A Red Cell tagja biztonsági ellenőrzésen. Az egység tagjai pontosan úgy csaptak le a
bázisokra, ahogy a terroristák is tennék.
A CSAPAT ÉS A KIKÉPZÉS

A Red Cell minden tagját személyesen Richard Marcinko fregattkapitány válogatta ki: „Tizennégy pallótulajdonos volt az egységben, három tiszt és tizenegy legénységi állományú - egy szakasz, két csónaklegénység, hét pár úszótárs. Klasszikus SEAL tervezet.” Egy főtől eltekintve, aki korábban tengerészgyalogos felderítő volt, majd a Haditengerészet biztonsági különítményénél dolgozott, a Red Cell valamennyi tagja a Hatos SEAL Csapatból került ki.

A csapathoz ki volt jelölve egy jogi tiszt, biztosítva, hogy minden akció a törvényesség keretein belül kerüljön végrehajtásra, emellett minden műveletet először Lyons altengernagy hagyott jóvá. A Hatos SEAL Csapat három egykori tagja pedig videóra rögzítette az összes gyakorlatot, hogy később segítségükre legyen az akció kiértékelésében, és a szerzett tapasztalatokat megoszthassák a bázisok védelmével megbízott egységek és szervezetek tagjaival.
 
A Red Cellnél az egyéni kiképzés nem volt alapvető fontosságú, hiszen a csapattagok a Hatos SEAL Csapatnál már aktív szolgálati tapasztalatokat szereztek. A Heckler & Koch virginiai Chantilly-ben lévő létesítményének alagsori lőterén tartották fenn a minősítésüket pisztolyra és géppisztolyra. Defenzív autóvezetést Bill Scott versenyző iskolájában tanultak, és az itt elsajátított technikákat később továbbadhatták a Haditengerészet magas rangú parancsnokait fuvarozó sofőröknek.
 
A gyakorlati készségek mellett az elméletre is hangsúlyt helyeztek a Red Cellnél. Tanulmányozták a különböző terrorista csoportokat, azok eljárási módjait és technikáit. Ezeket aztán arra hasznosították, hogy bejussanak az ellenőrzésre kiszemelt haditengerészeti támaszpontokra.
A kerítések nem jelentettek akadályt a Red Cellnek: vagy átmásztak, vagy egyszerűen levágták a lakatot és kicserélték a sajátjukra.
BIZTONSÁGI GYAKORLAT

A Red Cell első éles gyakorlatára 1985 júniusában került sor a Connecticut állambeli Grotonban, ahol a New London tengeralattjáró bázis található. A Red Cell néhány tagja bérelt egy kis hajót, és szemtelenül egy szovjet zászlót felhúzva, a szárazdokkok felé manővereztek, ahonnan videokamerával lefilmezték az atom-tengeralattjárókat, mindezt anélkül, hogy bárki felfigyelt volna rájuk.

Az előzetes felderítés során észlelték, hogy a bázis lőszerraktárát nem védte kerítés, csak egy 30 méteres meredek szikla. A Red Cell négy tagja ezen a sziklán leereszkedve jutott be a bázisra. „Semlegesítették” az egyetlen őrszemet és meglepő csapdákat helyeztek el a közeli propángáz tartályokra. Ezután feltörték a zárat a lőszerraktár egyik mellékajtaján és behatolva meglepő csapdákat helyeztek el a bent tárolt torpedók és atomtöltetű rakéták előkészítő körletében.
 
Másnap egy csapat ismét behatolt a bázisra. Betörtek a kórházba, a híradó központba és a parancsnokság épületébe, ellenállás nélkül. Ráadásul a Red Cell négy búvára beúszott a dokkokhoz, kimászva átöltöztek civil ruhába, amit vízálló zsákban vittek magukkal, és észrevétlenül semlegesítették az őröket, akik nyugodtan kávézgattak az őrbódékban. Ezután gyakorló robbanóeszközöket helyeztek el az egyik tengeralattjáró merülőlapátjára, majd behatoltak egy másik tengeralattjáróba.

A csapat gond nélkül bejárta a tengeralattjárót, sehol sem igazoltatták őket. Így aztán robbanótölteteket helyeztek el az irányítóteremben, a reaktorteremben és a torpedóteremben. Ha ezek a töltetek valódiak lettek volna, a Red Cell tagjai teljesen megsemmisíthették volna az atom-tengeralattjárót, és komoly sugárszennyezést idézhettek volna elő.
A connecticuti New London tengeralattjáró bázis volt a Red Cell első igazi biztonsági gyakorlatának helyszíne.
A CSENDES-ÓCEÁNON

1985 nyarán a Red Cell a csendes-óceáni amerikai bázisokat tesztelte, gyakorlatokat hajtva végre a Fülöp-szigeteken, Guamon és Japánban. A Fülöp-szigeteken a Cubi Point Haditengerészeti Légi Támaszpontot vették célba a teszteléshez. Egy alkalommal túszul ejtették a támaszpont parancsnokhelyettesét a titkárnőjével együtt, és bár a Haditengerészeti Nyomozó Szolgálat (NIS) emberei körülvették őket, a „terroristák” könnyedén kitörtek, és a túszaikkal együtt eljutottak a Red Cell saját DC-9-es repülőgépére.

Japánban, a szaszebói támaszpont repülőterén a Red Cell két tagja lopott hajózó ruhában odasétált a hangárok előtt álló egyik F-14-es vadászgéphez, és gond nélkül elhelyezte a gyakorló töltetet. Közben az őr- és biztosító egység egyik járműve el is hajtott mellettük, de nem találták gyanúsnak őket, így zavartalanul elsétálhattak.

Szaszebó kikötőjében viszont teljes vereséget szenvedett a Red Cell egy furcsa, de nagyon hatékony biztonsági erőtől. „Egy kiképzési gyakorlaton arra kértek minket - írta Dennis Chalker -, hogy hajtsunk végre úszó támadást egy horgonyzó hadihajó ellen. Többen párokban dolgozva próbálunk meg aknákat vagy IED-ket rögzíteni a parttól távol lehorgonyzott hajóhoz. A vízben a Haditengerészeti Emlős Program néhány végzőse dolgozott ellenünk, őrkiképzést kapott delfinek. […]

Nem féltünk a delfinektől. Igazából biztosak voltunk benne, hogy le tudjuk győzni őket, ha óvatosak leszünk, és megfelelően tervezzük meg az úszásunkat. Purdue-vel dolgoztam úszópárban, aztán külön támadásban, a közeli mólókról indulva. A mólók némi védelmet nyújtottak nekünk, de amint elhagytuk a fedezéküket, észrevettek minket. [...] Éjszaka volt, és sötét volt a víz, de ez nem sokat számított azoknak a delfineknek. [...]

Nem számít, hogyan próbáltuk, egyenként, párosával, akárhogy, ezek a delfinek elcsíptek minket. Nem igazán szerettem ezeket az úszásokat. A delfineken gyakorló hevederzet volt rárögzített kis zöld világító rudakkal. Időnként zöld villanást láttál, ahogy az egyik eltűzött melletted. Ez egy kis figyelmeztetést adhatott, mielőtt elkaptak. Egyikünknek sem sikerült a támadás.”
Az amerikai haditengerészet palackorrú delfineket használt a horgonyzó hajók oltalmazására és tűzszerészeti célokra.
AIR FORCE ONE

A Red Cell „terroristák” az egyik legnagyobb feltűnést keltő akciójukat a kaliforniai Point Mugu Haditengerészeti Légi Támaszponton hajtották végre 1985 szeptemberének elején, amikor ott tartózkodott az elnöki különgép, az Air Force One, mivel Ronald Reagan elnök a kaliforniai elnöki farmon vakációzott éppen.

A Red Cell tizenhárom tagja különböző útvonalakon és időpontokban érkezett Kaliforniába, azt gyakorolva, hogy egy idegen országba szivárognak be. A felderítéshez hamis papírokkal bérelt személyautót és lopott kerékpárt is igénybe vettek, és sikerült gyenge pontokat találniuk a Point Mugu támaszpont védelmén. Robbanótölteteket helyeztek el az őrizetlenül álló F-18 Hornet vadászbombázókon, „megsemmisítették” a bázis fő rádióantennáját, füstgránátokat robbantottak a parancsnoki épületben, és száguldoztak a kifutópályán, miközben a biztonságiak három terepjárója üldözte őket.

A Red Cell „terroristák” ráadásul elkötöttek egy lőszerszállító teherautót, megpakolták gyakorló bombákkal és a nőtlen tiszti szállás parkolójában hagyták. Miután egész hétvégén ott állt háborítatlanul, áthajtottak vele az Air Force One közelébe, aktivizálták a „robbanószerkezetet” és elsétáltak. Ha ez a szerkezet valódi lett volna, az elnöki különgéppel és az összes közelében tartózkodóval végezhettek volna.
Az Air Force One landol a Point Mugu Haditengerészeti Légi Támaszponton, ahol a Red Cell gyakorlatának része lett.
EGY ÖTLET VÉGE

A Red Cell ellenőrzéseit nem mindig fogadták jól a bázisparancsnokok. Többen voltak olyanok, akik úgy látták, ha a Red Cell sikerrel jár, azzal őket rossz színben tűnteti fel, és ez hatással lehet az előmenetelükre.  Többen panaszt is tettek Lyons tengernagy utódjánál, Donald S. Jones altengernagynál. A panaszokat egy per tetőzte be, amit egy bázis civil biztonsági őre indított a Haditengerészet ellen, azt állítva, hogy a Red Cell túlbuzgó operátorai bántalmazták. A Haditengerészet végül peren kívül megegyezett a biztonsági őrrel, de az esetnek később komoly következményei lettek a Red Cellre nézve.

A Red Cell 1986-ban ismét költözött, ezúttal a marylandi Indian Head haditengerészeti bázis lett az otthonuk. Az új parancsnoksághoz új parancsnokot is kaptak, Richard T. P. Woolard sorhajókapitány, egy vietnami SEAL veterán személyében. A Red Cell több évig folytatta még a haditengerészeti bázisok ellenőrzését, de soha nem tért vissza az eredeti karakteréhez és eljárási módjához.

Fokozatosan egyre korlátozóbb szabályokat írtak elő a Red Cellnek, és  a gyakorlatokat olyan forgatókönyv szerint kellett végrehajtaniuk, ami garantálta az őr- és biztosító csapatok sikerét. A Red Cell hamarosan tanácsadóvá degradálódott: az operátorok elmentek egy haditengerészeti bázisra, megfigyelték az őrség működését és eljárásait, majd észrevételt tettek, hogy milyen pontokon lehetne javítani. Az egységet végül 1991 októberében feloszlatták.
Az 1990-es évekre a Red Cell már csak tanácsadóként tevékenykedett, a bázisok őrzését ellátó alakulatoknak javaslatokat téve.
TÖRTÉNELEM

Red Cell
1984 elején Richard Marcinko fregattkapitánynak, a Hatos SEAL Csapat egykori parancsnokának jelentkeznie kellett James A. Lyons altengernagy, a Haditengerészet vezérkari főnöke tervezési, elvi és műveleti helyettesének irodájában. A találkozó alatt Lyons altengernagy kifejtette Marcinko fregattkapitánynak, hogy aggódik az amerikai katonai bázisok terrortámadásokkal szembeni sebezhetősége miatt. Minden oka megvolt erre: az előző év októberében 241 amerikai tengerészgyalogos halt meg, amikor az Iszlám Dzsihád öngyilkos merénylője robbanóanyaggal megpakolt teherautóval behajtott a bejrúti laktanyájukba.
 
Marcinko fregattkapitány javaslatot tett egy olyan egység létrehozására, amelynek feladata az amerikai haditengerészeti bázisok biztonságának tesztelése lenne. A Haditengerészet Biztonsági Koordinációs Csapata hivatalosan az OP-06D megjelölést kapta, de az operátorok csak a Red Cell (Vörös Sejt) nevet használták. A név részben onnan eredt, hogy az egység úgy épült fel, mint egy terrorista sejt, és mivel a legmagasabb szintű harckészültségi helyzet színe a vörös, az is része lett az egység nevének.
 
A Red Cell első otthona egy kis iroda lett a Pentagonban, ahol a hosszú hajú, bajuszos, szakállas, fülbevalós, civil ruhát viselő operátorok nem kis feltűnést keltettek, majd 1985 végén átköltöztek a washingtoni Dulles repülőtérre, egy használaton kívüli raktárépületbe.
NavySEALs.hu