Az iraki olajinfrastruktúra biztosítása után az SBT-20 és a GROM a vízi útvonalak megtisztítására fordították a figyelmüket, hogy a humanitárius segélyeket szállító hajókat kirakodhassák. Az irak-iráni háború örökségeként számos roncs és úszóakna volt Irak egyetlen mély vizű kikötőjébe, Umm Kaszrba vezető Khor al-Zubajr vízi útvonalon. Ezek nem csak a hajózást nehezítették, de némelyik roncs fedezékként és rejtekhelyként is szolgált az iraki ellenállóknak.

Az Umm Kaszr elleni támadást 2003. március 21-én indította meg a brit 3. kommandó dandár és az amerikai 15. tengerészgyalogos expedíciós egység. Az irakiak komoly ellenállást fejtettek ki az óvárosban, és több napig eltartott, amíg megtisztították a területet a védőktől.  A SEAL és GROM operátorok hajókat vizsgáltak át a kikötőben, az SBT hajók pedig az állandó orvlövész támadások közepette vettek részt az aknák és iraki ellenállók jelentette veszély semlegesítésében.

A Hármas SEAL Csapat szakaszát a Fao-félszigeten végrehajtott művelet után a Shatt-al-Arab-folyóhoz küldték, az iráni határra. A két DPV-vel elinduló SEAL-ek feladata annak megakadályozása volt, hogy aknarakók vagy öngyilkos csónakok a folyón keresztül eljussanak a Perzsa-öbölbe. A SEAL-ek egy kiürített iraki határállomáson figyelőt rendeztek be, és onnan tartották szemmel a folyót. A másik partról éjszakánként feléjük lőttek az irániak, de a SEAL-ek nem lőhettek vissza. Egy hét után felváltották őket és visszatértek Kuvaitba.

Az Umm Kaszr és Bászra körüli harcok után az amerikai 3. gyalogos hadosztály és 1. tengerészgyalogos expedíciós erő páncélos oszlopai Bagdad felé indultak. SEAL szakaszok feladatul kapták ezeknek a hagyományos páncélos előretöréseknek a támogatását. A SEAL-ek végre is hajtottak néhány különleges felderítő műveletet az előrenyomuló páncélos alakulatok előtt, de többnyire csak tétlenül szemlélői voltak a gépesített hadviselésnek.
Lengyel GROM kommmandósok hajókat kutatnak át Umm Kaszr kikötőjében fegyvereket és illegális rakományt keresve.
RAJTAÜTÉS AL-KADDISZIJÁNÁL

Az Irakba vezényelt amerikai különleges műveleti alkalmi harci kötelék a Task Force 20 nevet kapta. A Task Force 20 állományát elsősorban Delta Force és DEVGRU operátorok, valamint rangerek adták. A harci kötelék elsődleges feladata a nagy értékű célpontok (HVT), köztük Szaddam Huszein és más magas rangú iraki vezetők elfogása vagy megölése volt, de tömegpusztító fegyverek utáni vadászattal is megbízták.

2003. március 26-án éjszaka az al-Kaddiszija Kutatóközpontra csapott le a Task Force 20, mivel a hírszerzés szerint tömegpusztító fegyvereket tárolhattak a komplexum területén. A célpont Bagdadtól mintegy 150 km-re délkeletre, az al-Kaddiszija víztározó partján állt egy palotakomplexum részeként a lakó- és kormányzati épületek között.

A DEVGRU Arany századának operátoraiból és rangerekből álló harci köteléket a 160. különleges műveleti repülőezred helikopterei rakták ki a célterületen. Elsőként két MH-6-os érkezett a célponthoz, amelyekről DEVGRU mesterlövészek tartották szemmel a kutatóközpontot és környékét. A komolyabb tűzerőt két AH-6 Little Bird harci helikopter és két MH-60L Black Hawk csatahelikopter jelentette, amelyek géppuskákkal és rakétákkal voltak felfegyverezve.

A rangereket négy MH-60K Black Hawk rakta ki a célpont körül kijelölt blokkoló állásokba. Az első Black Hawkra tüzet nyitottak egy közeli épületből, de egy AH-6-os elhallgattatta egy rakétával. A második MH-60-ra is tüzet nyitottak, ezt a gép ajtólövésze számolta fel a hatcsövű Minigun géppuskájával. Az MH-60L géppár kilőtte a közeli transzformátorokat, hogy sötétbe borítsák a területet, de a robbanásokból keletkező tűz megvilágította az eget.

Az irakiak tüze fokozódott, miközben a maradék két MH-60K kirakta a ranger blokkoló elemeket. Az egyik rangert hátba lőtték, és a helikopter egy DEVGRU szanitéc kíséretében elrepítette egy közeli felszállóhelyre, ahol az egészségügyi csapat feltette egy repülő kórházzá átalakított C-130-asra. Ez a felszállóhely várakozási körlet volt a kötelék helikopterei számára.

Miközben az AH-6-osok, MH-60L-ek és az MH-6-osokon ülő DEVGRU mesterlövészek földi célokat semlegesítettek, megérkezett a DEVGRU rohamcsapatokat szállító két MH-47E helikopter, ellenséges tűzben. Mindkét gép kirakta a DEVGRU SEAL-eket, de mindkettő több találatot kapott, és felszállás során az egyik hajózót fejen találták. Az állkapcsán megsérült hajózót szintén elrepítették a várakozó C-130-ara, ahol az egészségügyiek stabilizálták az állapotát.

Közben a DEVGRU rohamcsapatok hozzáláttak a komplexum épületeinek megtisztításához, módszeresen haladva a laboratóriumokon, irodákon és raktárakon át, tömegpusztító fegyverek nyomai után kutatva és információt gyűjtve. Odakint a négy ranger blokkoló elem erős tűzharcot vívott az irakiakkal, míg a helikopterek az erősítésként érkező ellenséges járműveket semlegesítették.

Az átvizsgálást befejező rohamcsapatok kivonást kértek és a két MH-47E visszatért értük, majd a négy Black Hawk felvette a rangereket, és a csatahelikopterek kíséretében elhagyták a térséget. A csapatok 45 percig voltak a földön, és a két sebesültön kívül nem szenvedtek veszteséget. A DEVGRU operátorok nem találtak bizonyítékot vegyi vagy biológiai fegyverek jelenlétére az al-Kaddiszija Kutatóközpontban.
A 160. különleges műveleti repülőezred MH-47-es helikopterei rakták ki a DEVGRU rohamcsapatokat az al-Kaddiszija Kutatóközpontnál.
JESSICA LYNCH KIMENTÉSE

Március 23-án az irakiak lesállást hajtottak végre egy utánpótlást szállító konvoj ellen Nasszirijában, és tizenegy amerikai katonát megöltek, illetve ötöt foglyul ejtettek. Az egyik katonát, a 19 éves Jessica Lynch első osztályú közlegényt az 507. karbantartó századtól a nasszirijai Szaddam Huszein kórházban őrizték, mivel a támadás során súlyosan megsérült.

Március 31-én egy iraki férfi felkeresett egy amerikai tengerészgyalogos ellenőrzőpontot Nasszirijában, és közölte, hogy egy amerikai katonanőt kezelnek súlyos sérülésekkel a kórházban. Az információt a Hadsereg Különleges Erői összekötő tisztjein keresztül továbbították a Task Force 20-hoz, és haladéktalanul megkezdődött a mentőművelet tervezése és a további információgyűjtés.

Hogy mindenkinek jusson a tortából, összhaderőnemi műveletet terveztek. Magát a mentést a DEVGRU Task Force 20-hoz vezényelt Arany századának szánták. A SEAL rohamcsapatok támogatására 290 rangert jelöltek ki a Hadsereg 75. ranger ezrede 2. zászlóaljából és az 1. zászlóalj B századából, ejtőernyős kutató-mentőket és harci irányítókat a Légierő 24. különleges harcászati csapatából, továbbá a városban harcoló Tarawa harci kötelék tengerészgyalogosait, valamint a Hadsereg, a Tengerészgyalogság és a Légierő hajózóit.
  
2003. április 1-én 01.00-kor a tengerészgyalogosok elkezdték a megtévesztő művelet végrehajtását, hidakat foglalva el az Eufrátesz-folyón, hogy eltereljék a figyelmet a kórházról. A Nasszirija közelében lévő Tallil repülőteréről felszállt a 160. különleges műveleti repülőezred négy MH-60K Black Hawk és négy MH-6 Little Bird helikoptere a DEVGRU rohamcsapatokkal négy AH-6 harci helikopter és két MH-60L csatahelikopter kíséretében. A ranger biztosító elemeket a Tengerészgyalogság nagy CH-46-os és CH-53-as helikopterei szállították.

Az AH-6-osok érkeztek meg elsőként a célponthoz, biztosítva az MH-6-osokat, amelyekről DEVGRU mesterlövészek fedezték a rohamcsapatok behatolását. Az MH-60-asok egy-egy rohamcsapatot raktak ki a kórház tetején és főbejáratánál, hogy eljussanak az első emeletre, ahol Lynch közlegényt őrizték. Egy MH-60-as a bejárat közelében szállt le az ejtőernyős kutató-mentőkkel és egészségügyi katonákkal, hogy biztonságba vigyék Lynch-et. A CH-46-osokról és CH-53-asokról kirakott rangerek lezárták a kórházhoz vezető útvonalakat.

A kórházat megtisztító DEVGRU operátorok nem találkoztak ellenállással. Lynch közlegényt ott találták meg, ahol az informátor mondta, és 13 perccel a rohamcsapatok kirakása után hordágyon kivitték a várakozó helikopterhez. Lynch-et Tallilba repítették, majd Kuvaiton keresztül az Egyesült Államokba szállították. A kórházban előkerült tizenegy amerikai katona holttestét felrakták a helikopterekre, és a rohamcsapatok távoztak a helyszínről, majd a rangereket kivonó helikopterek is visszaindultak Tallilba, befejezve az első sikeres amerikai hadifogolymentést.
Ejtőernyős kutató-mentők és egészségügyi katonák a várakozó helikopterhez viszik a hordágyon fekvő Jessica Lynch-et.
A Task Force 20 részeként a DEVGRU komoly szerepet játszott az első sikeres amerikai hadifogolymentő műveletben.
ELFUTHATNAK, DE EL NEM BÚJHATNAK

A SEAL-ek elitjének volt egy lerendezetlen számlája Abu Abbasszal, az Achille Lauro luxushajó 1985-ös eltérítésének kieszelőjével, aki megúszta a felelősségre vonást, mert az olasz kormány megtorló terrortámadásoktól tartva elengedte. Abbasz Irakba menekült, ahol Szaddam Huszein védelme alatt irányította tovább szervezetét, a Palesztin Felszabadítási Frontot. Amikor az amerikai erők az iraki fővároshoz közeledtek, Abbasz megpróbált Szíriába menekülni, de visszafordították a határon, ezért kénytelen volt Bagdadban elrejtőzni. A palesztin terroristavezér elfogása kiemelt fontosságú feladat volt a Task Force 20 számára.

Az amerikai felderítés végül rátalált Abbaszra Bagdad déli külvárosában, a Tigris nyugati partján, és a Task Force 20 a bagdadi nemzetközi repülőtér egyik hangárjában azonnal megtervezett egy rajtaütést. 2003. április 14-én reggel a 75. ranger ezred 2. zászlóalja 1. századának katonái elindultak egy gépkocsioszloppal és bekerítették a célobjektumot, egy farmot, elzárva minden menekülési útvonalat. Miközben a 160. különleges műveleti repülőezred két AH-6-os harci helikoptere a rangereket fedezte, négy MH-6 Little Bird kirakta a DEVGRU Arany századának operátorait, akik megrohamozták az épületegyüttest.

A SEAL-ek gyorsan végrehajtották az épületek megtisztítását, és bár több embert is őrizetbe vettek, a célszemély nem volt közöttük. Az irakiakat kikérdezve megtudták, hogy Abbasz még a Task Force 20 érkezése előtt elhajtott a fekete Range Roverével. A DEVGRU operátorok fegyvereket találtak a célobjektumban és a kezükbe került a palesztin terrorista útlevele is, ezért úgy döntöttek, a helyszínen maradnak, hátha felbukkan Abbasz. Erre azonban nem került sor, így néhány óra múlva az amerikaiak visszatértek a nemzetközi repülőtérre.

Nem kellett azonban sokáig várniuk. Még aznap este információt kaptak, hogy Abbasz Kelet-Bagdadban tartózkodik, a Fateh tér környékén. A Task Force 20 ismét elindult, ezúttal a 3. gyalogos hadosztálytól kölcsönkért huszonnégy Bradley lövészpáncélos és négy M-113-as páncélozott szállító harcjármű vitte a rangereket a blokkoló állásaikba. A fedezetet adó két AH-6-os harci helikopter és a DEVGRU operátorokat szállító öt MH-6-os a menetoszloppal egy időben érkezett a helyszínre. A 2. ranger zászlóalj B százada kordont vont a célobjektum köré, a SEAL-ek pedig átfésülték azt, de ezúttal sem találták meg Abbaszt.

Közben az 1. ranger zászlóalj B századának katonái az utca túloldalán tisztítottak meg épületeket, őrizetbe véve minden férfit, akit találtak. Az egyik őrizetbe vett személy azonnal szemet szúrt nekik: egy kb. 180 cm magas, 100 kg-os férfi, aki rendkívül közönyösen viselkedett. Amikor az amerikaiak visszatértek a gyanús férfi kényelmesen berendezett lakásába, több útlevelet és 35000 dollár készpénzt találtak. Bár csaknem húsz évbe került, az amerikaiak végül elfogták Abu Abbaszt, de nem sokáig maradt az őrizetükben, mert a következő év tavaszán meghalt.
SEAL-ek terroristagyanús személyeket vesznek őrizetbe. Az Irakban menedéket talált terroristák elfogása kiemelt fontosságú volt az amerikaiak számára.
MUKARAJIN-GÁT

Ahogy a páncélos oszlopok elindultak Kuvaitból Bagdad felé, az amerikai hadvezetés egyik félelme az volt, hogy a hátráló irakiak hidakat rombolnak le és duzzasztógátakat nyitnak meg, ezzel próbálva lassítani az előrenyomulásukat. A Bagdadtól kb. 90 km-re északkeletre lévő Mukarajin-gát elfoglalását és biztosítását a Robert Harward sorhajókapitány által vezetett NSWTG-CENT kapta feladatul.

A Dijala-folyón lévő Mukarajin vízerőmű turbinája látta el árammal a környező területet és Bagdad néhány külvárosát. A duzzasztógát megnyitásával vagy felrobbantásával hatalmas víztömeg áraszthatta volna el Bagdad egyes területeit és a Tigris-folyó alsó medencéjét. Ráadásul a hírszerzés olyan információval rendelkezett, miszerint az irakiak tömegpusztító fegyvereket rejtettek el a vízerőmű területén.

A kuvaiti Ras al-Kulaja bázisra települt NSWTG-CENT három napot kapott a terv kidolgozására. Tervrajzokkal nem rendelkeztek, csak műholdról és Predator pilóta nélküli repülőgépről készített felvételekkel. A SEAL-ek szerettek volna felderítést végrehajtani, hogy saját szemükkel lássák a célobjektumot, erre azonban nem volt elég idő. Összeszedtek annyi információt, amennyit csak lehetett, kidolgozták a tervet és elkezdték a próbákat. A műveletet azonban el kellett halasztani két nappal a hatalmas homokviharok miatt.

2003. április 20-án éjszaka 23.00-kor hat különleges műveleti MH-53-as helikopter szállt fel Kuvaitból. A vezérgép vitte a harci kötelék parancsnokát, vezetés-irányítási elemét és hat mesterlövészt. A második helikopter az Ötös SEAL Csapat 20 tagját és 2 tűzszerészt szállított. A harmadik MH-53-ason 35 lengyel GROM operátor volt. Két további helikopter egy-egy DPV-t vitt, míg a hatodik gépet harci-kutató mentő feladatra szánták. A kötelék Iraki légtérben légi utántöltést hajtott végre, majd 04.15-kor megérkezett a vízerőműhöz.

A vezérgép leszállt a háromszintes áramfejlesztő épület lapos tetején. A földi elem parancsnoka átfigyelésre küldte mesterlövészeit, majd behívta a két rohamelemet. Alkalmas leszállóhely hiányában a két MH-53-as kifüggött, és a rohamelemek gyorskötéllel ereszkedtek le, közben az egyik lengyel a bokáját törte. A DPV-ket szállító gépek terv szerint kirakták a harcjárműveket a gát két végén, hogy blokkolják az odavezető utakat.

A rohamelemek elindultak a feladataikra. A GROM elem négy részlegre vált és gyorsan megtisztítottak négy kisebb kiszolgáló épületet. A SEAL-ek utat nyitottak egy drótkerítésen, és a nagy áramfejlesztő épülethez indultak. Az ajtó nem volt bezárva, és a SEAL-ek megtisztították a helyiségeket. Néhány iraki őrrel és munkással találkoztak, akik azonnal megadták magukat. Az amerikai és lengyel operátorok átkutatták az erőmű területét, és bár a tűzszerészek sugárzó anyag nyomaira bukkantak, tömegpusztító fegyvereket nem találtak.

A rohamelem SEAL-jeit másnap kivonták, míg a vezetés-irányítási elem, a DPV-k és a GROM operátorok a helyszínen maradtak, hogy biztosítsák a gátat, amíg az 1. tengerészgyalogos expedíciós erő egységei meg nem érkeznek. Az NSWTG-CENT kötelékét végül április 24-én vitte el a gáttól a Légierő 20. különleges műveleti századának négy MH-53-as helikoptere.
Az Ötös SEAL Csapat és a lengyel GROM tagjai elfoglalták és öt napig tartották a Mukarajin-gátat az esetleges szabotázst megelőzendő.
TÖRTÉNELEM

Irak: Kimélyítés és rajtaütések
NavySEALs.hu