2016. június 2.

Miután a 2004-es Fantomdüh hadművelet (Operation Phantom Fury) megtisztította a koalíció-ellenes erőktől a nyugat-iraki Anbár tartomány második legnagyobb városát, Falludzsát, azoknak a felkelőknek, mudzsahedeknek és terroristáknak a többsége, akinek sikerült elmenekülnie, a tartományi székhelyen, a négyszázezres lakosságú Ramádiban gyűlt össze. A felkelők itt új erőre kaptak, és 2006 tavaszára Ramádi lett Irak legveszélyesebb városa, amelyre az Iraki al-Kaida a kalifátusa fővárosaként tartott igényt.

Ramádi területének jó kétharmadát a felkelők tartották ellenőrzésük alatt. Az odavezényelt amerikai és iraki erők a város keleti és nyugati peremén, nagy, jól védett bázisokon, illetve a főutak mentén felállított előőrsökön állomásoztak. Ezek az elszigetelt előőrsök szüntelenül támadás alatt álltak, a felkelők 20-30 fős csoportjai hetente több alkalommal, összehangoltan támadtak több ilyen előőrsöt egy időben. Az ellenséges területre behatoló amerikai-iraki erők rendszerint súlyos veszteségeket szenvedtek és az utak gyakorlatilag járhatatlanok voltak a sok rögtönzött robbanóeszköztől.

Így festett a helyzet Ramádiban, amikor 2006 áprilisában megérkezett oda a Hármas SEAL Csapat B Harci Egysége (Task Unit Bravo) John „Jocko” Willink korvettkapitány vezetésével. A harci egység két szakaszból állt, a C szakasz az amerikai főbázissal, Camp Ramadival szomszédos Cápa Bázison rendezkedett be, míg a D szakasz Camp Corregidorba települt. Az első hat hétben mindkét SEAL szakasz iraki felderítők kiképzésével foglalkozott, de aztán komolyabb feladat várt rájuk, mivel a koalíciós erők elhatározták Ramádi visszafoglalását.

A ramádi csata 2006. június 17-én vette kezdetét. Az amerikai 1. páncélos hadosztály 1. dandárharccsoportjának parancsnoka, Sean MacFarland ezredes által kidolgozott tervnek megfelelően egymást kölcsönösen támogató harcelőőrsöket (combat outpost - COP) állítottak fel az amerikai erők ellenséges területen, hogy azokról kiindulva apránként tisztítsák meg és foglalják vissza a várost. A B Harci Egység SEAL-jei a harcelőőrsök felépítéséhez kiválasztott területek felderítésére lettek alkalmazva, majd mesterlövészekkel oltalmazták az azokat kiépítő amerikai katonákat.

Az egyik ilyen harcelőőrs, a COP Falcon Délnyugat-Ramádiban lett felállítva június 25-től kezdődően, és az építkezés első huszonnégy órájában közel két tucat felkelőt öltek meg ott a SEAL mesterlövészek. Miután elkészült a harcelőőrs, az amerikai 37. páncélos ezred 1. zászlóaljának B százada az iraki 7. hadosztály 1. dandárja 1. zászlóaljának felderítőivel kordon és kutatás műveletbe kezdett, hogy lezárjanak és megtisztítsanak egy szektort, amely több háztömböt tett ki egy különösen veszélyes területen.

A Hármas SEAL Csapat C szakasza azt a feladatot kapta, hogy mesterlövészekkel támogassa a műveletet. Úgy döntöttek, két mesterlövész átfigyelő állást állítanak fel egymástól több száz méterre, és azokból fedezik az amerikai és iraki katonákat, míg azok behatolnak az épületekbe. Mindkét átfigyelő állásban nyolc SEAL és hét iraki katona lesz. Az első állás helyének egy négyszintes lakóépület lett kijelölve a COP Falcontól keletre, kb. 300 méterre, hogy kordon és kutatás műveletet végrehajtó csapatok északi szárnyát fedezze. A második állásnak egy kétszintes házat választottak ki kb. 1000 méterre COP Falcontól délkeleti irányban, a déli szárny biztosításához.

Először a 2-es alegység hagyta el COP Falcont 02.00-kor B. Leif Babin sorhajóhadnagy szakaszparancsnok vezetésével. Az 1-es alegység egy órával később indult el a szakaszparancsnok-helyettes, Nicholas Hill fregatthadnaggyal, mivel nekik rövidebb távolságot kellett megtenniük, és az állásnak kijelölt négyszintes lakóépületet használták már hasonló feladatokhoz korábban. A 2-es alegységre ugyanakkor nagyobb távolság várt, és nem jártak még azon a környéken addig, ezért több időre volt szükségük az állás felállításához.

Babin sorhajóhadnagy alegysége fegyverrel, lőszerrel és vízzel alaposan megrakodva haladt gyalogosan Dél-Ramádi sötét utcáin, ahol minden szemétkupac rögtönzött robbanóeszköz lehetőségével fenyegette őket. Romos épületek, golyó marta falak, kiégett autóroncsok és bombatölcsérek között kígyóztak a lehető legcsendesebben az állásuknak kiválasztott, fallal körülvett lakóház felé, ahova húsz perces eseménytelen járőrözés után megérkeztek. Miután biztosítást állítottak, két iraki katona átmászott a falon és belülről kinyitotta a kaput a többieknek; a SEAL-ek és iraki felderítők gyorsan megtisztították az udvart.

Az iraki katonák kopogtak a ház ajtaján és felszólították a bent tartózkodókat, hogy nyissák ki. Egy riadt férfi engedelmeskedett a felszólításnak, mire a SEAL-ek megtisztították az épületet, ellenőrizve minden egyes helyiséget, az emeleti erkélyt és a háztetőt. Miután meggyőződtek, hogy nem lesett rájuk fenyegetés a kétszintes házban, biztonságba helyezték az iraki családot és nekiláttak az átfigyelő állások felállításának az emeleten. A ház azonban nem volt tökéletes a feladathoz, mivel az egyik irányban csak a védtelen erkélyt használhatták tüzelőállásként a biztosítandó főút fedezéséhez.

Babin sorhajóhadnagy és a szakasz vezető altisztje, Jason Hogan első osztályú altiszt megtárgyalták a lehetőségeiket. Úgy döntöttek, elfoglalják a szomszédos épületet is, de kiderült, hogy onnan sem volt jobb a kilátás. Mivel a kis létszámuk miatt a két külön épületben való elhelyezkedés nem lett volna okos azon a veszélyes környéken, és mivel a másik épület sem felelt meg jobban a célnak, Babin és Hogan úgy határoztak, visszavonnak mindenkit az eredetileg kiválasztott lakóházba és ott állítják fel a mesterlövész tüzelőállásokat, melyek biztosítását a házon belül oldják meg.

Napkeltekor szerte a városban minaretek hangszóróiból müezzinek szólították imára az igazhitűeket. Ramádi ébredezni kezdett és a Bravo század rádión jelezte a két SEAL átfigyelő alegységnek, hogy megkezdték a kordon és kutatás műveletet. Amerikai és iraki katonák tucatjai indultak el a a COP Falconról M-1A1 Abrams nehézharckocsik és M-2 Bradley lövészpáncélosok kíséretében. A művelethez kijelölt terület köré kordont vontak, majd elkezdték átvizsgálni az épületeket. Nem kellett sokat várni az első felkelők megjelenésére; először északi irányból próbálkoztak támadással, de Hill fregatthadnagy mesterlövészei résen voltak.

A 2-es alegység mesterlövészei sem voltak sokáig munka nélkül. AK-47-es gépkarabélyokkal és RPG-7-es páncéltörő rakétákkal felfegyverkezett felkelők kis csoportjai manővereztek az utcákon, hogy rátámadjanak a házakat átvizsgáló amerikai és iraki katonákra. A SEAL mesterlövészek a pontos tüzükkel idejében vérbe fojtották ezeket a támadásoknak, de nem jártak jobban azok a felkelők sem, akik távcsövet és mobiltelefont használva továbbítottak információt a támadóknak a koalíciós katonákról. A mesterlövészek lövései azonban elárulták az átfigyelő állás helyét, és rövidesen géppuskasorozatok csattantak az erkélyen elhelyezkedett SEAL-ek feje felett.

A kordon és kutatás művelet a SEAL mesterlövészek és a páncélosok fedezete alatt jól haladt, az amerikai és iraki katonák két órán belül megtisztították a kijelölt szektor összes épületét, és közben nem szenvedtek veszteséget, ami kisebb csodával ért fel Dél-Ramádinak azon a veszélyes környékén. Amint a csapatok visszatértek a COP Falconra, a SEAL átfigyelő alegységek feladata is befejeződött. A hatályos műveleti utasításuk azonban úgy szólt, hogy maradjanak állásban napnyugtáig, majd a sötétség leple alatt járőrözzenek vissza a bázisra.

Babin sorhajóhadnagy komoly dilemmával állt szemben. Még körülbelül nyolc-tíz órát kellett várniuk sötétedésig, a felkelők viszont már ismerték az állás helyét és idővel annyi embert vonhattak össze, hogy lerohanhatták a SEAL-eket. Gyalogosan visszatérni a bázisra fényes nappal nem lett volna biztonságos a kis létszámú csoportnak. Ott volt még a lehetőség, hogy hívják a Bravo század Bradley lövészpáncélosait és azokkal térnek vissza a COP Falconra. Ennek megszervezéséhez viszont megint csak idő kellett és ez a megoldás sem garantálta a biztonságot, mivel a környék utcáit nem vizsgálták át tűzszerészek, így magas volt a rögtönzött robbanóeszközök veszélye.

A SEAL sorhajóhadnagynak a legkevésbé rossz megoldással kellett beérnie. Úgy döntött, azonnal összepakolnak és gyalogosan visszatérnek a COP Falconra. Tisztában volt vele, hogy meg fogják támadni őket, de azt is tudta, hogy az a támadás hevenyészett lesz, mert a felkelőknek nem lesz idejük rendesen megtervezni és összehangolni. Tovább csökkenthették a kockázatot azzal, hogy kiszámíthatatlan útvonalat követnek, nehogy az ellenség elébük vágjon és lest vessen nekik.

Az 1-es alegységnek könnyebb volt megoldania a visszajutást a COP Falconra, mivel csak 300 méteres távolságot kellett megtennie a harcelőőrsig. A gyalogos járőrt eseménytelenül hajtották végre Hill fregatthadnagy emberei a COP Falcon harckocsijainak és nehézgéppuskáinak fedezete alatt.

Babin sorhajóhadnagy 2-es alegysége is gyorsan összeszedelőzködött és elhagyta az épületét. Minden irányba fedezve magukat, elindultak az utcán, meglepett irakiak mellett a délutáni tikkasztó forróságban. Két-két tűzcsoportra válva haladtak azt a taktikát követve, ahol az egyik tűzcsoport fedezte a másik mozgását, aztán cseréltek. Bár gyors tempót diktáltak, résen kellett lenniük, mert minden ajtó, ablak, erkély és háztető, minden mellékutca és kereszteződés veszélyt jelenthetett.

Nem tettek meg 500 métert, amikor sorozatok dörrentek a hátuk mögött: felkelők eredtek a nyomukba és nyitottak tüzet AK-47-es gépkarabélyokkal és PKSZ géppuskákkal. A SEAL-ek azonnal reagáltak. A géppuskások félelmet nem ismerve megvetették lábukat és megszórták az ellenséget, miközben lövedékek csapódtak be körülöttük. Babin sorhajóhadnagy néhány 40 mm- es gránátot lőtt ki az ellenségre, míg a többiek gépkarabélyokkal és mesterlövészpuskákkal tüzeltek. A fergeteges zárótűz visszavetette az ellenséget, ami lehetőséget adott a SEAL rajnak az elszakadó manőver végrehajtására.

A következő utcasarkot elérve a SEAL-ek kikerültek az ellenséges tűzből és a maradék távolságot már hamar megtették. Perceken belül maguk mögött hagyták a COP Falcon bejáratát őrző M-1A1 Abrams harckocsit és a szögesdrót- és betonakadályok között mind sértetlenül megérkeztek a harcelőőrs biztonságába.

A C és D szakasz SEAL-jeire még további feladatok vártak a ramádi csatában, mely példátlan sikereket hozott számukra. Mire elérkezett a hazatérés ideje 2006 októberében, a B Harci Egység az egész iraki háború legmagasabban kitüntetett különleges műveleti egysége lett és méltán szolgált rá a Zúzó Harci Egység (Task Unit Bruiser) becenévre.
ÚJ CIKK

Kordon és kutatás Ramádiban
NavySEALs.hu
Új kép
Új videó
Új könyv