2014. augusztus 1.

Az amerikai haditengerészet Huszonkettes Különleges Hajós Csapata (SBT-22) 2006 márciusától folyami harci egységeket telepített Irakba, hogy az egyesített különleges műveleti erők feladatait támogassák a folyók mentén. Az SBT-22 már kitett magáért Irakban: 2003-ban, amikor megindult az Iraki Szabadság hadművelet, a csapat vízi járművei juttatták el a Hármas SEAL Csapat tagjait a Mina al-Bakr olajterminálhoz, később pedig a vízi utakon járőröztek a hajói. Amikor 2006 tavaszán megújultak a harci műveletek, a Kettes Folyami Harci Egység volt az első, melyet az SBT-22 Irakba küldött.

Annak ellenére, hogy a különleges hadviselési hadihajósoknak (SWCC) nem sok lehetőségük volt összecsapni az ellenséggel azon az első 90 napos kitelepülésen, a műveleti tempó általában igen magas volt. Ha SEAL-eknek, zöldsapkásoknak vagy rangereknek feladatot kellett végrehajtaniuk az Eufrátesz-folyó közelében, a Kettes Folyami Harci Egység hajóit vették igénybe. A feszített tempó ellenére a hadihajósoknak állandóan ébernek kellett maradniuk, mivel éjszaka tevékenykedtek, és a vízi járműveik a folyókra voltak korlátozva, ahol az ellenség könnyen csapdát állíthatott.

2006 júniusában, amikor közeledett a Kettes Folyami Harci Egység kitelepülésének vége, a felkelés Irakban a tetőpontján volt. A hagyományos amerikai egységek az iraki hadsereggel karöltve kiszorították az al-Kaida tagjait Ramádiból az Eufrátesz melletti vidéki területekre. Június 30-án éjszaka az SBT-22 négy folyami különleges műveleti naszádja (SOC-R) ilyen helyzetben indult bevetésre az Eufráteszen Habbanijából Ramádiba. A járőrt William Fiack sorhajóhadnagy, a harci egység parancsnoka vezette:


Nyugatra járőröztünk a folyón, hogy felderítsünk egy területet, amit felkelő tevékenység melegágyának jelentettek. A célponttól 3 kilométerre 80 km/h-ról 15 km/h-ra csökkentettük a járőrözési sebességünket, hogy alacsonyabbra vegyük a zajszintünket és az előretekintő infravörös radarunkkal pásztázzuk a helyet. Tanto, az előretolt repülésirányítónk (JTAC) jelentette, hogy nincs összeköttetésünk a tűzplatformjainkkal - egy F-16-os géppárral. Mi hallottuk őket, de ők nem hallottak minket. A rejtjelezés változott az előző éjjel, és Tanto találgatott, hogy valószínűleg nem frissítettek. Folytattuk az alacsony sebességű járőrözést a figyelési körzethez közeledve. A következő pillanatban a folyópartról robbanás rázta meg a vezetés-irányítási hajót (a kettest a járőrben), 50 méterre a bal oldalától. Repesz, iszap és füst kíséretében hőhullám borította el a folyami különleges műveleti naszádot. AK-47-es tűz követte a robbanást, megöltögetve a vizet a vezér hajó előtt. „Ellenség balra!” - kiáltottak hátra, miközben az összes bal oldali géppuska felelt a harcérintkezésre.

Az osztag főaltiszt jött a hálóra: „Törj át, törj át”, jelezve a járőrtiszteknek mindkét hajón, hogy feküdjenek a gázra, eresszenek meg egy kis ólmot és tűnjenek el a tüzelési zónából. Hátranéztem, hogy szóljak Tantónak, kérjen egy kis tüzet, de eltűnt. Egy repeszdarab eltalálta a vállát és kifektette a 102 kilós amerikai őslakót. A hátsó .50-es kaliberű géppuska irányzónkat, egyben szanitécünket, szintén eltalálták, és a jobboldali hajóperem alá esett. Megszakítottuk a harcérintkezést, és helyzetjelentést küldtünk hátra az al-aszadi egyesített műveleti központba (JOC), hogy eltaláltak minket egy megfigyelt rögtönzött robbanóeszközzel (IED), és két sebesültünk van nem életveszélyes sérülésekkel. Az áttörésünkkel továbbra is nyugati irányba járőröztünk.

Tanto a fartükrön ült, a véres vállát markolva, némán szédelegve a fájdalomtól. Hogy hazajussunk, meg kellett fordulnunk és visszamennünk a harcérintkezés körzetén keresztül, ahol újabb lesállás lehetősége állt fenn. Az osztag magabiztosságát megrázta, hogy az ellenség meglepett bennünket, és vissza kellett állítanunk a fölényünket. A megelőző csapás volt a legjobb lehetőségünk, hogy csökkentsük az újabb lesállás kockázatát. „Tanto, szükségem van rád, haver. Idő van.” A kemény tengerészgyalogos F-18 fegyverzetkezelő tiszt felállt. „Kész vagyok megölni mindet” - mondta.

Megfordítottuk a járőrt. A JOC egy új F-16-os géppárt küldött nekünk; jó híradásunk volt és négy 500 fontos bomba állt rendelkezésünkre. A hálón keresztül azt mondtam az osztag főaltisztemnek: „Ez összhaderőnemi kinetikus összecsapás lesz. A madarak közvetlenül azelőtt oldják ki a rakományukat, hogy a hajók rálépnek a gázra és tüzet nyitnak. Az északi és déli partok kapják az áldást.” Megerősítette a parancsot és utasításokat adott a járőrtiszteknek és géppuska irányzóknak.

Gyorsítottunk. Az első két 500 fontos bomba megrázta a földet és megvilágította az eget. A harmadik akkor csapódott be, amikor 200 méterre voltunk a harcérintkezés körzetétől. Iszap záporozott és a négy hajó mind a 20 nehézfegyvere egyszerre nyitott tüzet. Méteres lángok áradtak a Minigun csövekből, percenként 3000 lövedéket kézbesítve. A csatornán bozóttüzek gyúltak. Az .50-es kaliberű géppuska irányzók eszeveszetten cseréltek lőszeres rakaszokat. A partok mentén szivattyúházak, amiket gyakran használtak felkelők fegyverek elrejtéséhez, sütikként mállottak szét. A levegőből az F-16-os pilóták később úgy írták le a jelenetet, hogy négy tűzokádó sárkány jött elő a pokolból. Az utolsó bomba mögöttünk csapódott be hatótávolságon kívül, épp amikor az osztag főaltiszt „Tüzet szüntess!”-t kiáltott, és 80 km/h-val repesztettünk vissza a bázisra, hogy a sebesültek egészségügyi kiürítésre kerüljenek. Összesen 18000 darab töltény és négy 500 fontos bomba lett elhasználva hozzávetőleg 2 perc tűzlefogás alatt.

Az ellenségnek okozott károk pontos felmérését nem lehetett megoldani, mert koalíciós csapatok nem voltak jelen a körzetben, hogy kimélyítsék. John „Doki” Cowgart ellátták és másnap visszaengedték aktív szolgálatba. Két éjszakával később Stanley McChrystal tábornok odarepült átadni Dokinak az első SWCC Bíbor Szívet. Beszédet mondott a Bíbor Szívről, hogy ez az első kitüntetés, amit George Washington tábornok engedélyezett érdemes cselekedetért. Tantót azonnal Baladba evakuálták a művelet után, és feltűzték rá a Bíbor Szívét, miközben vigyázzban feküdt a kórházi ágyán; később Németországba repült hosszas műtétre és rehabilitációra.

A Kettes Folyami Harci Egység 41 folyami feladatot hajtott végre 90 nap alatt. Figyelés/felderítés, közvetlen művelet és összhaderőnemi különleges műveleti erők kirakása/kivonása: a Haditengerészeti Különleges Hadviselés barna vízi napjai visszaköszönnek Vietnamból, ezúttal egy új hadszíntéren és egy új korban.
NavySEALs.hu
ÚJ CIKK

Kinetikus összecsapás az Eufráteszen
Új kép
Új videó
Új könyv