2016. szeptember 1.

Amikor az első SEAL csapatokat felállították 1962-ben, sörétes puska is volt az általuk igényelt fegyverek között. A SEAL-eknek juttatott első sörétes puska típus a Haditengerészet raktárából érkezett, és az Ithaca Model 37 Featherlight volt az. Az M37 volt az első igazi acéltokos könnyűsúlyú ismétlő sörétes puska, és az Ithaca Gun Company gyártotta 1937-től kezdve. A puska a híres fegyvertervező, John M. Browning 1915-ös tervén alapult, és a könnyű súlya, a megbízhatósága és kétkezes működtetése tette olyan népszerűvé, hogy még ma is gyártják.

Browning eredetileg a Remington Arms Companynak adta el a tervét, amit aztán az Ithaca Gun Company megvásárolt és 1937-től gyártani kezdte a fegyvert. Az M37 hagyományos, kézzel működtetett előágyszános sörétes puska. A jellegzetessége az, hogy az egyetlen acéltömbből kimunkált tok oldalán nincs kivetőnyílás. Az M37 szerkezete olyan, hogy ugyanaz a nyílás szolgál a töltéshez, mint az üres hüvelyek kivetéséhez, és ez a nyílás a tok alján található, közvetlenül az elsütőszerkezet előtt.

Mint szinte minden más ismétlő sörétes puskán, az Ithaca M37 csőtára a cső alatt található. A töltényeket az alsó nyíláson keresztül adagolják a tárba és hüvelykujjal tolják a helyükre. Az előágy, ami a szerkezetet működteti, körülveszi a csőtárat és rajta siklik. Amikor az előágyat hátrahúzzák, egy emelő mozdítja a lőszert síkba a töltényűrrel és a zárral. Teljesen előretolt előágynál a zár reteszelődik és a fegyver biztonságosan elsüthető. Előretolt előágynál további lőszereket lehet tölteni a tárba, hogy az tele maradjon.

A SEAL-ek a 12-es kaliberű fegyver alapváltozatát kapták 50,8 cm-es csővel és fából készült ágyazással, és eleinte nem nagyon használták, egy kivételével. A Kettes SEAL Csapat virginiai Little Creekben lévő épületében egy üvegezett elejű szekrényben tartottak egy telitöltött M37- est. A puskát az őrséget adó SEAL-nek szánták, akinek csak be kellett törnie az üveget, hogy jól felfegyverkezett legyen egy esetleges behatolóval szemben.

A különlegesen képzett tengerészek kezdetben nem vették nagy hasznát a sörétes puskáknak, de ez megváltozott, amikor az első szakaszaik Vietnamba települtek harcfeladatok végrehajtására. Előtte a SEAL-ek közös kiképzésen vettek részt a brit SAS tagjaival, akik harci tapasztalatot szereztek a malajziai dzsungelben és első sorból látták a sörétes puska hatékonyságát. A SAS kedvence az öntöltő L32A1 sörétes puska volt 00-ás őzsöréttel töltve, főleg a járőreik élén haladó terepkutatóké, és ezt a SEAL-ek is átvették.

Az Ithaca M37 hamar felkapott fegyver lett a SEAL terepkutatók között, amikor műveletre indultak Vietnamban. Az Ithaca kialakítása minimalizálta a nyílásokat a fegyveren, és ez segített megakadályozni, hogy a dzsungel sarától és koszától elakadjon a puska. Ha a sörétes puskával mégis megesett ilyesmi, az általában csak annyit jelentett, hogy a SEAL-nek erősebben kellett rángatnia az előágyat.

Két gyakori lőszertípus állt rendelkezésre a SEAL-ek sörétes puskáihoz: az XM162 00-ás őzsörét és az XM256 4-es őzsörét. A 00-ás őzsörét régi kedvenc töltet volt harci sörétes puskákhoz és már a századforduló előtt is töltöttek vele lőszereket. A papírhüvelyes sörétes lőszerek híresek voltak attól, hogy vizesen megdagadtak és gyorsan használhatatlanok lettek. Az I. világháború alatt fejlesztették ki a rézhüvelyes 00-ás lőszert, az M19-et, hogy semlegesítsék a papírhüvelyes lőszernél előforduló problémákat. Bár az M19 lőszer olyan vízhatlan volt, amilyen csak lehetett, és használták is a SEAL-ek, amikor hozzá tudtak jutni, az 1960-as évekre már nem állt rendelkezésre nagy számban.

A sörétes lőszereknél előforduló nedvesség probléma elhárítására fejlesztették ki a műanyag hüvelyű XM162 és XM257 lőszereket. Bár a 00-ás őzsörét volt az előnyben részesített töltet, Vietnamban a SEAL-ek szinte egységesen a 4-es őzsörét lőszert használták. A 00-ás őzsörét egy 8,4 mm-es ólomsörét, és 9 db sörétszem van egy normál (XM162) lőszerbe töltve. A kisebb 4-es őzsörét (.4,5 mm-es) 27 db keményített ólomsörét töltését tette lehetővé az XM257 lőszerbe. A háromszor annyi sörétszem nagyon sűrű szórásképet adott a puskának, megkönnyítve az ellenség harcképtelenné tevését.

Az előágyszános sörétes puskának, akár 4-es, akár 00-ás őzsöréttel van töltve, csak kb. 70 méter a legnagyobb hatásos lőtávolsága, és a legnagyobb lőtávolságon már nehéz annyi sörétet célba juttatni, hogy tényleg hatásos legyen. De rövid lőtávolságokon, ahol a SEAL-ek általában tevékenykedtek a sűrű növényzettel fedett vietnami terepen, a sörétes puska korlátozott lőtávolságát kiegyenlítette a fegyver megállítóereje.

De a sörétes puska egyik korlátozott tulajdonságát nem lehetett könnyen figyelmen kívül hagyni. A 12-es lőszer nagyon nehéz és méretes darab, és a sörétes puska nem lőszerhatékony. A bármilyen töltetű 12-es lőszer mérete és tömege általában kétszer-négyszer nagyobb és nehezebb, mint a 7,62 mm-es vagy 5,56 mm-es lőszeré. Ez nem csak azt nehezíti meg, hogy nagy mennyiségben lehessen vinni lőszert a sörétes puskához, hanem a fegyver tárába tölthető lőszerek számát is minimalizálja.

Az Ithaca M37 tárába 4 db 12-es töltény fért és egy ötödiket lehetett a töltényűrbe tölteni. Ez a lőszermennyiség nagyon hamar el tudott fogyni egy tűzharcban. A SEAL-ek hamar megtanulták tele tartani a tárat, pótolva az ellőtt lőszereket, amikor csak lehetőség adódott rá. Voltak SEAL-ek, akik néhány tartalék lőszert vittek az előágyat működtető kezük ujjai között, ha olyan feladatra indultak, ahol szükséges lehetett a nagyon gyors újratöltés. Egyszerűen elengedve az előágyat, két lőszert tudtak gyorsan betolni a tárba anélkül, hogy zsebbe vagy táskába kellett volna nyúlni értük.

Hogy segítsen enyhíteni a tárméret problémáját, egy tárhosszabbító vált elérhetővé a SEAL Ithacákhoz 1967 végén. Mivel a tár elülső fedele a csőrögzítő rendszer része az Ithaca M37-en, a tárhosszabbító végleges változtatásokat igényelt a fegyver csövén. Ezek a változtatások könnyen elvégezhetőek voltak tábori javítóműhelyben, és a szükséges eszközöket átküldték Vietnamba. Miután a hosszabbító a helyére került, az Ithaca tárába már 7 töltény fért, egy nyolcadikkal a töltényűrben. A China Lake által tervezett tárhosszabbítót először a SEAL Ithacákhoz adták ki.

A tárhosszabbító mellett a China Lake tervezett egy toldatot az M37 csövére, mely hatékonyabb módon terítette a sörétek szórását. Ez a sörét-terítő tartozék egy 10 cm hosszú toldat volt a fegyver csőtorkolatára forrasztva. A toldat felső és alsó felét a szájtól az eszköz feléig nyúló vízszintes V-alakú nyílás választotta el és irányította a szórásképet. A toldat az alakja miatt hamar „kacsacsőr”-ként lett ismert.

A sörétes puskára illesztett kacsacsőrrel a sörétszórás körkörösről oválisra változott, melynek hossztengelye egy vonalba esett a kacsacsőr nyitott oldalaival. 4-es sörétnél a 30 yardról (27,4 m) kb. 44 hüvelyk (kb. 111 cm) átmérőjű körkörös szórás helyett a kacsacsőrrel felszerelt fegyvernek 96 hüvelyk (kb. 244 cm) széles és csak 24 hüvelyk (kb. 60 cm) magas szórásképe lett ugyanolyan távolságról, ugyanolyan lőszerrel. Ennek az volt az előnye, hogy nem kellett elétartani mozgó célnak, mint a kacsacsőr nélküli sörétes puskával. A sörétek szórása eltalálta a mozgó célt azon a kis lőtávolságon, ahol a SEAL-ek harcoltak.

A SEAL-ek 1967-ben kipróbáltak egy új típusú lőszert a sörétes puskához, de nem tett szert nagy népszerűségre. Az űrméret alatti nyíllövedék egy kísérlet volt, hogy 100 méter fölé növeljék a sörétes puska lőtávolságát. A kb. 2,5 cm hosszú, szárnyakkal ellátott, szeghez hasonló lövedéknek egyszerűen nem volt olyan megállítóereje, mint az őzsöréttel töltött lőszernek, és az első 30 méteren olyan erősen bukdácsolt, hogy legalább akkora eséllyel találta el az oldalával a célba vett személyt, mint a hegyével.

Vietnamban a SEAL sörétes puskákhoz használt lőszerek nem mindegyikét szánták halálos lőszernek. A 12-es CS könnyfakasztó lőszer egy kis CS (orto-klórbenzilidén-malonitril) hatóanyaggal töltött fémkapszulát lőtt ki. A miniatűr könnyfakasztó gránátként szolgáló CS lövedék begyulladt, amikor kilőtték és arra lehetett használni, hogy kis mennyiségű könnyfakasztó gázt juttasson egy bunkerbe vagy kunyhóba. A sörétes puskával felfegyverkezett SEAL-ek többsége általában több CS lőszert vitt magával, amikor kutató műveletre indult.

A SEAL-ek által Vietnamban használt másik nem halálos 12-es lőszer egy világító lövedék volt. A mindenféle nyomjelzős kézifegyver lőszernél sokkal fényesebben világító 12-es lőszer egy színezett világítóeleggyel töltött alumínium kapszulát lőtt ki. Amellett, hogy jeladásra lehetett használni, a világító lőszer gyújtólövedékként is szolgált épületek és más gyúlékony építmények felgyújtásához.

Bár a vietnami háború alatt a SEAL-ek megkapták a Remington 7188 öntöltő sörétes puskát is, a megbízhatóságának köszönhetően az Ithaca M37 maradt az előnyben részesített sörétes puska és még a háború után is használatban maradt náluk, amíg ki nem szorította a szintén előágyszános Remington 870. Noha a katonaság ma már nem használja, a civil piacon még jelen van az Ithaca M37 és így ez a leghosszabb ideje gyártásban lévő sörétes puska.
ÚJ CIKK

Halálos pehelysúlyú: Ithaca M37 sörétes puska
NavySEALs.hu
Új kép
Új videó
Új könyv