Miután Mohamed Sziád Barre, aki 1969-ben ragadta magához a hatalmat, katasztrofális háborút vívott Etiópiával Ogaden régió miatt, rosszra fordult a helyzet Szomáliában. A nyugati segélyek elapadtak és Barre egyre diktatórikusabban ragaszkodott a hatalmához. Elkezdte módszeresen elrabolni és megölni a rivális klánok vezetőit, ami fokozta az ellenségességet. Végül kormányellenes lázadások robbantak ki és Barre 1991 januárjában kénytelen volt elmenekülni az országból.
 
1991. január 2-án, miközben a felkelők és a szomáliai katonaság maradéka továbbra is ádáz harcot vívott egymással a szomáliai főváros, Mogadishu utcáin, James K. Bishop, az Egyesült Államok szomáliai nagykövete a romló biztonsági helyzet miatt katonai segítséget kért a nagykövetség evakuálására. Ráadásul nem csak a követségi dolgozókat kellett kimenteni, mivel a polgárháborús helyzet miatt az országban tartózkodó amerikai állampolgárok és más külföldi országok állampolgárai is az Egyesült Államok nagykövetségén kerestek menedéket.
Az Egyesült Államok nagykövetsége a szomáliai Mogadishuban. Egy SEAL raj 281 fő evakuálásában segédkezett a Keleti Kijárat hadműveletben.
BEVETÉS A HÁBORÚ ELŐTT

Az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága (CENTCOM) éppen az Irak elleni háborúra készült, így közel voltak a bevethető csapatok. Az Ománban horgonyzó USS Guam (LPH-9) helikopteres partraszállító és a USS Trenton (LPD-10) partraszállító dokkhajó parancsot kapott, hogy induljon el a szomáliai partokhoz. A két hajó fedélzetén tartózkodott a 4. tengerészgyalogos expedíciós dandár egy része, közte egy CH-53-as helikopter különítménnyel és két CH-46-os helikopter századdal. Ezen kívül a USS Trenton fedélzetén volt Stephen R. Louma fregattkapitány is egy 8 fős rajjal a Nyolcas SEAL Csapat F szakaszából. A USS Guam és a USS Trenton január 2-án késő este indult el a Keleti Kijárat (Eastern Exit) hadművelet végrehajtására.
 
Az eredeti terv az volt, hogy az evakuálást a Légierő Kenyában állomásozó repülőgépei hajtják végre a mogadishui nemzetközi repülőtérről. Azonban a városban gyorsan romlott a helyzet. Az amerikai repülőgépek nem landolhattak biztonságosan a repülőtéren, és a nagykövetségen menedéket találók sem utazhattak a veszélyes utcákon a repülőtérre. Ekkor az egyetlen remény a két hajó maradt, amelyek ekkor teljes gőzzel haladtak a mintegy 750 km-re lévő Mogadishu felé.
 
Január 5-én 03.45-kor a USS Guam helikopterhordozó elindított két CH-53E helikoptert egy 60 fős biztosító erővel, köztük Louma fregattkapitány 9 fős SEAL rajával. A hadművelet tervezői először csak tengerészgyalogosokat akartak bevetni, azonban meggondolták magukat, mivel úgy vélték, a SEAL-ek zárt környezetű harcban való nagyobb jártassága hasznos lehet a nagykövetség kiürítésének biztosításában.
 
A két helikopter 1800 méteres magasságon repült dél felé, majd a nagy távolság miatt kétszer hajtottak végre légi utántöltést egy KC-130-as tankergépről.
 
A két CH-53E 07.10-kor landolt a nagykövetség épületegyüttesén belül. Körülbelül 100 szomáli fegyveres állt létrákkal az egyik falnál, de a helikopterek megjelenésekor rögtön szétszóródtak. Röviddel később egy különleges műveleti AC-130-as csatarepülőgép érkezett tűztámogatás biztosítása céljából. A tengerészgyalogos osztag kiszállt és biztosította az épületegyüttest, míg a SEAL csapat a nagykövet öt tengerészgyalogos biztonsági őrével megerősítve Bishop védelmére összpontosított a követségi épületben. Egy órával később a CH-53-asok 61 evakuált személlyel a fedélzetükön felszálltak, hogy visszarepüljenek a USS Guamra, amely ekkor 550-600 km-re volt.
A NAGYKÖVETSÉGNÉL

A tengerészgyalogosok körkörös biztosítást állítottak. Néhány eltévedt lövedék becsapódott az épületegyüttesen belül, de a tengerészgyalogosok nem viszonozták a tüzet. A nagykövet utasítása szerint az amerikaiak csak akkor nyithattak tüzet, ha valaki behatolt az épületegyüttes területére. Bishop nagykövet nem akarta, hogy úgy tűnjön, az amerikaiak beavatkoznak a helyi konfliktusba.
  
A biztonsági erők számára komoly kihívást jelentett azoknak az  amerikai és más nemzetiségű tisztviselőknek a kimentése, akik a nagykövetségtől néhány saroknyira fekvő Katonai Együttműködési Irodában tartózkodtak. Január 5-én 08.47-kor hat SEAL és három tengerészgyalogos a nagykövetség biztonsági embereivel együtt három civil járműből konvojt alakítva elindult a nagykövetségről. A csoport az esetleges túszhelyzet elkerülése végett azt az utasítást kapta, hogy egyetlen útlezárásnál se álljon meg, és ha kell, tüzet is nyithat. A konvoj végül 10 percen belül megfordult, 22 embert kimentve, köztük 4 amerikai állampolgárt. Késő délután a biztonsági erők világító rudakból kirakott Y betűvel jelölték ki a helikopter földetérési zónát az éjszakai evakuáláshoz.
 
Január 6-án a USS Guam és a USS Trenton megközelítette a szomáliai partokat, ahonnan négy hullámban öt CH-46-os helikoptert indíthatott az evakuálásra. Az első három hullám feladata a civilek evakuálása volt, az utolsóé pedig a biztosító különítmény kivonása. Az egész bevetést éjjellátó szemüvegek használatával hajtották végre a lesötétített nagykövetségről.
Amerikai tengerészgyalogosok őrködnek a nagykövetség épületének tetején  Mogadishuban, 1991 januárjában.
A KIÜRÍTÉS

Az első hullám 20.59-kor érkezett meg a nagykövetségre, majd 20 perccel később fel is szállt, 75 utassal a fedélzetén. Azonban amikor a helikopterek második hulláma megérkezett, egy szomáliai őrnagy jelent meg a nagykövetségnél két teherautónyi fegyveressel együtt, és azzal fenyegetőzött, hogy lelöveti a helikoptereket, ha az amerikaiak nem szüntetik be azonnal az „illegális műveletet”.
 
Míg Bishop nagykövet a szomáli őrnaggyal tárgyalt, az amerikaiak folytatták az evakuálást. Az utolsó hullám megérkezésekor a nagykövet befejezte a tárgyalást. Néhány ezer dollár készpénz és néhány autó kulcsának átadásával sikerült meggyőznie az őrnagyot, hogy ne támadják meg a nagykövetséget.
 
Az utolsó hullám 22.20-kor érkezett meg. A tengerészgyalogosok a helikopterekhez mentek, míg a SEAL-ek, akik a nagykövet személyi védelmét látták el, vele együtt szálltak be. Az utolsó helikopter 22.49-kor hagyta el a nagykövetséget. Az amerikaiak távozása után szinte azonnal szomáliaiak hatoltak be az épületegyüttesbe és fosztogatni kezdtek.
 
Az evakuálást január 6-án 23.43-kor, amikor az utolsó CH-46-os is landolt a USS Guamon, befejezettnek nyilvánították. Összesen 281 főt evakuáltak, köztük 8 nagykövetet, illetve 61 amerikai és 39 szovjet állampolgárt. Az egész művelet kevesebb mint 10 napig tartott, míg a tényleges evakuálást a CH-53-asok és CH-56-osok részvételével kevesebb, mint 24 óráig. A USS Guam és a USS Trenton január 11-én az ománi Maszkatban rakta ki az evakuáltakat, sikeresen lezárva a Keleti Kijárat hadműveletet.
CH-53E helikopterek szállították el a  biztosító alakulatot, köztük a SEAL-eket a USS Guamról Mogadishuba. 
TÖRTÉNELEM

Szomália 1991: Keleti Kijárat hadművelet
NavySEALs.hu