultak körkörös biztosítást állítani, aztán a SEAL-ek felzárkóztak a rohamhoz.

A SEAL-eknek először két bunkert kellett semlegesíteniük, amelyek a tenger felől védték a létesítményt. Az egyiket megrongálta a csatarepülők tüze, míg a másik sértetlen volt. Amikor négy SEAL a megrongált bunkerhez közeledett, tüzet nyitottak rájuk a közeli lövészgödrökben rejtőző iraki katonák. Két SEAL megkerülte a bunkert és tűz alá vette a védőket, kettőt megölve közülük. Hat másik iraki katona megadta magát.

A másik SEAL tűzcsoport a sértetlen bunker felé indult, de a közeli kétszintes épületen drótokat láttak, és mivel nagyobb fenyegetésnek tűnt, azonnal tüzet nyitottak rá 40 mm-es gránátvetőkkel, a britek pedig páncéltörő rakétákkal. A SEAL-ek ezután felsorakoztak az ajtónál, hogy behatoljanak az épületbe, azonban az átjárónyitó töltet robbanása után három iraki jött ki az épületből, és megadta magát. A SEAL-ek megtisztították az épületet, míg a brit tengerészgyalogosok elfogtak három iraki tisztet a sértetlen bunkerben.

A szivattyútelep elfoglalása és megtisztítása kb. 20 percig tartott, és a tűzszerész nem talált robbanószerkezeteket. Miközben a királyi tengerészgyalogos kontingensre vártak, amelynek meg kellett szállnia a helyet, egy iraki páncélozott harcjármű közeledett a vegyes amerikai-brit csoport felé. A velük lévő harci irányító visszahívta az A-10-est, ami a közelben körözött, és az elpusztította az ellenséges járművet. A bevetés során a SEAL-ek és brit tengerészgyalogosok összesen 16 foglyot ejtettek.

A KAAOT olajterminál szivattyútelepénél kirakott SEAL-ek és brit tengerészgyalogosok könnyű ellenállással találkoztak, amit hamar felszámoltak. Miután elfoglalták a létesítményt egy teherautóval iraki katonák érkeztek oda, de az amerikai-brit csoport elsöprő tűzerővel fogadta őket, és a teherautó kigyulladt. Ezt a szivattyútelepet is sértetlenül foglalták el és a további oltalmazását a beérkező királyi tengerészgyalogos kontingens gondjaira bízták.

Az al-Zubajrnál lévő mérőállomást Humvee-kkel és DPV-kkel érkező két SEAL szakasz foglalta el, és ezzel biztosítva volt az NSVTG-CENT mind az öt célpontja. Az amerikaiakból, lengyelekből és britekből összeállított harci kötelék veszteség nélkül oldotta meg a feladatát, és csupán minimális károkat okozva biztosította az iraki olajinfrastruktúra fontos létesítményeit. A 2003. március 20-21-e éjszakáján lezajló művelet volt a történelem legnagyobb koordinált SEAL művelete, amelyben a Hármas, a Nyolcas és a Tízes SEAL Csapatok szakaszai vettek részt.
A Hármas SEAL Csapat és a brit 41. tengerészgyalogos kommandó tagjai Kuvaitban készültek fel a műveletre.
A Hármas SEAL Csapat C szakaszának tagjai DPV-vel a Fao-félszigeten, a művelet másnapján.
TÖRTÉNELEM

Irak: Iraki Szabadság hadművelet
NavySEALs.hu