1961. május 25-én John F. Kennedy amerikai elnök nagy jelentőségű beszédet mondott a Kongresszusban, melyben a legnagyobb feltűnést az a kijelentés keltette, hogy egy évtizeden belül embert küldenek a Holdra. A beszédben szó volt a katonaság átalakításáról is, hogy az alkalmas legyen félkatonai  műveletekre és nem hagyományos háborúk megvívására. Célul tűzte ki a különleges műveleti erők és nem hagyományos hadviselési egységek növelését és megerősítését is.

William H. Hamilton korvettkapitány, a UDT-21 parancsnoka St. Thomas-on volt az elnöki beszéd idején, és meglátta a nagy lehetőséget. A csapata tisztjeivel nekiállt levelet írni Arleigh A. Burke tengernagynak, a Haditengerészet vezérkari főnökének (CNO), egy új egységet javasolva, ami nem kötődne olyan szorosan a kétéltű erőkhöz, mint a UDT. Ez a haditengerészeti kommandó nem csak tengeren lenne képes tevékenykedni, hanem szárazföldön és a levegőben is.

A Haditengerészet már korábban elgondolkodott a nem hagyományos hadviselésben betöltött szerepén, 1960 szeptemberében felállítva a Nem Hagyományos Tevékenységek Bizottságát. A SEAL (SEa, Air and Land - tenger, levegő és szárazföld) rövidítést e bizottság utódja, a Nem Hagyományos Tevékenységek Munkacsoport használta először egy 1961. március 10-i emlékeztetőben. A Munkacsoport egy-egy egység felállítását javasolta mindkét parton, hogy a gerilla- és gerillaellenes műveletek fejlesztésének fókuszpontjai legyenek.

Hamilton nem írta meg hiába a levelét. Hamarosan a Pentagonban találta magát 4,3 millió dolláros költségvetéssel, és a feladattal, hogy készítse elő a két SEAL csapat felállítását. Az világos volt Hamilton számára, hogy a UDT csapatokat nem lehet egyszerűen átalakítani SEAL csapatokká, mivel a kétéltű erőknek továbbra is szükségük volt a békaemberekre. Ez új szervezetet tett szükségessé új felszereléssel és új feladatokkal.

Hamilton korvettkapitány idejének zöme 1961 második felében azzal telt, hogy eldöntse, mekkorák legyenek a SEAL csapatok, hogyan legyenek felszerelve, milyen legyen a kiképzésük és hol tartsák azt. Természetesen a UDT modellt vette alapul, egy-egy csapattal a két parton, a virginiai Little Creekben és a kaliforniai Coronadóban. A csapatok létszáma 10 tisztben és 50 legénységi állományú tengerészben lett megállapítva, parancsnokként egy sorhajóhadnaggyal.
Roy Boehm (balra), az első SEAL, tanácsadóként Vietnamban. Boehm jelentős szerepet játszott a SEAL Csapatok létrehozásában és kiképzésében.
AZ ELSŐ SEAL

Jóval a SEAL csapatok hivatalos felállítása előtt Little Creekben gyors ütemben zajlottak a fejlesztések. Ennek egyik oka Washington közelsége volt. Hamilton korvettkapitány az ottani UDT csapatokra támaszkodott, hogy segítsenek kidolgozni az új csapatok struktúráját.

A másik ok Roy H. Boehm fregatthadnagy volt, aki legénységi állományú tengerészként szolgált a II. világháborúban és Koreában, majd 1954-ben átment a UDT kiképzésen, és 1961 elején hadműveleti tiszt volt Hamilton korvettkapitány régi csapatában, a UDT-21-ben.

Boehm fregatthadnagy megérezte a változás szelét. Legalább fél évvel a SEAL csapatok hivatalos felállítása előtt embereket küldött speciális iskolákba, hogy olyan nem hagyományos ismereteket sajátítsanak el, mint például a kézitusa, a zárfeltörés vagy a kasszafúrás.

1962. január 1-én hivatalosan is létrejött az Egyes SEAL Csapat a kaliforniai Coronadóban David Del Giudice sorhajóhadnagy vezetésével és a Kettes SEAL Csapat a virginiai Little Creekben John F. Callahan sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt. Bár Callahan sorhajóhadnagyot nevezték ki a Kettes SEAL Csapat első parancsnokának, a washingtoni elfoglaltságai miatt csak néhány héttel később érkezett meg Little Creekbe, és addig Roy Boehm vezette a csapatot, és őt tartják az első SEAL-nek.
Az Egyes SEAL Csapat „pallótulajdonosai”, vagyis alapító tagjai 1962-ben, ejtőernyős kiképzésen.
EMBEREK ÉS FELSZERELÉS

A csapatok személyi állományát adó embereket a különféle ismereteik alapján választották ki. Ezek az emberek mind UDT-tengerészek voltak, vagyis remek fizikummal rendelkeztek és dolgozni tudtak a különféle légzőkészülékekkel. Emellett néhányan olyan szakképesítéssel rendelkeztek, amire szükség volt az új csapatoknál. Rudy Boesch főaltiszt, a Kettes SEAL Csapat alapító tagja: „Az ok, amiért kiválasztottak, amennyire tudom, az volt, hogy én voltam az egyetlen főaltiszt a UDT-21-nél, aki akkor ejtőernyős minősítésű volt. 1958-ban én voltam a néhány ember egyike, aki a UDT-21-től ugró kiképzésre ment Fort Benningbe. Akkoriban szigorúan önkéntes volt a békaembereknek az ugró iskola. Amikor Roy-nak kellett egy főaltiszt a Kettes Csapathoz, ott voltam, és így lettem jó ideig a Kettes Csapat főaltisztje.”

Az új csapatok felállítását olyan fontosnak tekintették, hogy magas elnöki prioritást kaptak mind az élőerő, mind a felszerelés tekintetében, ennek ellenére hiány volt fegyverből és felszerelésből. Rudy Boesch: „Szinte minden, amire szükségünk volt, még érkezett a csatornákon keresztül. De Roy Boehm nem arról volt ismert, hogy vár a csatornákra, amikor szükség van. Miközben Kuba forrósodott, a SEAL-ek egyik feladata az lehetett, hogy gerilla műveleteket hajtsanak végre Kubában. Ha nincs felszerelés, nincs művelet, és a helyzet nem tűrt halasztást… Egyik este kilenc után több srác Roy-jal az élen elment a Sears-be meg a Ward’s-ba, és az üzletvezetőkkel kinyittatták a helyeket. A Csapat első kézifegyverei, főleg pisztolyok, egyenesen az üzletek vitrinjeiből kerültek ki. Szükség volt az anyagra, volt pénzünk, hogy megvásároljuk, és azonnal akartuk! Órákat, egyenruhákat, rendőrségi pisztolytáskákat és tártartókat, mindenféle cuccot vettünk a nyílt piacon.”

Boehm hamarosan bajba került a nehézkes feletteseinél. A nyílt piacon vásárolt új légzőkészülékeket, majd a szükséges papírmunkát mellőzve át is alakíttatta azokat. Hivatalos vizsgálat indult. Aztán HALO ejtőernyőket vett, hogy az emberei gyakorolhassák a nagy magasságból alacsony nyitással végrehajtott ugrásokat. Ezeket az ernyőket is módosítani kellett. Újabb vizsgálat indult. A legnagyobb hűhó abból kerekedett, amikor Boehm vásárolt 132 darab új AR-15-ös gépkarabélyt, az M-16-os elődjét. Akkoriban senki nem használta a katonaságnál, így sem ellátó rendszer, sem pótalkatrészek nem voltak az új fegyverhez. Újabb vizsgálat.

Boehm talán még hadbíróság elé is került volna, ha Kennedy elnök el nem látogat Little Creekbe. Az elnök beszélgetni kezdett az egyik SEAL-lel, aki bemutatta az új felszereléseket, köztük az AR-15-öst. Az elnök megkérdezte, mennyire tetszik az új fegyver a SEAL-eknek, mire A. D. Clark azt felelte, szerinte az összes többit ki lehet dobni, nekik ez kell. Azt is közölte, hogy a főnökét hadbíróság elé akarják állítani a vásárlás miatt. Néhány nappal később Clark egy dedikált fényképet kapott Kennedy elnöktől, és a Boehm elleni vádak megszűntek létezni.
Kennedy elnök megszemléli a Kettes SEAL Csapatot 1962 áprilisában. Ennek a látogatásnak köszönhette Boehm, hogy nem állították hadbíróság elé.
KIKÉPZÉS

Ahhoz, hogy valaki bekerüljön egy SEAL csapatba, el kellett végeznie a 16 hetes UDT (később UDTR, még később UDTB) kiképzést, amit a 6 hetes Víz Alatti Úszó Iskola követett, majd további 3 hét a georgiai Fort Benningben, az ejtőernyős kiképzésen. Később annyiban módosult ez, hogy a UDT kiképzés, úszó iskola és ugró iskola után a keret kiképzésnek hívott SEAL Alap Betanítás (SBI) nevű kiképzésre jártak az újoncok. Az alapkiképzésen avatottakat vagy a UDT-ből átkerülőket ezen a 8 hetes kiképzésen ismertették meg a SEAL-ek módszereivel.

Az első SEAL-ek a Hadsereg és a Tengerészgyalogság különböző iskoláiba jártak, hogy olyan ismereteket sajátítsanak el, amikre szükség lehetett a feladataik végrehajtásához. Olyan iskolákat próbáltak ki, mint például a házi készítésű robbanóanyagok előállítása, a tűztámogatás irányítása, vagy a túlélés. Némelyiket ezek közül megtartották, a többit pedig szükségtelennek találva ejtették, míg végül kialakult egy program, amelynek elvégzése 18 hónapig tartott: bekötött és szabadeső ejtőernyőzés, dzsungel hadviselési kiképzés Panamában, gyalogsági alapkiképzés a Tengerészgyalogságnál, gerilla hadviselési kiképzés, judo és karate tanfolyamok, késharc, garott használat, Fulton kiemelési módszer, SERE túlélő és kitérő kiképzés, vietnami nyelvtanfolyam, és még több más speciális kiképzés. A SEAL csapatok az első katonai egységek között voltak, amelyeket kiképeztek a Különleges Romboló Atomlőszer (SADM) telepítésére, ami tulajdonképpen egy bőrönd-atombomba volt.

A SEAL csapatok a UDT-k példáját követték abban, hogy mindkét csapat saját kiképzést tartott. Ez azt jelentette, hogy a rivalizálás mellett saját egyéni kultúra is kialakult, és így sok apró dologban némileg különböztek egymástól a keleti parti és nyugati parti SEAL-ek. Ez a kettősség egészen 1971 augusztusáig tartott, akkor avatták az utolsó keleti parti osztályt. Azóta az Alap Víz Alatti Romboló/SEAL (BUD/S) kiképzést a nyugati parton, a kaliforniai Coronadóban tartják.
A keleti parti Kettes SEAL Csapat tagjai 1963 augusztusában, amikor az első HALO kiképzésen vettek részt Fort Braggben.
TÖRTÉNELEM

SEAL
NavySEALs.hu