1975. május 12-én kambodzsaiak elfoglalták a nemzetközi vizeken hajózó amerikai SS Mayaguez konténerszállítót, és a 39 fős legénységét foglyul ejtették. Gerald Ford elnök röviddel a nem túl dicső vietnami kivonulás után lehetőséget látott az incidensben, hogy az Egyesült Államok bizonyítsa, nem packázhat vele egy kis harmadik világbeli ország.

A USS Coral Sea (CV-43) repülőgép-hordozó éppen a térségben volt, Ausztráliába tartva. R. T. Coogan ellentengernagy, a 73-as repülőgép-hordozó harci kötelék parancsnoka kapta feladatul a hajó és legénysége kiszabadítását. P-3 Orion felderítő repülőgépek a Kho Tang-szigetnél, a kambodzsai parttól mintegy 50 km-re találták meg a Mayaguezt, és azt feltételezték, hogy a hajó legénységét a szigeten tartják fogva.

Sietve találkozót hívtak össze Subic Bay-ben, a fülöp-szigeteki amerikai bázison, hogy megtervezzék a mentést. A washingtoni vezetés erős nyomást gyakorolt a flottára, hogy csináljanak valamit, és gyorsan. Tom Coulter fregatthadnagy, az Egyes SEAL Csapat Subic Bay-ben állomásozó D szakaszának parancsnoka így emlékszik erre a találkozóra: „Az első kérdésünk ez volt: »Először is, ki mondta, hogy a szigeten vannak [a legénység]?« Senki sem válaszolt. Azt mondtuk, az első lépésünk legyen az, hogy bemegyünk és végrehajtunk egy stratégiai felderítést, hogy lássuk, ott vannak-e.”

De ahelyett, hogy néhány SEAL-t küldtek volna a helyzet felmérésére, az a döntés született, hogy a tengerészgyalogosok foglalják vissza a Mayaguezt és szabadítják ki a legénységét. Több mint 1100 tengerészgyalogos repült Okinaváról és a Fülöp-szigetekről a thaiföldi U Tapao légi bázisra.
Az SS Mayagez a Sziámi-öbölben, nemzetközi vizeken haladt, amikor kambodzsaiak elfoglalták és legénységével együtt a Kho Tang-szigetre vitték.
A MENTÉS

Május 15-én kora reggel a 600 fős tengerészgyalogos mentő erő első elemei támadást indítottak 11 darab H-53-as helikopterrel. A helikopterek közül három a USS Holt (DE-1074) rombolóra szállított tengerészgyalogosokat. A rombolón lévő csapat közvetlenül a Mayaguezt rohamozta meg, remélve, hogy kiszabadítják a legénységet. Bár a tengerészgyalogosok meleg ételt találtak a hajón, senki nem volt rajta, és egyetlen lövés nélkül visszafoglalták a Mayaguezt.

Ugyanekkor kb. 100 tengerészgyalogos landolt a sziget másik végén. Az volt a szándékuk, hogy átfésülik a 15 km
2-es szigetet a legénység után kutatva, és nem számítottak jelentős ellenállásra. Ehhez képest 150-200 jól felfegyverkezett vörös khmer vette tűz alá az amerikai gépeket. A nyolc helikopterből egy összetört a parton, egy másik vízbe zuhant a part közelében, míg egy harmadik hasra szállt a tengeren. Az életben maradt tengerészgyalogosok földhöz szegezve találták magukat a szigeten. Újabb 100 bőrnyakút repítettek be erősítésként, de felhagytak a reménnyel, hogy átfésülik a szigetet. Inkább próbáltak életben maradni a parton.

A szigeten zajló műveletek támogatásáként légi csapásokat mértek egy kambodzsai repülőtérre és egy ipari célpontra. Ezzel Amerika elszántságát akarták demonstrálni, és elérték a kívánt hatást. Egy halászhajó fehér zászló alatt megközelítette a USS Wilson (DDG-7) rombolót és átadta a Mayaguez 39 tengerészét.

Miután a foglyok kiszabadultak, a parton lévő tengerészgyalogosok a harc beszüntetésére kaptak parancsot, azonban a vörös khmerek ekkor támadásba mentek át. Az erős tűztámogatás alatt alkonyatkor sikerült visszavonulniuk a tengerészgyalogosoknak, de a szigeten hagyták 15 hajózó és tengerészgyalogos holttestét, három eltűnt tengerészgyalogost, valamint a lelőtt helikopterek titkos berendezéseit. Ekkor nagy szükség támadt a Fülöp-szigeteken lévő SEAL-ekre.
A bevetett könnygáz miatt gázálarcot viselő tengerészgyalogosok megrohamozzák a Mayagezt a Kho Tang-szigetnél.
A FREGATTHADNAGY NEMET MOND

Coulter fregatthadnagy és tizenhárom embere két C-2-es szállító repülőgéppel indult el május 13-án este Subic Bay-ből a Sziámi-öbölbe. Miután landoltak a USS Coral Sea-n, Coulter találkozott Coogan ellentengernaggyal, a repülőgép-hordozó harci kötelék parancsnokával. Coogan ellentengernagy azt akarta, hogy a SEAL-ek fegyvertelenül, fehér zászló alatt menjenek ki a szigetre a USS Wilson parancsnoki csónakjával, és keressék meg az amerikai holttesteket, valamint a helikopterek fekete dobozait és rejtjelező készülékeit.

Coulter elképedt. Volt lehetősége beszélni a szigetről visszatért tengerészgyalogosokkal, és tudta, hogy legalább 150 jól felfegyverkezett vörös khmer tartózkodott a szigeten. Nem állt szándékában fegyvertelenül odavinni az embereit, ahol az előbb páholták el a tengerészgyalogosokat. A tengernagy azzal érvelt, hogy röplapokat fognak ledobni, amiből a kambodzsaiak megtudhatják, hogy a SEAL-ek nem ellenséges szándékkal mennek a szigetre. Coulter fregatthadnagy ezért sem lelkesedett, mivel tudta, hogy a vörös khmerek többsége analfabéta volt.

„Van hely a csónakunk orrában, ha lengetni akarja a zászlót, ellentengernagy. De én személy szerint nem tartom ezt túl jó ötletnek - mondta Coulter. - Nem megyünk. Nem megyünk oda fegyvertelenül. Mi nem így csináljuk.” Inkább azt javasolta, hogy a SEAL-jeivel éjszaka partra úsznak, stratégiai felderítést végeznek, majd elhozzák a holttesteket és a berendezéseket a helikopterekből. Bár Coulter fregatthadnagy már kockára tette a karrierjét, nemet mondva egy tengernagynak, de azzal, hogy megvalósítható alternatívát javasolt, megkímélte magát a további bajoktól.

Coogan ellentengernagy végül úgy döntött, nem lesz semmilyen mentőakció, hacsak nem lesz rá bizonyíték, hogy a három eltűnt tengerészgyalogos valamelyike még él. Másnap reggel a USS Wilson angol, francia és khmer nyelven üzenetet sugárzott három órán át, közölve, hogy nem ellenséges a szándékuk, csak el akarnak vinni minden amerikait a szigetről, élőt és holtat egyaránt, ezért fegyvertelen csónakot küldenek ki, ha a vörös khmerek jeleznek nekik. A USS Wilson legénységének fele figyelte a partokat és a dzsungelt, de semmilyen jelzést nem észleltek. Mivel nem volt jele annak, hogy a három tengerészgyalogos még életben volt, a USS Wilson elhagyta a térséget.
Coulter fregatthadnagy szakasza az Egyes SEAL Csapatból a fülöp-szigeteki Subic
Bay-ben állomásozott, amikor a Sziámi-öbölbe hívták őket.
VISSZA A FLOTTÁHOZ

A Mayaguez-incidens a SEAL-ek Haditengerészeten belüli helyzetét szimbolizálta: a különleges hadviselés olyasmi volt, amit a reguláris parancsnokok eltűrtek, de csak épp hogy. Amint SEAL-eket kellett bevetni, nem sokat foglalkoztak a képességeik kihasználásával, és jobbára feláldozhatóknak tartották őket. Ahelyett, hogy egy integrált csapatként működtek volna, a SEAL-ek és a reguláris Haditengerészet erői külön szervezetben tevékenykedtek.

A SEAL tisztek szerettek a különleges hadviselésnél maradni, ami még jobban elszigetelte őket a flottától. Ahogy a SEAL-ek elidegenedtek a reguláris Haditengerészettől, a kevés támogatásuk is jelentősen csökkent. A Haditengerészet nagyon közel állt hozzá, hogy feloszlassa a SEAL csapatokat, vagy tartalékos állományba tegye őket.

A Tengerészgyalogság parancsnokai úgy gondolták, a partraszálló műveletekhez szükséges felderítést saját erővel is meg tudják oldani, míg a Haditengerészet vezetői úgy vélték, a SEAL-ek feladataiból és képességeiből nincs sok haszna a flottának. A küzdelem természetesen leginkább a pénz körül forgott. Bár a Haditengerészet költségvetéséből csak töredék jutott a SEAL-eknek, a vietnami háborút követő szűk esztendőkben csábító célponttá váltak.

A SEAL parancsnokok úgy döntöttek, változtatnak az álláspontjukon, és megmutatják a SEAL-ek értékeit a flotta vezetőinek. Hidegháborús célpontokra koncentráltak, amelyek kihívást jelentettek a hagyományos erőknek, de a tengeri különleges műveleti erők támadhatták őket. Ezek a célpontok a Szovjetunióban, vagy a vele szövetséges országokban voltak.

Magas rangú SEAL tisztek eligazítást tartottak a flottaparancsnokoknak arról, hogy a SEAL-ek hogyan támogathatták a hagyományos Haditengerészetet. A SEAL-ek például eredményesen hajthattak végre szabotázs akciókat sebezhető parti objektumok ellen, a repülőgép-hordozók légi csapásai után felmérhették az okozott károkat, és nagy értékű célpontokat jelölhettek meg lézerrel a bombázók számára.

Az új feladatok kifejezetten kerülték az önálló műveleteket. A folyami hadviselés és a felkelők elleni hadviselés kisebb hangsúlyt kapott a közvetlen művelet és különleges felderítés kedvéért, amelyek közvetlenül támogatták a flották hagyományos tevékenységét. A SEAL kiképzést kiterjesztették sarkvidéki és sivatagi környezetre is, bár ez azt jelentette, hogy a dzsungelre és a tengerre kevesebb idő jutott.

Az 1980-as évek elejére a SEAL-eket bevonták a 2., 6. és 7. flotta hadgyakorlatainak terveibe, emiatt a flottaparancsnokok erősebben támogatták a SEAL-ek szükségességét. Az erőfeszítések elérték a céljukat: ugyanazok a parancsnokok, akiket meg kellett győzni a SEAL-ek hasznosságáról, már nélkülözhetetlennek látták őket, és elhárult a feloszlatás veszélye az elit tengerészek feje fölül.
SEAL-ek jelölik meg a partot egy hadgyakorlaton. Azzal, hogy megmutatták, támogatni tudják a flották műveleteit, a SEAL-ek megmenekültek a feloszlatástól.
Az 1970-es évek vége több változást is hozott a SEAL doktrinában. A dzsungel és tenger mellett sivatagi és sarkvidéki környezetre is elkezdték kiképezni őket.
TÖRTÉNELEM

Mayaguez-incidens
NavySEALs.hu