A II. világháború után a UDT csapatokat fokozatosan leszerelték és végül csak hatot tartottak meg, amelyek betű megjelölést kaptak: Able, Baker, Charlie, Dog, Echo és Foxtrot. Minden UDT csapat 4 tisztből és 50 legénységi állományú tengerészből állt. Valamennyi csapat a kaliforniai Coronadóban állomásozott, ahol Draper Kauffman korvettkapitány felállított egy UDT objektumot az ottani új haditengerészeti kétéltű bázison és rávett néhány tapasztalt tisztet a továbbszolgálatra.

1946 közepén az „ábécé” csapatokat átnevezték UDT-1-re, UDT-2-re, UDT-3-ra és UDT-4-re. 1947-ben a Walter Cooper korvettkapitány által vezetett UDT-1-et és UDT-3-at a Csendes-óceáni Flotta Tengeri Deszant Erők Parancsnokságához vezényelték, a kaliforniai Coronado bázisra, míg a Francis „Doug” Fane korvettkapitány alá tartozó UDT-2-t és UDT-4-et az Atlanti Flotta Tengeri Deszant Erők Parancsnokságához, a virginiai Little Creek bázisra osztották be. 1948-ra a UDT-csapatok egyenként 7 tisztből és 45 legénységi állományú tengerészből álltak, és elsősorban európai háborúra készülődtek, de végül Koreában kerültek bevetésre.
 
Miután a megszálló japánok megadták magukat, a Koreai-félszigetet a 38. szélességi fok mentén kettéosztották. Az északi országrészt megszálló szovjetek kommunista rezsimet segítettek hatalomra, míg délen, ahova amerikai erők vonultak be, kapitalista kormány alakult. Miután 1948-ban meghiusúltak a szabad választások, tovább mélyült a szakadék a két országrész között.

Bár folytatódtak a tárgyalások az újraegyesítésről, erősödött a feszültség. Állandósultak a határvillongások és rajtaütések a 38. szélességi fok mentén. A helyzet végül háborúba torkollott, miután az északi vezető, Kim Ir Szen megszerezte Szovjetunió és Kína támogatását Korea kommunista uralom alatti egyesítéséhez.

1950. június 25-én észak-koreai csapatok meglepetésszerű támadást indítottak a határon áttörve, és három nap alatt elfoglalták a déli fővárost, Szöult. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa még az északi offenzíva napján összeült, és a Szovjetunió távollétében határozatot hozott, amely engedélyezte a katonai beavatkozást Koreában. Az ENSZ csapatok zömét az Egyesült Államok adta, és Harry S. Truman elnök utasította Douglas MacArthur tábornokot, Japán katonai kormányzóját, hogy a rendelkezésére álló erőkkel állítsa meg a kommunista offenzívát.
A UDT-4 kiképzésen a virginiai Fisherman's-szigeten 1950 augusztusában, amikor a UDT-3 különítménye már Koreában hajtott végre bevetést.
PARTRASZÁLLÁS POHANGNÁL

1950 júliusának közepére az amerikai 24. és 25. gyalogos hadosztályokat Japánból Koreába szállították, de kevés sikerrel tudták feltartóztatni az északiakat, és további erősítésekre volt szükség. Kunszan és Incson kikötővárosok nem jöhettek szóba a kommunisták gyors előretörése miatt, míg Puszan, az egyetlen kikötő, amit még tartottak az amerikai-dél-koreai csapatok, túlzsúfolt volt. Ezért a Puszantól 110 km-re északra lévő Pohangra esett a tervezők választása.

A pohangi partról semmilyen információval nem rendelkeztek az amerikaiak, ezért július 9-én George Atcheson, a UDT-3 fregatthadnagya és egy tengerészgyalogos százados elrepültek Japánból a koreai kisvárosba. Másnap reggel szálltak le a Pohang melletti reptéren, és egy teherautót rekvirálva behajtottak a városba, amit két dél-koreai haditengerész zászlóalj védett.

Míg a tengerészgyalogos tiszt magát a partot és a mögöttes területet ellenőrizte, Atcheson fregatthadnagy búvárruhát öltött, és elkezdett méréseket végezni a vízben. Megállapította, hogy a 3 méter mély és 11 méter széles csatornán csak a kisebb deszantjárművek érhették el a kikötőt, majd lemérte a part lejtését a nagyobb partraszállítók számára.

A partraszállás 1950. július 18-án 07.15-kor kezdődött, és eseménytelenül zajlott le. Éjfélig az összes nagyobb csapatszállító hajót kirakodták, és a harckocsikat szállító LST hajókról is partra tettek minden járművet. Összesen több mint 10000 katona, 2000 jármű és 3000 tonna szállítmány lett partra téve Pohangnál.
Egy UDT tiszt felderítése segítette elő az amerikai 1. lovashadosztály pohangi partraszállását.
A koreai háború fordulatot hozott a UDT harcászatában, mivel a feladataikat kiterjesztették a dagályvonalon túlra, a szárazföld belsejére.
A USS Diachenko szállította George Atcheson fregatthadnagy UDT különítményét Japánból a joszui rajtaütésre.
AZ ELSŐ ROMBOLÓ MŰVELET

A UDT-3 egy 10 fős különítménye George Atcheson fregatthadnagy vezetésével 1950 tavasza óta Japánban állomásozott. Amikor kitört a koreai háború, ez a kis különítmény volt az egyetlen bevethető UDT egység a Távol-Keleten. A UDT különítmény éppen jókor volt jó helyen, nem számított, hogy a kiképzésük csak a dagályvonalig terjedt, vagy hogy nem voltak kiképezve kommandó taktikákra. Rombolók voltak, ismerték a robbanóanyagokat, és éppen erre volt szükség a kommunista előretörést tápláló utánpótlási vonalak elvágásához.
 
1950. augusztus 4-én a különítmény parancsot kapott az indulásra. Szaszebo kikötőjében felszálltak a rájuk váró USS Diachenko (APD-123) nagy sebességű szállítóhajóra, és elindultak Korea felé. A UDT-3 tagjai a hajó fedélzetén ismerkedtek meg az M-1 Thompson géppisztoly használatával, majd este eligazítást tartottak nekik a feladatukról. A célpontjuk Joszu volt, a déli parton, Puszantól 135 km-re nyugatra lévő fontos kikötő és vasúti csomópont. A különítmény a vasúti alagútról készült légi felvétel alapján megtervezte a lerombolásához szükséges robbanóanyag mennyiségét, valamint a megközelítési útvonalat.
 
A 10 fős különítmény békaemberei augusztus 5-én 01.00-kor átszálltak a USS Diachenkóról a két .30-as kaliberű géppuskával felfegyverzett LCPR partraszállító naszádra, amivel 1 mérföldre (kb. 1,6 km) megközelítették a partot, majd átszálltak a 10 fős gumicsónakba, a 60 fontos (kb. 27 kg) TNT csomagokkal együtt. A UDT-tengerészek a part közelébe eveztek, aztán Atcheson fregatthadnagy és Warren Foley harmadosztályú altiszt kiúsztak felderítésre.

Miután Foley altiszt jelt adott, a csapat többi tagja partra evezett a gumicsónakkal. A vasút ezen a ponton egy párkányra épült, amit a hegyoldalból vájtak ki. A sín éppen ott ért be az alagútba, ahol a UDT-tengerészek partra szálltak, és ez az alagút volt a célpontjuk. Ahogy partra húzták a gumicsónakot és fedezékbe mentek, rögtön egy problémával találkoztak. Az alagút közvetlenül előttük volt, de egy párkányon, 10 méterrel a fejük felett, és nem láttak utat felfelé. Foley altiszt közölte a többiekkel, hogy a fregatthadnagy lejjebb ment a szűk partsávon, hogy megpróbáljon feljáratot találni a párkányra, és hogy nekik ott kell várnunk, majd elment a parancsnokuk után.
 
Az amerikaiak balszerencséjére éppen ekkor bukkant fel egy észak-koreai járőr az alagútban, és az ellenséges katonák észrevették Atcheson fregatthadnagyot. A romboló különítmény parancsnoka egyedül is felvette velük a harcot; gránátot dobott az alagútba, majd tüzelni kezdett a pisztolyával a puskákkal felfegyverkezett észak-koreaiakra. Miközben a különítmény parton maradt tagjai tüzet nyitottak az alagút bejáratára, Foley altiszt feljutott a párkányra, és hangosan ordítva, Thompson géppisztolyával csípőből tüzelve rohant segíteni a bajba került parancsnokának. Ekkor az ellenséges tűz eltalálta Foley altisztet a kezén és a lábán, és leesett a 10 méter magas párkányról a tengerpartra.
 
A parton maradt UDT-tengerészek tovább tüzeltek az alagút felé, ahonnan ekkor már senki sem viszonozta a tüzüket. Miközben egyikük előrekúszott a parton, hogy megnézze a sebesült Foley altisztet, egy alak jelent meg fölöttük a párkányon. A romboló különítmény egyik tagja azt hitte, hogy egy észak-koreai katona az, aki gránátot akar rájuk dobni, ezért tüzet nyitott rá. Az alak sapkája elrepült, mire hangos szitkozódásba kezdett. Atcheson fregatthadnagy volt az. A parancsnokuk felkapta a sapkáját és leugrott hozzájuk a partra. Közben kiderült, hogy Foley altiszt sebesülése nem súlyos. Berakták a csónakba, és sietve visszaeveztek az LCPR-hez, mivel attól tartottak, hogy a tűzharc további észak-koreai katonákat vonzhat a környékre. Az LCPR-rel visszatértek a USS Diachenkóra, amely visszafordult Japán felé.
 
Bár a UDT-3 első rajtaütése a váratlanul felbukkanó észak-koreai járőr miatt nem volt sikeres, a víz alatti rombolók a Joszunál megszerzett tapasztalatokat felhasználták a későbbi műveleteikhez. Warren J. Foley harmadosztályú altiszt volt a Haditengerészet első sebesültje a koreai háborúban, akit mellesleg Ezüst Csillaggal tüntettek ki, amiért a bajba jutott parancsnoka segítségére sietett.
TÖRTÉNELEM

Korea 1950-1953
NavySEALs.hu