A 75. ranger ezred egyik specialitása, hogy ejtőernyővel leugorva repülőtereket foglalnak el, így a Paitilla repülőtér elfoglalására is a rangerek lettek volna a legalkalmasabbbak. A Haditengerészet vezetőinek azonban nem tetszett, hogy egyetlen egységük sem kapott komolyabb szerepet az Igaz Ügy hadműveletben, és sikerült elérniük, hogy a Négyes SEAL Csapat kapja meg ezt a feladatot a rangerek helyett. A SEAL-ek feladata az lett, hogy rongálják meg a Paitilla repülőtéren lévő Learjet repülőgépet, hogy Manuel Noriega ne használhassa fel azt menekülésre.
 
A műveletet John Sandoz sorhajókapitány, a Kettes Haditengerészeti Különleges Hadviselési Csoport (NSWG-2) parancsnoka tervezte meg. A terv szerint 48 SEAL tengerészt három szakaszba szervezve juttatják a kifutópálya déli végének közelébe. A SEAL-ek ezután az 1050 méter hosszú kifutópálya északi végéhez mennek, a hangárakhoz, ahol Noriega sugárhajtású gépét tárolták. Az egyik szakasz megrongálja a Learjetet, míg a másik kisrepülőgépeket húz a kifutópályára, ezzel megakadályozva, hogy repülőgépek szálljanak fel vagy le rajta. A harmadik szakasz biztosítja az irányítótornyot a kifutópálya másik oldalán.
 
Sandoz véleményezésre átadta a tervet az alárendeltségébe tartozó tapasztalt SEAL-nek, Michael J. Walsh korvettkapitánynak. Walsh nem sokkal korábban tért vissza egy 3 éves panamai külszolgálatról, így jól ismerte az országot és annak helyzetét. Walsh korvettkapitány azonnal elvetette ezt a tervet, és három másikat javasolt helyette.
 
Az első terv szerint egy 8 fős SEAL raj odahajt a Paitilla repülőtér kerítéséhez egy olyan gépjárművel, amely megszokottnak látszik azon a környéken. Az előzetes felderítéskor felfigyeltek egy lyukra a kerítésen, amelyet felhasználhatnak a bejutáshoz. Négy SEAL hátramarad őrködni a kerítésnél, a másik négy elit tengerész pedig a hangárhoz megy, a hangtompítós MP-5 géppisztolyaikkal zajtalanul semlegesítik az őröket, majd megrongálják Noriega tábornok repülőgépét.
 
Walsh második javaslat szerint egy SEAL mesterlövész csapat beszivárog a repülőtérre, és tüzelőállást foglal a reptér önkiszolgáló éttermének tetején. Onnan rálátnak a főkapura, a hangárra, valamint a reptér többi részére. Amennyiben Noriega repülőgépe elindulna, a SEAL-ek tüzet nyitnak a pilótafülkére vagy a futóművekre.
 
A harmadik, és talán legjobb terv szerint egy ugyanilyen kétfős SEAL mesterlövész csapat a repülőtér melletti egyik házban helyezkedne el, és onnan tevékenykedne. Ez a terv tette volna ki a SEAL-eket a legkisebb veszélynek, és ez felelt volna meg leginkább annak, ahogy a SEAL-ek tevékenykedni szoknak. Azonban Sandoz sorhajókapitány elvetette ezeket a javaslatokat és az eredeti terv került megvalósításra. A Négyes SEAL Csapat elpróbálta a tervet a floridai Hurlburt Field repülőtéren, majd december 18-án este Norfolkból elrepültek az 5 órás repülőútra lévő panamai Howard légierő bázisra.
A Paitilla repülőtér. A Négyes SEAL Csapatból szervezett különítmény csak kemény harc árán tudta elfoglalni.
A Négyes SEAL Csapat G szakaszának 1988-as csoportképe a Perzsa-öbölben.
Panamában egyikük elesett, ketten megsebesültek.
A TÁMADÁS

1989. december 19-én 17.00-kor a három SEAL szakasz felszerelését és harci gumi rohamcsónakjait (CRRC) teherautókra rakták a Rodman támaszponton, és elvitték a kb. 5 km-re délre lévő Kobbe erődhöz. Nem akarták a Rodman támaszponton vízre tenni a csónakokat, nehogy az ellenség észlelje a készülődést, inkább a Kobbe parton indították el őket.
 
18.00-kor a parttól kb. 3 km-re az SBU-26 járőrhajója vontára vette a 15 CRRC gumicsónakot. A járőrhajónak kellett a célpont elé vontatnia a Papa harci különítményt, amely a Négyes SEAL Csapat B, D és G szakaszaiból állt Tom McGrath fregattkapitány vezetése alatt. A G szakasznak egyenesen Noriega gépének hangárjához kellett futnia, a B szakasznak le kellett zárnia a betont, míg a D szakasz feladata az irányítótorony elfoglalása volt. A SEAL-eknél rengeteg fegyver volt. Nemcsak M-16/M-203-asok, CAR-15-ösök és pisztolyok, hanem M-249-es és M-60-as géppuskák is. Az arzenáljukat repeszgránátokkal Claymore aknákkal, és AT-4-es páncéltörő rakétákkal egészítették ki.
 
23.30-kor a gumicsónakok megálltak a repülőtér előtti vizeken, amíg két SEAL partra úszott és felderítette a partraszállási helyet, majd vörös színű zseblámpával a Morse-kód A betűjét villogtatva jelt adtak a kirakás megkezdésére. Míg McGrath fregattkapitány a járőrhajón maradt, a szakaszokat a helyettese, a grenadai veterán Patrick Toohey korvettkapitány vezette ki a partra. 00.45-kor a kifutópálya déli végénél partra szálló SEAL-ek lövéseket és robbanásokat hallottak; a Bayonet harci kötelék, amelyhez a Papa harci különítmény is tartozott, ekkor támadta meg a Commandanciát, a panamai véderők főparancsnokságát. A meglepetés erejére már nem számíthattak a SEAL-ek.
 
A Toohey korvettkapitány által vezetett SEAL-ek átbújtak a biztonsági kerítésen, majd a három szakasz megindult a kijelölt feladata végrehajtására. Gondot okozott, hogy a kifutópálya, az irodaépület és maga a hangár is ki volt világítva. Ráadásul fedezéket sem nyújtott a terep, és a SEAL-ekhez csatlakozott két harci irányító képtelen volt kapcsolatba lépni a tűztámogatásra kijelölt AC-130-as repülőgéppel. A pozitív oldalon az állt, hogy korábban a nap folyamán egy SEAL figyelőcsapat megszállt egy bérházat a reptérrel szemben, és valós idejű információkat közölhettek a csapat- és járműmozgásokról.
 
Eddig rendben mentek a dolgok. A B szakasz tagjai lefegyvereztek néhány őrt, a G szakasz pedig haladt tovább a hangárok felé. Ekkor a SEAL csoport jelentést kapott, hogy egy helikopter hagyta el Colont és a Paitilla felé indult - lehet, hogy Noriegával a fedélzetén. Ezért a D szakasz lesállást foglalt a kifutópálya közepénél, de mivel tévesnek bizonyult az információ, néhány perc után folytatta útját a toronyhoz. A másik két szakasz haladt tovább a kifutópálya nyugati oldalán.
Az SBU-26 PB járőrhajója a Rodman támaszponton, amely a CRRC-ket vontatta a Paitilla repülőtér közelébe.
TŰZHARC

01.15-kor a SEAL-ek a három legészakibb hangárral szemben voltak. Panamai katonák őrizték az északi és a középső hangárt, amelyben a Learjet volt. A G szakasz volt az élen, az egyik raja a kifutópálya északi vége felé tartott. A panamaiak észrevették őket, és tüzelőállásokat kerestek a hangáron belül. A G szakasz két raja is tüzelőállásokat foglalt, az első kb. 30 méterre volt a hangártól, a második pedig valamivel mögötte. Egy panamai katona kikiáltott a hangárból, hogy az amerikaiak adják meg magukat. Erre az egyik SEAL azt válaszolta, hogy inkább a panamaiak adják meg magukat. Az első raj - felismerve, hogy rossz helyzetben van a kivilágított reptéren - megpróbált visszahúzódni. Ekkor egy sortűz jött a hangárból, amire rövid, de heves tűzharc robbant ki, és egy kivételével a raj minden tagja megsebesült. A reptérrel szemben lévő házakból panamai milicisták is tüzet nyitottak a SEAL-ekre, akik így halálos kereszttűbe kerültek. Néhány tengerész meghalt, a társaik ledobták a hátizsákjaikat, hogy magukkal vigyék a holttesteket.
 
A G szakasz megpróbált fedezékbe húzódni, míg a B szakasz a hangárhoz sietett a bajtársaik megsegítésére. A Légierő harci irányítói ismét megpróbáltak kapcsolatba lépni az AC-130-assal, de most sem jártak sikerrel. A SEAL-ek elkezdték elhúzni a halottaikat és a súlyos sebesülteket. Közben Mike Phillips korvetthadnagy a G szakasz második rajából parancsot adott a Learjet megrongálására, ezért az egyik SEAL beleeresztett egy AT-4-es páncéltörő rakétát. Lassan a SEAL-ek tűzfegyelme és nagyobb tűzereje érvényre jutott, és az életben maradt panamai katonák 01.17-kor elmenekültek.
 
Toohey korvettkapitány 01.46-kor jelentette, hogy biztosították a repteret, majd fél órával később megérkezett egy mentőhelikopter, amely elszállította a sebesülteket. 03.15-re több védőállást foglaltak a SEAL-ek a reptér délkeleti oldalán, majd néhányan felderítették a hangárokat, miközben a többiek kisrepülőgépeket húztak a kifutópályára, hogy megakadályozzák a használatát. A felmentő csapat másnap 14.00-kor érkezett meg egy ranger század személyében, amelyet 5 db CH-47-es helikopter szállított a repülőtérre. A SEAL-eket ezekkel a helikopterekkel vonták ki. Az 5 órásra tervezett bevetésből 37 órás művelet lett.
 
A Paitilla repülőtéri műveletben életét vesztette John P. Connors fregatthadnagy, Donald L. McFaul főaltiszt, Chris Tilghman első osztályú altiszt és Isaac Rodriguez másodosztályú altiszt, aki elvérzett, mire megérkeztek a helikopterek. Nyolc további SEAL súlyosan megsebesült.

A paitillai tragédia egyértelműen a rossz tervezés következménye volt, és komoly vitákat eredményezett a SEAL-ek között a feladataikkal kapcsolatban. A SEAL-eket nem repülőterek megrohamozására hozták létre, és noha sikerült végrehajtaniuk a feladatot, nagy árat fizettek érte.
Noriega  megrongált Learjet repülőgépe a Paitilla repülőtéren. A SEAL-ek négy embert vesztettek a harcban.
TÖRTÉNELEM

Panama: Paitilla repülőtér
NavySEALs.hu