2013. október 1.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő afganisztáni és iraki háborúk miatt egyre nagyobb igény lett a nem hagyományos hadviselésben jártas különleges műveleti erőkre, köztük SEAL-ekre. A Haditengerészeti Különleges Hadviselési Parancsnokság az állománya 20%-át kitevő tartalékosok mozgósításával akarta kielégíteni ezt az igényt. Eric Olson ellentengernagy és törzstisztjei úgy gondolták, tartalékosokkal kiválthatnak aktív szolgálatot ellátó SEAL-eket olyan feladatok alól, mint például a kábítószer-ellenes műveletek Dél-Amerikában vagy a baráti erők kiképzése Afrikában. Ez azonban a tartalékos komponens komoly átalakítását tette szükségessé.

Gregory Granieri tartalékos fregattkapitányt, aki korábban a különleges hadviselési hadihajósok (SWCC) parancsnoka volt, és aki a civil szektorban tapasztalatokat szerzett a szervezeti stratégiáról, 2002 tavaszán visszahívták aktív szolgálatba, hogy vezesse a tartalékosok átszervezését. Az átszervezés eredményeként 2003. október 1-én felállították a Haditengerészeti Különleges Hadviselési Műveleti Támogató Csoportot és az alárendelt parancsnokságait, az Egyes Műveleti Támogató Csapatot (OST-1) a kaliforniai Coronadóban és a Kettes Műveleti Támogató Csapatot (OST-2) a virginiai Little Creekben.

A Műveleti Támogató Csoport felállításával a Haditengerészeti Különleges Hadviselés a saját kezébe vette a tartalékosai irányítását, kiképzését és vezénylését. Korábban összekötő törzstisztek fésülték át a tartalékos egységek névsorait az egész Egyesült Államokban, és számos tartalékos központtal egyeztettek, mire megtalálták a megfelelő személyt egy poszt betöltésére. És a kiképzés is nehézkes volt, mivel minden SEAL csapatnak saját tartalékos egysége volt, és aktív szolgálatot ellátó SEAL-eknek kellett a kevés szabadidejükből hétvégéket feláldozniuk, hogy kiképzést tartsanak a tartalékosoknak. A Műveleti Támogató Csoport ezt a terhet is átvette az aktív állománytól.

A tartalékosok „műveletiesítési” folyamatának befejezéseként 2008. augusztus 1-én a Műveleti Támogató Csoportot átnevezték Tizenegyes Haditengerészeti Különleges Hadviselési Csoporttá (NSWG-11), míg az OST-1-ből Tizenhetes SEAL Csapat lett, az OST-2-ből pedig Tizennyolcas SEAL Csapat. Ezeknek a parancsnokságoknak a feladata, hogy tartalékos SEAL, SWCC és harci kiszolgáló-támogató állománnyal támogassák világszerte a haditengerészeti különleges hadviselési és egyesített különleges műveleti parancsnokokat.

Sok SEAL számára az aktív szolgálatból leszerelés a legnehezebb döntés, amit életükben meg kell hozniuk. A „soha ne add fel” személetük és az erős bajtársiasság miatt nehezen hagyják ott a SEAL közösséget. Bár vannak, akik egészen a nyugalmazásig aktív szolgálatban maradnak, sokan ilyen-olyan okból meghozzák a nehéz döntést. Általában a család a fő indíték; a kiképzéssel és kitelepülésekkel töltött évek után több időt akarnak a szeretteikkel tölteni. Mások jobban jövedelmező állásajánlatot kapnak a civil szektorból. Megint mások vissza akarnak ülni az iskolapadba, hogy lediplomázzanak.

A leszerelő SEAL-ek közül sokan döntenek úgy, hogy tartalékosnak állnak, aminek megint több oka lehet. Vannak, akiknek hiányoznak a barátok. Mások unalmasnak találják a civil állásukat, és egy kis izgalomra vágynak. De a fizetési csekk sem utolsó, amit a tartalékos szolgálatért kapni lehet. A tartalékos négynapi alapilletményt kap a havi egy hétvége két kiképzési napjára. Ráadásul teljes illetményt és juttatásokat kap étkezésre és lakhatásra az évenkénti 2 hetes kiképzés idejére, továbbá kompenzációt minden további napért. Az alapilletményt és a juttatásokat ugyanolyan bértáblával számolják, mint az aktív szolgálatot ellátók esetében. Az egészségügyi biztosítás, az életbiztosítás, a tanulmányi és képzési lehetőségek is vonzóak sokak számára.

A Haditengerészeti Különleges Hadviselés tartalékosának minden hat évben egy évig aktív szolgálatot kell ellátnia. Abban az évben a SEAL csapata egy felkészülési ciklust és egy kitelepülést hajt végre. A másik öt évben a tartalékosnak havi egy hétvégén kiképzésre kell mennie, és teljesítenie kell az évenkénti 2 hetes kiképzést. A tartalékos előre tudja, hogy mikor kerül sor a kitelepülésre, és az öt év bőven elég idő, hogy intézkedéseket tegyen a munkahelyével és a családjával kapcsolatban. A munkáltatók együttműködőek a tartalékosokkal, amire  törvény kötelezi őket.

A tartalékos SEAL-ek kiképzése rendkívül rugalmas. Például aki messziről jár kiképzésre, nem kell minden hónapban elutaznia egy hétvégére, hanem egyszerre négy-hat kiképzési nappal kiválthat két-három hónapot. A kiképzési hétvégék mellett a tartalékosok bármikor csatlakozhatnak az aktív SEAL csapatok bármilyen kiképzéshez is, ami a minősítéseik megtartásához szükséges. A kitelepülést megelőző alegység szintű kiképzés a tartalékosoknál jelentősen rövidebb, mint az aktív állománynál. Ennek ellenére nem sok kiképzési blokk marad ki, ami annak köszönhető, hogy a tartalékosok között nincsenek új emberek. Mind dolgoztak már korábban SEAL szakaszokban, és nem kell időt fordítani arra, hogy az új fiúkat egy szintre hozzák a veteránokkal.

A Haditengerészeti Különleges Hadviselés Tartaléka olyan emberekből áll, akik több éves tapasztalattal rendelkeznek, és sokuk harci kitelepüléseket is maga mögött tudhat. Ennek köszönhetően rövid felkészítés után nyugodt szívvel elküldhetőek a világ bármely pontjára olyan feladatokat végrehajtani, amiket korábban aktív szolgálati állományban lévő SEAL-ekre bíztak. A tartalékos SEAL-ek nem „hétvégi harcosok”; műveleti támogatást biztosítanak az aktív SEAL egységeknek, ami nem mondható tipikusnak a Haditengerészet Tartalékában. Sok leszerelő SEAL választja a tartalékos szolgálatot, mert így egyszerre élvezheti a katonai és a civil élet előnyeit. Van civil állása és együtt lehet a családjával, ugyanakkor kiképzésre és kitelepülésekre mehet a bajtársaival. Így aztán a többségük tartalékos marad a nyugdíjig, amihez 20 év (aktív és/vagy tartalékos) szolgálat szükséges.
NavySEALs.hu
ÚJ CIKK

Évi két hét, havi egy hétvége: tartalékos SEAL-ek
Új kép
Új videó
Új könyv