Az amerikai erők, köztük SEAL-ek, békefenntartókként érkeztek a polgárháború sújtotta Szomáliába.
PARTRASZÁLLÁS MOGADISHUBAN

1992 decemberében egy tengeri deszant hajóraj érkezett Szomália partjai elé, amely a USS Tripoli (LPH-10) helikopteres partraszállítóból, a USS Juneau (LPD-10) partraszállító dokkhajóból, a USS Rushmore (LSD-47) partraszállító dokkhajóból, egy tengerészgyalogos expedíciós egységből, az Egyes SEAL Csapat A szakaszából és a Tizenkettes Különleges Hajós Egység (SBU-12) egy különítményéből tevődött össze.
 
A tengerészgyalogosoknak partra kellett szállniuk, hogy biztosíthassák Mogadishu tengerpart mellett fekvő repülőterét. Ehhez a partokat ábrázoló pontos térképre volt szükségük, ám ilyen nem állt rendelkezésükre. Az A szakasz SEAL-jeinek jutott a feladat, hogy az SBU különítmény támogatásával végrehajtsanak egy klasszikus hidrográfiai felderítést a partok feltérképezésére.
 
Az első felderítő feladatot 1992. december 6-án hajtották végre a SEAL-ek. Az A szakasz tizenkét tagja a hagyományos módon, vonalban úszva haladt a part felé, és mélységmérést végeztek zsinórral, amelynek súly volt a végére kötve. Amikor már csak a derekukig ért a víz, a SEAL-ek eltolódtak jobbra, és visszafelé úszva megismételték az eljárást. Eközben öt másik SEAL kiúszott a partra felmérni a terepet és a két térképész lemérte a távolságot, feljegyezte a part lejtését és a parton lévő akadályok helyét. A felderítéssel végző SEAL-ek  visszatértek a USS Juneau-ra, ahol az adatokat összesítve megszerkesztették a térképeket, amiket átadtak a tengerészgyalogosoknak, és felkészültek a következő feladatukra.
 
Másnap, december 7-én éjjel a SEAL-ek beúsztak Mogadishu kikötőjébe, ahol alkalmas partraszálló helyet találtak, felbecsülték a terület fenyegetettségét és kiderítették, hogy a kikötő alkalmas a szállítóhajók kirakódására. Ez elég nehéz bevetés volt; a SEAL-eknek erős áramlattal szemben kellett úszniuk, melynek során többen közülük túlhevültek és kimerültek. Ráadásul a kikötő erősen szennyezett vízében úszva néhány tengerész valamilyen betegséget is elkapott.
 
1992. december 9-én hajnalban kezdődött meg a partraszállás, amit a SEAL-ek és a tengerészgyalogos felderítők készítettek elő, akik 03.30-kor indultak el a part felé. Amikor a felderítők 05.40-kor partot értek, a CNN és más hírügynökségek tagjai várták őket, akik élőben sugározták a partraszállást. A SEAL-ek fél kilométerrel távolabb voltak. Közölték a felderítőkkel, hogy egy rakás újságíró van ott, ahol partra akarnak szállni, és ők nem mennek oda. A bőrnyakúak azonban úgy döntöttek, folytatják a felderítést, és így az egész világ láthatta őket.

A SEAL-ek és a felderítők biztonságosnak nyilvánították a repülőteret, és 11.45-kor elindultak az első járművek a part felé. Négy SEAL hullám megfigyeléseket végzett és a part felé irányította a Tengerészgyalogság partraszálló járműveit. A bőrnyakúak elfoglalták a kikötőt, és az amerikai erők berendezkedtek a nemzetközi repülőtéren.
Amikor 1992. december 9-én kora reggel a tengerészgyalogos felderítők partra szálltak Mogadishuban, a nemzetközi sajtó fogadta őket.
BÉKEFENNTARTÁS AFRIKÁBAN

A Szomáliában állomásozó 38 ezer fős ENSZ erők nagy részét az amerikai tengerészgyalogosok és a 10. hegyi hadosztály katonái adták. Tevékenységük során sikerült felszámolni az éhínséget, de a törzsi háború teljesen szétzilálta az ország infrastruktúráját, elhatalmasodott a korrupció, nyíltan folyt a fegyvercsempészet és a drogkereskedelem. A politikai rendezés legfőbb akadálya Mohamed Farrah Aidid, Sziád Barre hadseregének egykori tábornoka volt, aki az ország zömét ellenőrzése alatt tudta, és nem volt hajlandó osztozni a hatalmon.
 
Az A szakasz SEAL-jei folytatták a feladatok végrehajtását. December 17-én a francia Dupleix fregattról indulva felmérték Kismayo kikötőjét a másnapi partraszálló művelethez. A bevetés alatt szomáli orvlövészek lőttek rájuk, de nem találtak el senkit. December 26-án Munghiánál mérték fel a partot, ezúttal esemény nélkül. Később személyvédelmet biztosítottak az országba érkező amerikai vezetőknek, köztük George Bush volt elnöknek, és mesterlövészekkel támogatták a tengerészgyalogosokat. Mielőtt a SEAL szakaszt 1993 februárjában kivonták, még közös kiképzési gyakorlatot hajtott végre indiai tengerész kommandósokkal.
 
A távozó SEAL-eket a Kettes Csapat egyik szakasza és a Wasp Tengeri Deszant Készenléti Csoport váltotta le márciusban. Ezek a SEAL-ek az első bevetésükön felderítették a krokodiloktól hemzsegő Jubba-folyót, hogy információt gyűjtsenek a folyón zajló fegyvercsempészetről. Ezekre az információkra alapozva a tengerészgyalogosok két rajtaütést hajtottak végre a folyó menti városokban.
 
A Kettes SEAL Csapat szakaszára 1993 áprilisában és májusában is sok munka várt. Egy hajnal előtti partfelderítést hajtottak végre Kismayónál a tengerészgyalogosok távozását előkészítve, akik átadták a feladataikat a belga békefenntartóknak. Ezt követően felderítő feladatokat teljesítettek Kismayo városától délre, a Három Folyó térségben, valamint a Koyaama szigeten és a Daanai part háborgó hullámaiban.
A 15. tengerészgyalogos expedíciós egység két harcjárműve a USS Juneau-ról partot ér Mogadishu repülőterénél.
Amikor a diktátor Mohamed Sziád Barre hatalmát 1991 januárjában megdöntötték Szomáliában, polgárháború kezdődött a rivális klánok között a hatalomért. A helyzet az élelmiszerkészletek iránti küzdelemhez vezetett, minden klán igyekezett kifosztani a többiek raktárait. Az aszállyal párosulva ez tömeges éhinséghez vezetett, aminek több száz ezren estek áldozatul. Az ENSZ 1992. április 24-én határozatot hozott humanitárius műveletek megkezdésére, és felállította az UNOSOM-ot (Egyesült Nemzetek Műveletek Szomáliában).

Az Egyesült Államok 1992. augusztus 15-én elindította a Segélynyújtás hadműveletet (Operation Provide Relief), hogy logisztikával segítse az élelmiszersegélyek elosztását. A helyzet azonban semmivel sem javult Szomáliában. Vidéken bandák fosztogatták a készleteket, a városokban pedig a hadakozó politikai frakciók alkualapnak és a hatalmuk jelének tekintették az élelmiszerek felhalmozását.

A civilek tömeges éhezésére reagálva 1992. december 2-án az Egyesült Államok más nemzetekkel együtt elindította a Remény Helyreállítása hadműveletet (Operation Restore Hope). Az Egyesített Harci Kötelék (UNITAF) által vezetett művelet célja olyan környezet megteremtése volt, amelyben segélyeket lehetett szállítani a szenvedő szomáliaknak.
TÖRTÉNELEM

Szomália: Békefenntartás
NavySEALs.hu