SEAL-ek gépjárműves járőrözést készülnek végrehajtani a határon a Sivatagi Vihar hadművelet előtt.
KUTATÓ-MENTŐ BEVETÉSEK

A Haditengerészeti Különleges Hadviselés erői 24 órás kutató-mentő készültséget adtak a Perzsa-öbölben, hogy szükség esetén kimentsék a bajba jutott pilótákat. Két SEAL volt minden SH-60B járaton, hogy a helikopterek a lehető leggyorsabban reagálhassanak a hívásra.  Thomas D. Deitz fregatthadnagy, az Ötös SEAL Csapat F szakaszából:

„Volt egy SEAL szakasz, amit elosztottak három hajó között az öböl északi részén CSAR [harci kutató-mentő] készültségbe egy helikopter elemmel. Mi a kikötőben álltunk készen a csónakjainkkal. Állandóan volt négy emberünk CSAR felszereléssel és készen állva az indulásra.”

Január 23-án az amerikai légierő egyik F-16-os vadászgépét Kuvaitváros közelében találat érte. A pilótának, John Ball őrnagynak sikerült elrepülnie a megrongálódott géppel az öbölig, és a tenger fölött katapultált. A USS Nicholas (FFG-47) rakétás fregattról elindították a pilótáért a kutató-mentő készültséget adó SH-60B Seahawk helikoptert. A helikopteren két SEAL is tartózkodott, az ő feladatuk volt, hogy kimentsék a vízből a pilótát, akire a kuvaiti partoktól 11 km-re találtak rá. A SEAL-ek beugrottak a tengerbe, egy mentőhevedert adtak a pilótára, aztán a helikopter legénysége csörlővel felhúzta őket. Harmincöt perccel az indulás után már vissza is tértek a USS Nicholas-ra.
 
Január 24-én a USS Theodore Roosevelt (CVN-71) repülőgép-hordozó egyik F-18-as vadászbombázójának meghibásodott a hajtóműve a Perzsa-öböl középső része felett. A pilóta, H. E. Overs sorhajóhadnagy jelentette a kellemetlen helyzetét rádión, majd katapultált. A USS Caron (DD-970) rombolóról egy SH-3-as helikoptert indítottak a kimentésére, két SEAL-lel a fedélzeten. A pilótát felvették és a USS Wisconsinra vitték, ahol orvosi ellátást kapott, mivel megsérült a katapultálás alatt.

A legtöbb lelőtt pilótát azonban nem tudták kimenteni, aminek több oka is volt. Sok pilóta olyan területen ért földet, ahol erős iraki csapatösszevonás volt, és az irakiak gyakran visszafordulásra kényszerítették a kutató-mentőket. Az ilyen pilótákra nehéz sors várt. Tom Deitz:

„Egy osztálytársam a Haditengerészeti Akadémiáról, Annapolis-ból, Jeff Zaun sorhajóhadnagy a Perzsa-öbölben volt. Egyik reggel lementem az irodánkba, és ránéztem a pilóták listájára, akiket lelőttek, és láttam a nevét. Három nappal később a Newsweek címlapján volt a képe. Ez tényleg mellbe vágott. A bánásmód, amiben az irakiak részesítették a harcosainknak, elfogadhatatlan volt.”
Miközben tartott a légi hadjárat, SEAL-ek kutató-mentő készültséget adtak előretolt bázisokon és a Perzsa-öbölben lévő hajókon.
DURRA TENGERI OLAJMEZŐ

Január 18-án a Perzsa-öböl északi részén repülve több támadógép jelentette, hogy iraki erők tüzet nyitottak rájuk a Durra tengeri olajmező platformjairól, körülbelül 60 km-re a kuvaiti parttól. Az olajmező 11 fúróberendezése az iraki célpontokra csapást mérő koalíciós repülőgépek útvonala mentén helyezkedett el. Kilenc platformról gyanították, hogy iraki katonák szállták meg, akik egyben a koalíciós hajók és repülőgépek mozgása után is kémkedtek.
 
A USS Nicholas és az OH-58D helikopterei felderítették az olajmezőt és azonosították a célpontokat. Éjszaka a USS Nicholas és az Istiqlal végrehajtotta a háború első felszíni harctevékenységét. A USS Nicholas a sötétség leple alatt délről közelítette meg a platformokat. Az alacsonyan repülő OH-58D-k a brit királyi haditengerészet egy Lynx helikopterével és a USS Nicholas SH-60B-jével elérték a célpontokat: két platformot, amit erősen felfegyverzettnek gyanítottak. A helikopterek rakétákkal támadták a fúrószigeteket. Miután a platformon felrobbant egy lőszerraktár, hat iraki katona megpróbált egy gumicsónakkal elmenekülni. Az Istiqlal legénysége utolérte és elfogta őket.
 
Röviddel a helikopterek támadása után a USS Nicholas és az Istiqlal a 76 mm-es lövegeikkel lőni kezdtek 9 platformot a 11 közül, hogy lerombolják a megmaradt erődítéseket. Egy szakasz a Hármas SEAL Csapatból átszállt a platformokra, melyek átvizsgálásakor vállról indítható rakétákat, kézifegyvereket és nagy teljesítményű rádiókat találtak.
 
Január 19-én a USS Nicholas SH-60B helikoptere rutin akció utáni figyelésen két további irakit vett észre a 6-os platformon. A USS Nicholas visszatért a Durrához, és felszedte őket, további három irakival együtt, akiket ott találtak. Az Istiqlal csatlakozott a USS Nicholas-hoz és .50-es kaliberű géppuskával figyelmeztető lövéseket adott le. A platformon lévő irakiak gyorsan megadták magukat, és az alsó szintre mentek, ahol egy SEAL csapat a USS Nicholas-ról, az Istiqlalon állomásozó SBU-13 merev testű, felfújható csónakját (RIB) használva elfogta őket. Ezzel az iraki hadifoglyok száma huszonháromra emelkedett.
A Durra olajmező fúrószigete lángokban. A SEAL-ek az olajmező kútjain összesen huszonhárom iraki foglyot ejtettek.
KAFDZSI

Január 29-én az irakiak két gépesített és egy páncélos hadosztállyal támadást indítottak a határon át a kiürített szaúd-arábiai város, Kafdzsi felé. Ez volt az első jelentős szárazföldi hadművelet, mióta a szövetségesek felvonultak a térségben.
 
A támadást a legtöbb helyen a koalíciós erők légi támogatásával visszavetették az amerikai tengerészgyalogosok és rangerek, de egy iraki oszlop január 29-én éjszaka elfoglalta Kafdzsit. Január 30-a és február 1-je között a szaúdi nemzeti gárda két gépesített lövészzászlóalja és két katari harckocsi század megkísérelte a város visszafoglalását koalíciós repülőgépek és amerikai tüzérség támogatásával.
 
A légicsapások irányításában részt vettek a SEAL-ek is, akik zöldsapkásokkal és tengerészgyalogos felderítőkkel október 14-től figyelőőrsöket állítottak a szaúdi-kuvaiti határ mentén. Az Egyes SEAL Csapat négy tagja egy bunkerben volt a part közelében, amikor egy iraki harckocsi gurult tőlük kb. 150 méterre és tüzet nyitott. Az irakiak tudták, hogy ott voltak az amerikaiak, csak azt nem, hogy pontosan hol. A SEAL-ek úgy döntöttek, nem teszik könnyebbé az ellenség számára a célzást tűzmegnyitással. A fegyverzetük amúgy sem vehette fel a versenyt egy harckocsival. Lévén SEAL-ek, az első gondolatuk az volt, hogy irány a víz, de amikor láttak biztonságban továbbhaladni egy tengerészgyalogos járművet, úgy döntöttek, a Humvee terepjárójukkal vágnak neki a sivatagnak. Az utolsó percig jelentették az iraki erők mozgását, mielőtt lebontották a műholdas rádiójuk antennáját, és ők voltak az utolsó amerikaiak, akik elhagyták a határkörzetet. Kafdzsi felé tartva látták az ellenséget támadó A-10-es harci gépeket. Kafdzsiban megálltak, hogy meggyőződjenek, minden egység vissza tudott vonulni a határtól, majd száguldottak tovább dél felé, a Ras al-Mishab-i bázisukra.
 
Január 31-én reggel egy iraki légvédelmi rakéta eltalált egy AC-130 Spectre csatarepülőt, ami közvetlen légi támogatást nyújtott a városban harcoló szövetségeseknek. A gép a Perzsa-öbölbe zuhant, a 14 fős legénysége életét vesztette. A koalíciós erők végül február 1-én visszafoglalták a várost, 43 halottat és 52 sebesültet veszítve. Az iraki hadsereg vesztesége közel 300 halott volt, és további mintegy 400 katonájuk fogságba esett.
 
Az összecsapás sikere ellenére a szövetségesek nem indítottak offenzívát Kuvaitba és Irakba, arra még három hetet várni kellett.
 
A csata mellékszálaként január 31-én, miközben a lelőtt AC-130-as repülőgép túlélői után kutattak, egy helikopter fehér zászlót lengető irakiakat vett észre a Khor al-Amaja olajplatformon. A USS Leftwich két SH-3-as helikoptere hat SEAL-t rakott ki a platformra, akik tizenöt irakit találtak, és ellenállást nem tapasztaltak. Az irakiakat a helikopterek átszállították a USS Curts-re és a USS Leftwich-re.
A kiürített szaúd-arábiai városnál, Kafdzsinál vívott csata volt a Sivatagi Vihar hadművelet első szárazföldi összecsapása.
A kirakott SEAL-ek elfogják a magukat megadó irakiakat a Khor al-Amaja platformon, miközben a helikopter géppuskája fedezi őket.
A Karuh-szigeten kirakott SEAL-ek 29 iraki hadifoglyot gyűjtöttek össze, majd felhúzták a kuvaiti és az amerikai zászlót.
SEAL-ek úsznak az Atika nevű iraki hajó mentőtutajon sodrodó legénységéhez, hogy kimentsék, és egyben fogságba ejtsék őket.
AKNAKUTATÁS

A dokumentumok elemzésével, amiket a SEAL-ek találtak az iraki aknarakó hajón, és a Karuh-sziget elfoglalásával több használható információhoz jutottak a koalíciós erők a tengeri aknák felderítéséhez, köztük megtudták egy korábban nem ismeret tengeri aknamező helyét.
 
Az Egyes SEAL Szállító Jármű Csapat szakasza Mk VIII SDV-ket használva átkutatta a Perzsa-öböl északi részét. Mivel ezek a merülőhajók nyitottak, a SEAL-ek légzőkészüléket használtak az egész bevetés alatt. Különféle szonárokat használva kutattak a tengerfenékhez kötött aknák után. Mivel a SEAL-ek csak a Perzsa-öböl apró szeletét vizsgálhatták át, az átkutatandó területek kiválasztása döntő fontosságú volt. A területeket főleg az irakiak legvalószínűbb aknarakó mintáján alapultak, amit kombináltak az SDV alkalmazhatóságának korlátaival. 
 
Január 30-tól február 15-ig a SEAL-ek hat aknakutatást hajtottak végre. A kuvaiti Sawahil szolgált szállítóhajóként a SEAL-ek és az SDV-k számára, mivel a darujával vízre bocsáthatta és kiemelhette az SDV-t. Kutatási terület volt a Maradim és Karuh szigetek közötti terület, a Karuh és az al-Ahmadi rádió-irányjeladó közötti terület Maradimtól délre, az al-Amhadi és a Kubbar-sziget közötti terület a Fajlaka-szigettől délkeletre, és végül a Maradim déli megközelítési útvonala. Az átkutatott területek összesen elérték a 70 négyzetkilométert.
SEAL-ek SDV-t bocsátanak vízre daruval a kuvaiti Sawahilről, hogy aknakutatásra használják a Perzsa-öbölben.
KARUH, MARADIM, KUBBAR

Az irakiak közel 1300 mágneses, akusztikus és egyéb aknát telepítettek a Perzsa-öböl vizeibe, amelyek nagy veszélyt jelentettek a koalíciós erők hajóira. Az amerikaiak több tervvel is előálltak arra, hogy információhoz jussanak a tengeri aknamezők elhelyezkedéséről. Például felvetődött annak a lehetősége, hogy a SEAL-ek rajtaütést hajtanak végre a dél-kuvaiti Ras al-Kulaja haditengerészeti bázis ellen, és elfoglalják az ott horgonyzó iraki aknarakó hajókat, de végül ezt a tervet elvetették. Hasonló okokból kapott elsőbbséget a kuvaiti part előtt fekvő három kis sziget, a Karuh, a Maradim és a Kubbar elfoglalása.
 
Január 24-én a USS Curts SH-60B helikoptere két hajót derített fel a Karuh-sziget mellett; az egyik sérült volt, mivel ráfutott a saját maga által telepített aknára. A másik hajó távolodott a szigettől, ezt a USS Theodore Roosevelt repülőgép-hordozó egyik gépe állította meg. Miközben a USS Curts két OH-58D helikoptere a szigetet lőtte, a fregattról SEAL-ek indultak motorcsónakkal a süllyedő hajóhoz, és 11 foglyot ejtettek, majd átkutatták az aknarakót és dokumentumokat zsákmányoltak.
 
A USS Curts-ről, a USS Nicholas-ról és a USS Leftwich-ről összegyűjtött SEAL szakasz két helikopterrel a Karuh-szigetre települt. A SEAL-ek összegyűjtötték az iraki foglyokat, és átkutatták a szigetet, hogy meggyőződjenek, az összes iraki megadta magát. Huszonkilenc hadifoglyot jelentettek a szigetről. 17.07-kor John Pugh SEAL korvetthadnagy felhúzta szabad Kuvait és az Egyesült Államok zászlóit a Karuh-szigeten. Ez volt az első alkalom a háborúban, hogy kuvaiti területet foglaltak vissza. 19.00-kor az utolsó SEAL-ek is elhagyták Karuh-szigetet és minden helikopter visszatért a hajójára.
 
Január 29-én délben a USS Okinawa (LPH-3) helikopter-hordozóról négy CH-46-os helikopter landolt a Maradim-szigeten a 13. tengerészgyalogos expedíciós egység tagjaival. Senkit sem találtak ott, az irakiak már kiürítették a szigetet.
 
Január 30-án egy P-3-as repülőgép 20 irakit vett észre egy mentőtutajon sodródva a Perzsa-öböl északi részén. Egy repülőgép súlyosan megrongálta a hajójukat, az Atika nevű partraszállítót. A USS Leftwich helikoptereket indított, és a SEAL-ek kimentették az irakiakat. Mivel a USS Curts-on volt kihallgató csapat, a hadifoglyokat oda szállították.
 
A Kubbar-szigetet is kiürítették az irakiak. Február 19-én a Légierő 20. különleges műveleti századának négy MH-43J helikoptere tizennégy SEAL-t rakott ki a szigeten, akik bázisul akarták azt használni a kuvaiti partvonal felderítéséhez. A szigetet 18.00-ra biztosították, és a SEAL-ek 19.00-kor megkezdték a felderítést, a szigetről észrevétlenül besurranva a Kuvaitváros előtti partra. Az iraki védelem szondázása után a SEAL szakasz elindult vissza, és szigettől néhány kilométerre összefutott egy iraki őrhajóval. A SEAL-ek biztosak volt benne, hogy észrevették őket, ezért közvetlen légi támogatást kértek az iraki hajó ellen, de a támadó gép nem tudta megtalálni az őrhajót. Szerencsére az irakiak nem nyitottak tüzet a SEAL-ekre, akik visszatértek a Kubbar-szigetre, a várakozó helikopterekhez. Már február 20-a, 05.30 volt. A helikopterek 06.20-kor kivonták a SEAL-eket és visszavitték őket Szaúd-Arábiába.
TÖRTÉNELEM

Kuvait: Sivatagi Vihar hadművelet
1990. november 29-én az ENSZ felszólította Irakot, hogy január 25-ig vonuljon ki Kuvaitból, egyben felhatalmazást adott a kivonulást kikényszerítő minden szükséges eszköz alkalmazására, ha Irak nem tartaná be a határidőt. Irak azonban nem reagált, ezzel elkerülhetetlenné vált a fegyveres beavatkozás.
 
1991. január 17-én 03.00-kor a Légierő Különleges Műveleti Parancsnokságának két MH-53J Pave Low helikoptere nyolc AH-64 Apache harci helikoptert vezetett  két iraki radarállomáshoz, amiket rakétával kilőttek. A légvédelmen nyitott résen át amerikai vadászbombázók hatoltak be észrevétlenül Irak légterébe, légicsapásokat mérve Bagdadra, és más célpontokra.  A USS Missouri (BB-63) és a USS Wisconsin (BB-64) csatahajókról, valamint a USS San Jacinto (CG-56) cirkálóról 52 db Tomahawk típusú robotrepülőt lőttek ki, amelyek szintén fontos stratégiai célpontokat támadtak.
 
Az irakiak radarhálózata komoly károkat szenvedett, és nemigen tudtak komolyan fellépni a szövetségesek támadóhullámaival szemben. Mindazonáltal az amerikaiak harci kutató-mentő (CSAR) egységeket hoztak létre, amelyek feladata a lezuhant gépek legénységének kimentése volt. Ezek az egységek a Hadsereg 160. különleges műveleti repülőezrede (160. SOAR) és a Légierő Különleges Műveleti Parancsnoksága (AFSOC) helikopteres egységeiből, valamint a hozzájuk csatlakozott különleges műveleti erőkből tevődtek össze. A harci kutató-mentő egységek az iraki határ közelébe települtek és állandó készültségi szolgálatot adtak.
NavySEALs.hu